A koplalás a hosszú élet titka

2020. március 5./Origo.hu/TibetPress

eredeti cikk

A kalóriamegvonás életmeghosszabbító hatása régóta ismeretes, de a sejtszintű történéseket csak most tisztázták a kaliforniai Salk Institute kutatói.
Ha csökkentené a gyulladásos folyamatokat az egész szervezetében, késleltetné az öregedéssel kapcsolódó betegségeket, és szívesen élne tovább, egyvalamit kell tennie: kevesebbet enni. Ez a tanulsága annak az amerikai és kínai kutatók által a Cell legutóbbi számában publikált kutatásnak, amely a kalóriacsökkentett étrend sejtszintű hatásait az eddigi legnagyobb aprólékossággal térképezi fel patkányokon végzett kísérletek alapján.
A kalóriamegvonás jótékony élettani hatásairól régóta tudunk, de hogy a koplalás pontosan milyen módon véd az öregedés ellen a sejtben zajló folyamatok szintjén, azt most először sikerült részletekbe menően tisztázni.

„Tudtuk, hogy a kalóriamegvonás meghosszabbítja az életet, de most végre rámutatunk az összes sejten belül zajló változásra, ami ehhez vezet – nyilatkozta Juan Carlos Izpisua Belmonte, a Salk Institute génexpressziós laboratóriumának professzora és a cikk rangidős szerzője. – Az új ismeretek célpontokat adnak a kezünkbe, amelyeket gyógyszerekkel lehetünk majd képesek befolyásolni, s ezzel beavatkozhatunk az emberi öregedés folyamatába."

Az öregedés számos emberi betegség, így a rák, az elbutulás, a diabétesz és a metabolikus szindróma legfőbb rizikófaktora.
Állatkísérletes modellekben a kalóriamegvonás bizonyult az egyik leghatékonyabb beavatkozásnak a korral járó megbetegedések ellen.
S bár a tudósok előtt ismeretes, hogy az egész szervezet öregedésével minden egyes sejtben számos változás zajlik le, mindeddig nem volt világos, hogy a kalóriamegvonás hogyan befolyásolja ezeket a változásokat.

Az új közleményben Belmonte és munkatársai – köztük három korábbi Salk-vendégkutató, akik immár mindannyian saját kutatási programjaikat vezetik kínai laboratóriumaikban – a normális étrenden tartott patkányokat hasonlították össze olyan állatokkal, akik 30 százalékkal kevesebb kalóriát fogyasztottak. Az állatok étrendjét 18 és 27 hónapos koruk között szabályozták, ami emberi léptékre átszámítva nagyjából annak felel meg, mintha valaki 50 és 70 éves kora között diétázna.

A kutatócsoport a kísérletben részt vevő 56 patkány 40 sejttípusából vett mintát a diéta kezdetekor és befejezésekor, és összesen 168,703 darab sejtet elemeztek végig. A sejtek különféle elhelyezkedésű zsírszövetekből, a májból, a veséből, az aortából, a csontvelőből, az agyból és az izmokból származtak. Minden egyes izolált sejtet újgenerációs szekvenáláson alapuló génexpressziós vizsgálatnak vetettek alá, hogy az egyes gének aktivitási szintjét meghatározzák. Felmérték továbbá az egyes szövetekben az őket alkotó különböző sejttípusok részarányát. Végezetül a teljes tápértékű, illetve kalóriacsökkentett étrenden tartott csoportokban összehasonlították a fiatal és az idős patkányokat.

Sok olyan korral járó változás, amely a rendes étrenden tartott patkányokban bekövetkezett, a diétáztatott patkányokban egyszerűen nem történt meg. Szöveteik és sejtjeik még idős korukban is megszólalásig hasonlítottak a fiatal patkányokéra. A szöveti sejtösszetételben a normális étrend hatására bekövetkező változások 57 százaléka elkerülte a kalóriacsökkentett tápon tartott állatokat.

Az általunk alkalmazott megközelítéssel nemcsak felderítettük a kalóriamegvonás hatását a vizsgált sejttípusokra, de az eddigi legteljesebb és legrészletesebb képet tudtuk felrajzolni arról, mi történik a sejtekben az öregedés során"
– hangsúlyozta Guang-Hui Liu, a cikk vezető tásszerzője és a Kinai Tudományos Akadémia professzora.

Az étrend által leginkább befolyásolt gének némelyike az immunrendszerrel, a gyulladással és a zsíranyagcserével kapcsolatos funkciókat tölt be. A normál étrenden tartott patkányokban az öregedéssel csaknem minden vizsgált szövetben drámai módon emelkedett az immunsejtek száma, ám a diétáztatott patkányokban nem figyeltek meg ilyen irányú változást. A barna típusú zsírszövetben a kalóriamegvonás sok gyulladásellenes gén expressziós szintjét újra a fiatal állatokéhoz hasonló szintre emelte.

A tanulmány legfontosabb felfedezése az, hogy a gyulladásos válasz életkorral járó fokozódása a kalóriamegvonás útján módszeresen megelőzhető"
– összegezte Jing Qu, a cikk másik vezető szerzője, aki szintén a Kínai Tudományos Akadémia professzora.

Amikor a kutatók a transzkripciós faktorokra – egyszerre sok gén expresszióját szabályozó mesterkapcsolókra – irányították figyelmüket, a kalóriamegvonás hatása különösen szembetűnő volt az egyikük esetében: az Ybx1 transzkripciós faktor szintje 23 különböző sejttípusban reagált az étrendre. A szerzők ebből arra következtetnek, hogy az Ybx1 szerepe valamiképpen összefügghet az öregedéssel, és további vizsgálatokban szeretnék tisztázni a hatásait.

„Szokás mondani, hogy az vagy, amit eszel, és az eredményeink szerint ebben csakugyan sok az igazság– tette hozzá Concepcion Rodriguez Esteban, a közlemény társszerzője és a Salk Institute munkatársa. – Sejtjeink állapota korunk előrehaladtával nagyban függ a környezettel való kölcsönhatásainktól, melyeknek fontos része az, hogy mit és mennyit eszünk."

A csoport a megszerzett új információk birtokában most olyan lehetséges gyógyszercélpontokat próbál felderíteni, amelyek szerepet játszanak az öregedés folyamatában, így befolyásolásuk megnyújthatja az egészségben töltött éveinket.