Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A kommunizmus ma százmilliárdos üzlet

2009. szeptember 28. /MNO/TibetPress

Ma már százmilliárdos üzlet a kommunista örökség Kínában – olvasható a The Guardian beszámolójában, amely a „vörös turizmusról” számol be. A The Washington Post arról az ujgur fogolyról ír, aki bátyja miatt nem hajlandó elhagyni Guantanamót.

The Guardian (www.guardian.co.uk)

Jó üzlet a kommunista örökség – írja a The Guardian. Az egypárti Kína csütörtökön ünnepli hatvanadik születésnapját, és az ünnepségek rengeteg jó üzleti lehetőséget rejtenek – tudjuk meg az angol lap tudósításából, mely az úgynevezett „vörös turizmussal” foglalkozik. A programot négy éve indította útjára Peking: fő célja az emberek nemzeti érzésének felkorbácsolása, és a külvilágtól elzárt, elmaradott országrészek turizmussal való fellendítése.

A The Guardian Jünanba, a „forradalom szent földjére” látogatott. Ide is betört a Nyugat: amerikai étteremláncok és üzletek szegélyezik az utcákat, s mindenütt a nagy kormányos, Mao Ce-tung képmásával díszített képeslapokat, hamuzókat és egyéb ereklyéket árusítanak. Mao Guangrong 90 éves veterán katona ott volt az elnök mellett, amikor Jünan még a kínai baloldal menedékéül szolgált. „Egyszerű ember volt. Foltozott zubbonyban járt, és a vacsora után kijött hozzánk beszélgetni. Nem úgy, mint a mai vezetők” – jegyezte meg a katona, majd hozzátette: azért a mostani helyzettel sincs semmi baja, „a dolgok még sosem mentek ilyen jól”.

A férfi meg is sebesült a város védelméért vívott csatában, melyet most – a kormány intézkedéseinek hála – a fiatal hazafiak mindössze 68 jüanért (nagyjából 1800 forint) átélhetnek, további tizenötért pedig le is fotóztathatják magukat a honvédők kék egyenruhájában, mely Maóéhoz képest egyáltalán nem foltos. A minden délelőtt játszott előadást és a kiállított történelmi ereklyéket becslések szerint mintegy kétezren tekintik meg naponta, a párt által végzett számítások szerint pedig jövőre még nagyobb üzletté fejlődhet a hazafiúi érzés által tüzelt „vörös turizmus”.

A The Guardian által megkérdezett pekingi elemző, Russell Leigh Moses azonban máshogy látja a helyzetet: véleménye szerint csupán a párt erős támogatása hajtja előre a gépezetet. „Húsz éve még maguktól is elmentek volna az emberek. Ma ez már csupán kötelesség, a lojalitás bizonyítéka.” Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen az emberek olyan látványosságokon múlathatják idejük, mint a „Boldogság öntözőcsatornája”.

A show látogatói azonban látszólag valóban Mao szellemét keresni érkeztek. „Hazafias érzés látni az előadást” – mondja egy fiatal nézelődő. „Azért jöttem, hogy lássam, hogyan élt Mao és a többi vezető. Ők építették fel azt a Kínát, amelyben ma élünk, illő hát emlékeznünk rájuk.” Egy idősebb, az üzleti szférában dolgozó szemlélő pedig mint mondta, „feltöltődni, kikapcsolódni” jár ide. A The Guardian kérdésére, miszerint nem lát-e éles szembenállást a kommunizmus egyenlőséget hirdető eszméi és a modern Kína kapitalizmusa és igen jelentős szociális különbségei között, azt felelte: Mao szelleme a modern üzletembereknek is utat mutat, „soha nem nyugodott bele a tényekbe, a nehézségekkel szemben is mindig felvette a küzdelmet. Ez mindig új erővel tölt el.”

Kína egyébként nagy erővel készül a párt hatvanéves évfordulójára: az események középpontjában a Tienanmen téren tartandó katonai parádé áll. A kommunista állam – mint az olimpia idején – most is mindent megtesz, hogy az ünneplést semmi ne árnyékolhassa be, a nyolcnapos ünnep alatt például házasodni lehet majd, de válni nem. Az állami statisztikák szerint mintegy 272 millió látogató tekintette meg a látványosságokat az elmúlt év során – a „vörös turizmus” ma százmilliárdos üzlet.

The Washington Post (www.washingtonpost.com)

Nem hajlandó elhagyni Guantanamót az egyik ujgur fogoly – írja a The Washington Post. Bahtijar Mahnut azért utasította vissza a szabadon engedését garantáló végzést, mivel nem akar megválni bátyjától, akit szintén az amerikai börtönben őriznek.

Bahtijar még 2000-ben hagyta el Kínát, hogy Pakisztánban próbáljon szerencsét – mint ismert, az ujgur kisebbség Kínában nem gyakorolhatja muzulmán vallását, és a kormány arra is ügyel, hogy a jobb munkákat a kínaiak kapják. Hamarosan azonban elfogyott a pénze, ekkor hallott egy Afganisztánban állomásozó ujgur csoportról, akik „a kínai kormány ellen akarnak küzdeni”.

A férfi elindult az afgán hegyekbe, ahol hamarosan rátalált az ujgurok táborára, akik egy automata fegyverrel gyakorolva készültek megdönteni Peking uralmát. Testvére, Arkin nagyjából ekkor indult a keresésére. Amikor az Egyesült Államok megindította az Afganisztán elleni offenzívát, a tábor feloszlott, tagjait tálib kapcsolatok gyanújával letartóztatták. Ebben az időben érkezett az országba Arkin is, aki gyanús elemként szintén amerikai fogságba került. Egy gyűjtőtáborban látta egymást újra a két testvér, majd Guantánamóban találkozhattak ismét.

Az ujgur foglyok befogadásától – Kína rosszallásától tartva – minden ország óvakodott, azonban Palau múlt héten úgy döntött, otthont biztosít minden ujgurnak – Arkint kivéve, akit instabil elmeállapota miatt nem tudnak befogadni. Ezért mondott nemet Bahtijar a szabadságra, bár már igen nehezen viseli a börtönt. Minden nap egy örökkévalóság – nyilatkozta –, de vigyáznom kell a testvéremre.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb