60 éves a Kínai Népköztársaság

Október 1-jén ünnepelte Kína a Népköztársaság megalapításának 60. évfordulóját. A nevezetes jubileumra hónapok óta készült az ország, ennek megfelelően a pekingi Tienanmen tér sárga-piros színekbe öltözött és nagyszabású katonai parádéval jelezték a világnak: van egy ország, ahol megvalósult a működőképes kommunizmus.

Tankok és nehézfegyverek dörgése hallatszott tegnap a libasorban felsorakozott katonai csapatok mögül Pekingben - a Kínai Kommunista Párt fényűző katonai parádéval készült hatalomra jutásának 60. évfordulójára. Nemcsak a hagyományos, de az új, legfejlettebb katonai eszközöket is felvonultatták, mellyel elemzők szerint az ország megújult nemzetközi pozícióját kívánták hangsúlyozni: felelősségét a nemzetközi társadalomban. Hu Csin-tao fekete Mao-stílusú öltönyben lépett a Tiananmen tér dobogójára, Csiang Cö-min korábbi kínai elnök és Ven Csia-pao miniszterelnök kíséretében. A tér közepén 60 üdvözlő ágyúlövés után felhúzták Kína nemzeti zászlaját, ott, ahol Mao Ce-tung forradalmi vezető pontosan hatvan éve kikiáltotta a Kínai Népköztársaság megalakulását.

Persze van is mit ünnepelni: a Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) reformpolitikája óta eltelt harminc év kétségtelen sikertörténet az ország számára. Kína a világ legnépesebb és legszorgalmasabb nemzete, a világ harmadik legnagyobb gazdasága és kereskedő állama, globális befektető a tudomány és technológia területén, modern katonai bázissal rendelkezik, aminek következtében diplomáciai tisztelet övezi. Mindezt pedig a szocializmus útján érték el. Noha ez nem akármilyen szocializmus, "sajátságos kínai jellemzőkkel" rendelkezik. Hu Csin-tao beszéde alapján más úton nem is lehetne elképzelni az ország fejlődését: "Az Új Kína előrehaladása az elmúlt 60 év viszonylatában abszolút bizonyítja azt, hogy csupán a szocializmus mentheti meg Kínát és csupán a "reform és nyitás" képes biztosítani fejlődését, szocializmus és marxizmus" - nyilatkozta az elnök.

Az 1927-ben kirobbant kínai polgárháború a nyugati és a szovjet mintájú ideológiai konfliktus példáját ábrázolta. Az egyik oldalon a Nyugat által támogatott nacionalista Kuomintang (párt), a másik oldalon a szovjetek favoritja, a kommunista KKP állt. Az ellenségeskedés (melyet időközben félbeszakított a második kínai-japán háború) végül 1949-ben a kommunista erők győzelmével zárult, akik a szárazföldi Kína területén megalapították a Kínai Népköztársaságot. A Kuomintang csapatai kelet felé, Tajvanra menekültek, ahol létrehozták a Kínai Köztársaságot, mely egészen 1971-ig képviselte Kínát az ENSZ-ben. Habár ma már elképzelhetetlennek hangzik, de a Kínai Köztársaság sokáig (a '70-es évek után is), a természetesnek vett függetlenség mellett, a szárazföldi Kína területét is saját fennhatósága alá követelte, hivatkozva a történelmi viszonyokra. Ma már persze Tajvan függetlenségének kikiáltása is elég utópisztikusnak tűnik.

Ezek után könnyen belátható, hogy amíg a szárazföldi Kína nagy hévvel ünnepli október 1-jét, alapításának évfordulóját, Tajvan a dátumot inkább fekete, mint piros színekben tünteti fel, hiszen ez a nap drámai fordulatot hozott (Kína) történelmében. "Ez egy történelmi tragédia volt - kínaiak harcoltak kínaiak ellen. Annyi halott, annyi megsebzett család. Ez a kínaiak legnagyobb szégyene" - mondta Huang Si-csong 84 éves nyugalmazott tábornok, aki a Kuomintang színeiben a kommunisták ellen harcolt. Nyilvánvalóan Tajvan az a terület, melyet a Kínai Népköztársaság megalakítása a legközvetlenebbül érintett. A nacionalista párt Csiang Kaj-sek vezetésével Tajvanra vonult, amit több mint kétmillió menekült, köztük több százezer katona követett. A szigeten átalakították a politikai, gazdasági és társadalmi struktúrát, maga mögött hagyva egy örökséget, ami még ma is nagyon erős. A szétszakadás következményeként a Tajvani-szoros két oldalán rekedt családtagok és barátok hosszú ideig nem láthatták egymást.

A maoista korszak idején számtalan gazdasági modellel kísérleteztek, melyek mindegyike hozott valamilyen kisebb növekedést. Azonban messze képtelennek bizonyultak arra, hogy Kína a fejlettebb országokkal felvehesse a versenyt. A kezdeményezések, mint például a Nagy Ugrás Politikája (1958-60) katasztrofális eredményeket hoztak mind emberi, mind környezeti viszonylatban. Egészen Teng Hsziao-ping reformprogramjáig (1978) kellett várni a gazdasági vonal váltására. A reformok bevezetése óta már három évtized telt el, és a változás óriási, Kína ritka átalakuláson ment keresztül. A világ harmadik legnagyobb gazdaságává vált és nemrég lefölözte Németországot: a világ legnagyobb exportőre lett.

A technológiai létrán is felfele kúszik és bizonyos szektorokban, mint az elektronika és a biotechnológia, egyre innovatív. A gyártásban szuperhatalommá vált, gyakorlatilag a világ "műhelyeként" funkcionál: a fénymásolók, mikrohullámú sütők és cipők kétharmada, a mobiltelefonok 60 százaléka, a DVD lejátszók 55 százaléka, a digitális kamerák több mint fele, a személyi számítógépek 30 százaléka, a gyermekjátékok 75 százaléka stb. készül itt. A gazdasági fellendülés eredményeként hatalmas valutatartalékokat halmozott fel (a legtöbbet a világon) és külföldön is egyre több és egyre nagyobb összegű beruházásokba fog.

A gazdasági növekedés viszont hatalmas mennyiségű nyersanyagot igényel. Jelenleg Kína fogyasztja el a globális energiaforrások 16 százalékát és ő a kőolaj harmadik legnagyobb fogyasztója. Emellett magas árat fizet a környezetszennyezésért is. Levegője és vizei a legszennyezettebbek a világon és ő az üvegházhatású-gázok legnagyobb kibocsátója. A környezetszennyezésért pedig a kínai lakosság egészségével fizet: egyre több a rákos megbetegedés. Egyszóval a növekedés ugyan dinamikus, de kétélű: nemcsak pozitív, de negatív következményeket is hordoz.

A Kínai Népköztársaság a Kommunista Párt vezetésével már hat évtizede fennáll és legyőzött számtalan komoly hazai válságot, határharcot és nemzetközi elszigetelődést. Erejét, kitartását, önbizalmát és képességeit újra és újra alulértékelték külső megfigyelői, amire jó párszor rácáfolt. Egy dolog mindenesetre biztos: Kína meg fog maradni egy összetett és ellentétekkel teli országnak - amely megfigyelőit folyamatos kutatásokra készteti majd jövőjével kapcsolatban.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: