székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
2010. augusztus 20.
Mi a baj a bolygónkkal? Oroszország lángokban áll. Több mint egy héttel azután, hogy az első erdőtüzek elkezdtek pusztítani több Moszkva környéki területen, már ötszáznál több erőtűzről számoltak be, amelyek 188 000 hektárt is meghaladó területen égnek. Az emberek elmenekültek a füsttel borított Moszkvából. A tévében lehetett látni a Kreml épületét olyan ködben, amit a közvélemény inkább Anglia esetében szokott meg. Közben 42 fokos hőség volt.
Mivel a tűz és a hőség semmi jelét nem mutatta enyhülésnek Oroszország kénytelen volt elrendelni a gabona kiviteli tilalmat. Ez áremelkedést okozhat a világpiacon is. A helyzet olyan súlyos, hogy Moszkva régióban a rendkívüli állapotot szeptember 15-ig meghosszabbították. Vlagyimir Putyin miniszterelnök a Moszkvától délre fekvő Voronyezs régióban tett látogatása után így nyilatkozott: „Elképzelhetetlen a hőség, 140 éve nem volt ilyen meleg.”
Idézet az AFP tudósításából: „Oroszország napokig küzdött a tüzek visszaszorításával az ország egész területén, beleértve egy tájvédelmi körzetet Sarovot, az ország legnagyobb nukleáris kutatóközpontja közelében, amely idegenek előtt ugyanúgy el van zárva, mint a szovjet időkben volt.
Dimitrij Medvegyev elnök több magas rangú tengerésztisztet bocsátott el, mert nem tudták megakadályozni a tüzek közeljutását a nukleáris kutatóközponthoz. Medvegyev még a tengerészet parancsnokát is figyelmeztette, amiért nem tudta megvédeni a kolomnai tengerészeti bázist, Moszkvától délnyugatra. Beszámolók szerint: „Hatalmas a kár: a parancsnokságok épületei, a gazdasági épület, tizenhárom raktár, amikben repülők felszerelését tartották, és tizenhét járművek parkolójául szolgáló terület égett le.
Aztán augusztus 11-én délután öt óra húsz perckor földcsuszamlás volt Ganszu tartományi Tibeti Autonóm Terület (TAR) lévő Drugcsuban (kín. Zhouqu megye). A megye a Bailong folyó völgyében fekszik, amely később a Jialing folyóba ömlik, ami pedig a hatalmas Jangce folyót táplálja vizével. A híres tibeti kolostor a Labrang Tasi Kjil, a fennsík egyik legnagyobb kolostora nagyon közel van hozzá. Drugcsu esetében a katasztrófára nem biztos, hogy teljesen ráillik a „természeti” jelző.
A Xinhua állítása szerint a földcsuszamlás oka „a hegyvidéki domborzati viszonyok és a növényzet hiánya” volt. Másként fogalmazva a növényzet nagyarányú csökkentése. A Föld és Erőforrások Minisztériumának Geológiai Környezet Osztályának helyettes vezetője szerint, „egy hosszú, majdnem kilenc hónapig tartó aszály és a 2008-as szecsuáni földrengés lazíthatta meg a talajt. Emellett repedések is létrejöttek, ezek okozhatták a pusztító földcsuszamlást.”
1997-ben egy Ma Dongta nevű mérnök, a csengdui Hegyi Kockázatok és Környezet Intézet munkatársa figyelmeztetett egy ilyen heves földcsuszamlás kockázatára. Senki nem hallgatott rá. Woeser a tibeti költő és blogger idéz néhány kormányzati jelentést: „Negyvenhét vízerőmű projektünk van a régióban, eddig tizenöt vízerőművünk épült meg, tizennégy másik most épül.” Woeser hozzátette még, a tibetiek úgy gondolják, ezek a projektek megzavarták a régió törékeny ökoszisztémáját.
Másnap este 9 óra 30 perckor Tibet másik felén sötét fellegek gyülekeztek Ladak fővárosa Leh felett. Ahogy a tudósok leírták, a felhők ”éjjel félkettő és 2 óra között bocsátottak csapadékot.” Lehben nem éppen gyakori a felhőszakadás, mivel ez egy hideg sivatagi régió, amelyben nem esik sok csapadék. A legmagasabb feljegyzett mennyiség, ami egy napon belül esett 96,2 milliméter volt még 1933-ban. Ez a felhőszakadás viszont kétszázötven milliméterre módosította a rekordot. A csapadék nagy része nagyon kis területre hullott, a légierő egy nem messze fekvő megfigyelőpontján már csak 12,8 milliméter csapadékot mértek.
De mi a felhőszakadás? A meteorológusok meghatározása szerint: „olyan agresszív vihar, amely rövid ideig tart és egy kisebb területre korlátozódik.” Azt mondják, az eső, ami ebből ered „általában zivatarszerű, amely általában 100 milliméteres, vagy nagyobb mennyiséget önt óránként a tájra.” A felhők hirtelen kondenzációjának köszönhetően a felhő egész tartalma egy kis területre zúdul, ami katasztrofális következményekkel jár.
A lehi tragédia egyik szemtanúja így emlékszik vissza: „Éppen visszatértem a Pangongtól (egy tó a közelben) Lehbe, amikor különös dolgokat vettem észre. Ladakban szinte teljesen ismeretlen a komolyabb esőzés. Érdeklődtem szállásadómnál a vendégházban, aki azt mondta, „Korábban nem is volt ilyen, a globális felmelegedés miatt van.”
A turista hozzátette, „Augusztus 5-én este indiai utazókkal vacsoráztam. A szemerkélő eső, ami egy órája tartott, hirtelen özönvízszerűvé változott. A vihar egy óráig tartott, olyan hangja volt, mintha csavarokat szórnának valamilyen fémfelületre. Villámok cikáztak, olyan volt, mint az elektromos áram futna egy fekete gyapjú takaró előtt. Amikor a vihar elült, Ladak örökre megváltozott. Az óriási terület talaja megmozdult.”
Másnap a turisták a bazárba indultak, de a buszmegálló elsüllyedt. „Egy óriási sárfolyó zúdult végig Leh közepén, házakat rombolva, üzleteket söpörve el, más épületek téve a földdel egyenlővé. A buszokat úgy lökte félre, mint valami játékszereket. Nekicsapta őket házaknak, kilapította, vagy alaktalanná zúzta őket. Ahogy sétáltam a katasztrófa helyszínén, rájöttem, hogy itt nem csak a buszállomásról van szó. A lecsúszó föld végigrobogott a völgyön, így Leh alsó részének nagy része megsemmisült.”
Másnap Csoglamszarba ment, ami egy kis falu Lehtől néhány kilométerre. Itt egy újabb sárból és sziklából álló „folyóval” szembesült, ami itt is felmérhetetlen károkat okozott: „Mikor ezeket a sorokat írom, még mindig legalább ötszáz eltűnt személyről tudnak, csak Csoglamszarban.”
De ez sajnos még nem minden. Láttuk a Pakisztánban készült képeket, arról az áradásról, 15 és 20 millió közötti embert űzött el az otthonából és több ezret megölt. Ott van még az a jéghegy is, amely levált egy grönlandi gleccserről. A jéghegy négyszer akkora, mint Manhattan. Tudósok szerint az Északi-sark nem vesztett ilyen mennyiségű jeget 1962 óta.
Kapcsolatban állnak ezek az események egymással? Nagyon nehéz bármit is bizonyítani, az időjárással foglalkozó tudósok is össze vannak zavarodva. Egy cikkben, amely a New York Timesban jelent meg, Justin Gillis az „Időjárási káosz, a klímaváltozás bizonyítéka” címmel a következőket írja: „Látszólag különálló katasztrófák felvetik a kérdést, vajon a globális felmelegedés okozza a szélsőséges időjárást?” Idézi Jay Lawrimoret, a klímaelemzőt, az amerikai ashvillei National Climatic Data Center (Nemzeti Klíma Adatközpont) vezetőjét is: „A klíma változik, extrém események történnek, nagyobb gyakorisággal és gyakran nagyobb intenzitással, mint korábban.”
Ironikus, hogy néhány nappal korábban, augusztus 2-6-a között a világ minden részéről küldöttek érkeztek Bonnba az ENSZ Klímaváltozási Tanácskozására (UNFCCC). Ez a nemzetközi testület koordinálja a tárgyalásokat a Koppenhágai Klímacsúcs után és a cancuni találkozó előtt. Bár még egy találkozó lesz Kínában, Taijinban októberben, jelenleg kevés remény van egy kötelező érvényű nemzetközi megállapodásra az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére a következő ENSZ konferencián, amelyet decemberre terveznek a mexikói Cancunba. Mindenki egyetért abban, hogy a tárgyalások nem haladnak.
Egyik konferencia szinte a másikat éri, közben a döntéshozók csak beszélnek, vitatkoznak, közben a klíma egyre veszélyesebbé válik.
Claude Arpi