Kemény kézzel fojtotta el az etnikai lázadást, vagy nem volt elég figyelmes, és hagyta kitörni? – a kérdésre adott válasz határozza meg Kína muszlim ujgurok lakta Hszincsiang tartományát párttitkárként irányító Vang Lo-csüan politikai jövőjét.
A minap a júliusi zavargásokban játszott szerepéért több ujgurt kivégeztek, és leváltották a tartományi főváros Urumcsi pártbizottságának a vezetőjét. A 65 éves Vang viszont a helyén maradt, és a szeparatista lázadóknak bélyegzett ujgurok elleni, év végéig tartó hajszát irányítja.
A Santung tartományban született Vang a pártvezetés megbízható embere. A kulturális forradalom idején, 21 évesen egy vidéki kommunába küldték dolgozni, illetve szocialista nevelésre. A kommunizmusban mégsem csalódott, visszatérte után, 1966-ban belépett a pártba, ahol folyamatosan emelkedett a ranglétrán. 1989-ben már Santung kormányzóhelyettese volt, két évvel később áthelyezték Hszincsiangba, amely szülőföldjéhez hasonlóan gazdag olajban, földgázban és egyéb ásványi kincsekben.
A Szovjetunió felbomlása idején az ujgur őslakosok közé betelepített han kínaiak tömegesen hagyták ott a tartományt, attól félve, hogy az történelmi okokból a függetlenné váló közép-ázsiai szovjet tagköztársaságokkal fűzi majd szorosabbra a kapcsolatait. Az ország területének hatodát adó, kínai vadnyugatként emlegetett Hszincsiang szoros pekingi ellenőrzés alatt tartását 1994-től Vang vezényelte. Központi segítséggel óriási beruházásokat indított el – ahol zömmel a milliószám visszatérő kínaiakat alkalmazták –, és erőszakosan végrehajtotta a kisebbségbe szorult ujgurok politikai, vallási és kulturális asszimilációját. Kötelezővé tette a mandarin nyelv általános iskolai oktatását, a közalkalmazotti státusra vágyó ujguroknak megtiltotta a szakáll viselését, az imát és az iszlám szent hónap, a ramadán idején a böjtöt.
A magát a terroristák első számú célpontjaként lefestő, sajtóeseményeken határozottan fogalmazó Vang etnikumok elleni kemény fellépése a hatalom felső köreibe is utat nyithat – Hu Csin-tao pártfőtitkár-államfő az 1989-es tibeti megmozdulások elfojtásával hívta fel magára a figyelmet. A párt élére kerülésével egy időben, 2002-ben Hu vitte be a 25 fős politikai bizottságba Vangot, akivel nemcsak az 1980-as évek ifjúkommunista mozgalmából ismerték egymást, de a pekingi központi pártiskolán is egy évfolyamra jártak.