A kínai olaj

2011. július 21./Gépnarancs.hu/TibetPress

Kevés szó esik róla, de Kína nem csak a zoknik és olcsó elektronikai eszközök gyártásában a világelső. Az ún. ritkaföldfémek kitermelésében is monopolhelyzetbe került, habár a készleteknek „csak” az egyharmadával rendelkezik.

A ritkaföldfémek roppant fontos elemei a periódusos rendszernek, hiszen nélkülük nem lenne olcsó laptop, LCD kijelző, tartós lámpa és a mai technológiák nagy része életképtelen lenne ezen anyagok nélkül. Ma már elképzelhetetlen lenne nélkülük az élet, még ha erről a végső termékek felhasználói nem is tudnak. Kína ikonikus vezetője, Teng Hsziao-ping a gazdaság felpörgetése mellett egy másik célt is kitűzött országa elé, mégpedig, hogy a ritkaföldfémek lesznek Kína olajkészletei. A gondolat nem volt alaptalan, hiszen az OPEC már akkor is sikeresen zsarolta a nyugatot a kitermelési kvóták változtatgatásával, ami igencsak kecsegtető jövőképet festett a Kínai Kommunista Párt vezetése számára.

Teng jó érzékkel látta meg, hogy Kínának, jelentős olaj és földgázkészletek híján más piaci szegmensben kell vezető szerepet szereznie. A speciális gazdasági zónák létrehozása lehetőséget adott az országnak hatalmas és olcsó munkaerejének a felhasználására és a külföldi know-how, menedzsmenttudás és tőke bevonására és így a belföldi vállalatok versenyképességének a növelésére. A kínai kormányzat nem részegült meg a hatalmas külföldi tőke beáramlásától, megtartott magának bizonyos stratégiai iparágakat, ahol külföldiek nem – vagy csak nagyon korlátozottan – lehettek jelen. Ezek közé tartozik a ritkaföldfémek kitermelése is.

Van azonban egy fontos tényező, ami megkülönbözteti Kína REE (rare earth elements) készleteit az arab országok olajtartalékaitól. Nevezetesen az, hogy a kb. 100millió tonna gazdaságosan kibányászható mennyiségből Kína csak 36 millió tonnával rendelkezik, míg Amerika 13 millió, Oroszország 19 millió, Ausztrália 5,4 millió és India pedig 3,1 millió tonnát birtokol. Emellett még számos más országban is megtalálhatóak. Azonban mint oly sok más termék esetén, itt sem bírták az árversenyt a versenytársak.

Mivel Kína olcsó áraival nem tudott versenyezni senki, ezért ezeknek az elemeknek a bányászatát fokozatosan leépítették a világ többi részén, többek között az Egyesült Államokban is. Kína gyakorlatilag monopolhelyzetbe került az olcsó munkaereje révén, hasonló befolyásra szert téve mint az OPEC országok. Hiszen amellett hogy nem lenne falnyi LCD tv-je az Average Joe-nak Manhattenben sokkal nagyobb problémák is tornyosulnak az USA elött, mivel a modern cutting-edge haditechnológiának is elengedhetetlen alkotórészei ezek az anyagok. Ezért is megdöbbentő, hogy az amúgy roppant konzervatív és realista politikát folytató Amerikai Egyesült Államok hagyta, hogy kikerüljön az országából egy ilyen, nemzetbiztonságilag is fontos iparágazat.

A félelmük nem megalapozatlan, hiszen az elmúlt években Kína folyamatosan csökkentette a kitermelési kvótáit, és idén is 11%-os csökkenés várható. Ahogy az várható is volt, az árak és a vezérkari főnökök vérnyomása is egészségtelen mértékben emelkedett ezeknek az intézkedéseknek a hatására. Sokat azonban nem tudnak tenni, hiszen a világ össztermelésének a 95%-át Kína adja (egyes elemekből a 99%-ot).

A hatalmas öngólt kezdi végre elismerni a világ Kínán kívüli része és folyamatban van a bezárt bányák újranyitása (Kaliforniában például) illetve újak létesítése Kanadában vagy éppen Ausztráliában. Ez a példa is jól mutatja Kína eltökéltségét, amivel vezető gazdasági és politikai nagyhatalommá akar válni. Egyre több és több szállal függ a nyugati világ Pekingtől, aminek a veszélyeire csak most kezdenek ráébredni az emberek. Nem feltétlen azért, mert Kína lenne A Nagy Gonosz Országa, hanem azért mert, mint minden jelentős gazdasági súllyal rendelkező ország, ő is a saját érdekeit fogja elsősorban érvényesíteni a többiek rovására.