székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
Miközben az Egyesült Államok és Európa azért küzd, hogy visszaszerezze gazdasági lendületét, Kína gondja éppen az ellenkező: miként akadályozhatja meg, hogy a felpörgetett gazdaság elszabadítsa az inflációt. A legfrissebb jelzés arra, hogy a folyamat túl gyors, a kínai központi bank újabb utasítása a kereskedelmi bankok tartalékainak növelésére - írta sanghaji elemzésében a The New York Times.
A központi banki intézkedés csökkenti a kihelyezhető pénzmennyiséget és így a gazdaság lehűtésére irányul. A kormány most 9,7 százalékra teszi a gazdaság idei növekedésének ütemét, ami messze a legjobb teljesítmény a vezető gazdaságok sorában. Kína ma már a világ második legnagyobb gazdasága - csak az amerikai előzi meg -, s mivel az elmúlt két évben a globális növekedés legerősebb motorját jelentette, a kínai pénzproblémákat a Wal-Mart áruházaktól a Wall Streetig és azon túl is mindenütt megérzik.
A magas inflációval véget érhet az a helyzet, amelyben Kína a világ olcsó műhely szerepét tölti be. Ha pedig a kormány inflációellenes intézkedései következtében a kínai gazdaság megtorpan, az a nemzetközi gazdaság kilátásaira is kihat. Kínában az infláció a Peking számára kiemelten fontos társadalmi stabilitást is veszélyezteti - azóta, hogy Észak-Afrika és a Közel-Kelet autoriter kormányai népi felkelések célpontjává váltak, ez különösen kényes téma a vezetés számára.
"A kínai infláció nagy gond, és a tényleges számok a hivatalos jelentéseknél is rosszabbak" - mondta a NYT-nak Carmen M. Reinhart asszony, a washingtoni Peterson Institute for International Economics közgazdásza. Az elemző szerint Peking dilemmája az, hogy miközben egyfelől ösztönözni szeretné a fenntartható fejlődést, másfelől azért kell küzdenie, hogy kézben tartsa az inflációt.
Az élelmiszerárak meredeken emelkednek, a kormányzati adatok szerint a fogyasztói árak márciusban 5,4 százalékos növekedést mutattak, ez csaknem három éve a legnagyobb. Peking ezért szigorította a bankkölcsönzés korlátait és növelte a hitelek kamatlábát, azaz nehezítette a hitelezést, illetve növelte a banki betétek kamatát is, hogy ezzel ösztönözze a megtakarításokat.
A legutóbbi döntés, amely már 20,5 százalékra növelte a kötelező tartalékráta szintjét, a negyedik emelés volt az idén. Ezen túlmenően a kormány növelte a mezőgazdasági támogatásokat is, hogy fékezze az élelmiszerárak emelkedését, és megpróbálta tiltani bizonyos kínai cégeknek a fogyasztói árak növelését.
Az elemzők szerint a kínai fékező intézkedések mérlege ellentmondásos. A növekedés ugyan lassulni kezdett a viharos évi mintegy 10 százalékhoz képest, de az infláció csak súlyosbodott. Így például az ingatlanárak annak ellenére tovább emelkedtek, hogy Peking e piac megfékezését helyezte kilátásba és azt ígérte: a következő években sok milliárd dollárt költ arra, hogy elérhető árú lakásokat építsen.
Peking nem befolyásolhatja az olyan globális tényezőket, mint az áruk, az üzemanyagok és az élelmiszerek nemzetközi árszintje. A ma már a világ legnagyobb autópiacának számító Kína üzemanyagigénye meredeken nő, miközben a benzinárak 25 százalékkal nagyobbak, mint 2009 decemberében. Kína feszültségekkel járó gazdasági boomja 2009 elején, a globális pénzügyi válság idején bontakozott ki: ekkor Peking 586 milliárd dollárnak megfelelő ösztönző csomaggal támogatta meg a gazdaságot és az állami bankok rekordösszegű pénzt kölcsönöztek. A bőkezűbb gazdaságpolitika és a helyi kormányzatok nagy beruházásai felélesztették a gazdasági növekedést, de már akkor aggodalmakat keltett az ingatlanárak megugrása, a nagyvonalú banki kölcsönzés és a helyi hatóságok által felhalmozott hatalmas adósság.
Egyes szakértők attól tartanak, hogy a buborék kipukkad, és az 1980-as évek óta tartó fejlődés fő ösztönzőinek számító állami tulajdonú bankok nyakán marad egy sor behajthatatlan kölcsön.
Peking és számos helyi kormányzat növelni kívánta a fogyasztást és a munkaadókat a bérek emelésére ösztönözte. A kormány emelte a minimálbéreket, hogy csökkentse a szegények és gazdagok közötti nagy jövedelemkülönbséget. Ez azonban növeli a termelési költségeket és így az árakat is. Sok szakértő szerint a növekvő fizetések az elkövetkező években további inflációs forrást jelentenek majd, az előző évtized évi átlagban 1,8 százalékos áremelkedése után évi 5 százalékos következhet.
Ez viszont arra vezet, hogy az amerikai, európai és más vásárlóknak vagy többet kell fizetniük ezekért a termékekért, vagy másutt kell keresniük olcsóbb szállítókat. Sok kínai exportőr ma már nem hajlandó szállítani a nyugati kereskedelmi láncok által megjelölt árakon.
Sok elemző szerint a kínai kormány további gazdasági fékező intézkedésekre fog kényszerülni, ám ezek hatása eddig sem volt meggyőző és Peking megtapasztalhatja, hogy a gazdaságot nem lehet felülről irányítani - különösen akkor nem, ha nincs egy igazán autonóm jegybank. Pekingben nincs az amerikai FED elnökéhez, Ben S. Bernankéhez hasonlítható hatalmú, a kormányzattól független személy, s ez azt jelentheti, hogy senki sem képes elzárni a növekedést tápláló csapot. A NYT idézte a pekingi egyetem közgazdászát, Csang Vej-jinget (Zhang Weiying), aki szerint "hosszú időbe telhet, amíg a nagy ösztönző csomag után meg lehet szüntetni az inflációt".
A kínaiak az elmúlt években sokat nyertek a gyors gazdasági fejlődéssel, de most úgy érzik, hogy az infláció kikezdi annak eredményeit. "Az árak felmentek" - mondta a lapnak Vang (Wang) nevű sanghaji nyugdíjas. "Ez aggasztja az embereket és veszélyezteti a társadalom stabilitását. Ebben az értelemben a mi nemzedékünk még a Mao-korszak iránt is némi nosztalgiát érez."