Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A kínai buborék

2009. augusztus 24. /NOL/TibetPress

A kínai gazdaság folytatódó növekedésének nem lesz jó vége. A tőzsdei befektető szemével nézve egyértelmű, hogy Kína vezetői kényszerből erőltetik a növekedést, de az ország előbb-utóbb nagy árat fizet érte.

„Ne tévesszük össze a gyors növekedést a fenntartható növekedéssel” – figyelmeztet a Foreign Policy hasábjain az orosz származású Vitalij Katsenelson, akit a Forbes magazin a hírneves néhai tőzsdei szakíró, Benjamin Graham méltó utódjának nevezett.

A továbbra is gyors kínai növekedés törékenységére már korábban is több szakértő felhívta a figyelmet. A Metazin is idézte az ausztrál John Leet, aki rámutatott, hogy az állam parancsuralmi szerepe miatt a kínai gazdaság alacsony hatékonysággal használja fel az ország erőforrásait, hiányoznak a biztonságos üzleti tevékenységhez nélkülözhetetlen intézmények, továbbá túlságosan mély a jóléti szakadék. Mindez hosszabb távon korlátozza a gazdasági növekedést.

Egy Pekingben oktató amerikai közgazdász, Michael Pettis azt fejtette ki, hogy a válság határt szab a kínaiak legendás takarékosságának, mert ha nem költenek többet fogyasztásra, akkor nem növekedhet tovább a kínai áruk piaca, hiszen az amerikaiak kevesebbet vásárolnak, mint korábban. Ha pedig nem lehet elegendő kínai árut eladni, akkor nem lesz mibol fizetni a munkabért, vagyis ez esetben is kevesebb lehetoség lesz a megtakarításra.

Katsenelson most azt fejtegeti, hogy a kínai vezetés szempontjából létszükséglet a gyors növekedés fenntartása. Kínában ugyanis egy esetleges válság azonnal mérhetetlen tömegeket döntene éhínségbe és nyomorba, hiszen a nyugati világban ismert szociális védőháló nem létezik. Ezért a gazdasági válság politikai robbanással is fenyegetne. A vezetésnek tehát pénzt kell pumpálnia a gazdaságba. Ezt Amerika is megteszi, de úgy, hogy az állam eladósodik. Kínában ez az út nem járható, mert a kötvénykibocsátás nyomban megnövelné a jüan iránti keresletet, vagyis megemelné a kínai valuta árfolyamát, ami kedvezotlenül hatna az exportra. Kínának hatalmas valutatartalékai vannak, de ha ezeket jüanra váltaná át, azzal is erősítené a nemzeti valutát és csökkentené a kínai kivitel versenyképességét, ráadásul dollárban felhalmozott megtakarításai is elértéktelenodnének.

Így aztán a kínai kormány olyasmivel próbálkozik, amire az amerikai vezetésnek nincs lehetősége: megparancsolja a bankoknak, hogy nyakló nélkül hitelezzenek. A központi utasításra adott hitel azonban jelentős részben nyilván rossz hitel lesz, ami sohasem fog megtérülni. Arról nem is beszélve, hogy a fenntartás nélkül folyósított hitelek és a mesterségesen felpumpált belső fogyasztás további kapacitásbővítéshez vezetnek, ez viszont csak még további keresletélénkítéssel lenne fenntartható.

Más szóval pénzügyi buborék van kialakulóban. Mint a nyugati pénzügyi válság mutatta, a buborék kialakulását aránylag könnyű felfedezni, annál nehezebb viszont megmondani, mikor fog kipukkadni. Annyi biztos tehát, hogy Kína egy egyre dagadó léggömbön utazik, és minél magasabbra emelkedik, annál fájdalmasabb lesz majdan a földet érés. A kínai vezetés abban bízik, hogy mielott a zuhanás bekövetkezne, magához tér a világgazdaság, és ismét magával húzza a kínai ipart.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb