A Kaukázus sumér emléke

2012. május 14. /barikad.hu/TibetPress

Az Azerbajdzsáni Tudományos Akadémia Régészeti és Néprajzi Intézetének munkatársai Gabala város északi részén végeznek ásatásokat, ahol egy késő rézkori település nyomait fedezték fel.

Naszib Muktarov, a Seki-Oguz expedíció vezetője elmondta, hogy a települést egy repülőtér építése közben találták meg, melyet a rézkor végére datáltak és a Lejlatepe-kultúrához sorolták be, amely a Kr. e. IV. évezredben népesítette be a környéket, a Kaukázuson túli termékeny vidéket. A szakemberek az ásatásokból megállapították, hogy a most feltárult lelőhelyen folyamatosan laktak emberek, vagyis a Kr. e. IV. évezredtől egészen a Kr. u. VIII. századig, mikor is a hódító arab csapatok elfoglalták az ősi falut, és a helyére temetkeztek. Gabala ma Azerbajdzsán északi, hegyvidéki területén helyezkedik el, az ókorban hétszáz éven át (Kr. e. III.-Kr. u. IV. század) volt a kaukázusi Albánia fővárosa. Ma pedig a turisztika egyik kiemelt körzete.

Egy ősi telep

A lejlatepei kultúra nevét az Agdam város melletti feltárási helyről kapta, mely Azerbajdzsán nyugati felén található. A régészek fejlett földművelésre és állattartásra utaló nyomokat találtak. Legfőbb haszonállatuk a szarmasmarha volt, amely kultikus tiszteletnek örvendett, a helyiek ugyanis bikafejet helyeztek el a sírok sarkaiban, hogy a szentként tisztelt állat védje az elhunytat a másvilágon. Nagyon szépen megmunkált, korongozott kerámiák is ismertek a Kaukázus több pontjáról, azok leginkább a mezopotámiai leltekkel mutatnak rokonságot. A Földanya tisztelete is jelen van a sírokban, hozzá köthető szobrok és áldozati emlékek egyaránt nyomon követhetők.

Rézkori műveltség nyomai

A régészek korábban úgy gondolták, hogy a lejlatepeiek délről, Mezopotámiából tanulták az ősi mesterségeket. Véleményüket arra alapozták, hogy egyes leletek az ún. Ubaid-kultúrával mutatnak hasonlóságot. Az azerbajdzsán régészek most felhívták arra a figyelmet, hogy nem biztos, hogy csak délről érkezett kulturális hatás, nagyon valószínű, hogy a Kaukázusban élő ősi népek is fontos szerepet játszottak a korai bronzkori kultúrák, például a Kura-Arasz kultúra létrejöttében. Az általuk említett ősi műveltségi emlékek a Kaukázuson túli területek két nagy folyója, a Kür és az Arasz mellől kerültek elő, azokat a szakemberek a Kr. e. IV-III. évezred közé helyezik.

Az orosz régészek szinte biztosak abban, hogy a szkíta vonásokat mutató, Kr. e. IV. évezredi majkopi-kultúra létrehozóit kell keresni a Kaukázus déli lejtőin fejlődött Lejlatepében, akik aztán a magas hegység északi területeire vándoroltak. Az azerbajdzsán kutatók gondolatmenetét követve, nem feltételnül kell minden műveltséget kizárólag egy központból eredeztetni, elképzelhető, hogy már akkor, a rézkor végén létezett egy nagy civilizáció, mely egyesítette a kisázsiai, fekete-tengeri és az észak-mezopotámiai területeket. Ilyen egység jelenlétére a későbbiekben, a bronzkor végén is van példa, amikor a feltűnő lovas népek a fenti területek egyesítése révén hatalmas birodalmat hoztak létre.