A Kaukázus ősi városa

2011. július 13. /OB/TibetPress

Az azerbajdzsán régészek ismét az ősi albán fővárosnak, Gabalának a feltárásán dolgoznak. A modern várostól húsz kilométerre fekvő  romok feltárása után valószínűleg többet tudunk meg az ősi kaukázusi állam életéről, művészetéről és  talán többet tudhatunk meg a  város és az északi hun népek egykori kapcsolatáról.

 Az erőd vizsgálata

Az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia Régészeti és Néprajzi Intézetének egyik munkatársa, Gafar Dzsabijev a sajtónak azt mondta, hogy jelenleg a város viszonylag épen fennmaradt erődjének feltárásán dolgoznak, amely majdnem ezer évig volt lakott, a Kr. e. 1. századtól a Kr. u. 18. századig. Még akkor is, amikor a folyamatos hun támadás miatt az uralkodók áthelyezték székhelyüket a déli Bardába.

Huszonhat nép hazája

A Kaukázusi Albánia kiemelkedő szerepet játszott az Azerbajdzsán területén kialakult ókori államalakulatok sorában. Az írásos források és a régészeti leletek alapján a Kr. e. 4. század végén létrejött ország magába foglalta a mai Azerbajdzsánt, Dél-Dagesztánt és a mai Kelet-Grúziában elterülő Alazani-völgyet. Az antik szerzők közül Strabon írt részletesen az országról. Szerinte a hegyi országban huszonhat törzs élt, akik különböző nyelven beszéltek. Ezt megerősíti I. Dareiosz felirata, amely a térség népeinek a nyelvét a következőképpen sorolta fel: „Perzsia, Média és más nyelvű országok”. Ebből jól látható, hogy a két ismert néptől eltérő nyelven, beszéltek  hegyekben. Az azerbajdzsánok szerint a térséget uraló szkítáké volt a vezető szerep, erre több adatot szoktak felsorakoztatni. Az eddig előkerült leletek ábrázolási módja az északi, szkíta területekkel mutatnak feltűnő hasonlóságot. Talán még fontosabb Strabon azon adata, mely szerint az albánok a nomádokhoz (szkítákhoz) hasonlók, de nem olyan vadak, ami azt jelentette, hogy letelepedett életmódot folytattak. Albánia nevét egyébként a külföldiek „hegyi népnek” emlegetik, de az azerbajdzsáni kutatók szerint a következőt jelenti: akik meghajlanak a napnak, ami egy ősi napkultuszra utal. Annak első jelei a Bakutól délre található ősi gobusztáni sziklarajzokban megmutatkoznak.

  Városok nyomában

 Az antik görög-római források töredékesen számolnak be az ország városairól, gazdaságáról, mely információkat a régészek többnyire igazoltak. A kaukázusi országban több mint harminc jelentős kereskedelmi és kulturális központ létéről van tudomásunk, és az albánok fontos szerepet játszottak a kelet-nyugati kereskedelemben. Albánia első fővárosa Gabala volt, majd a hunok és szövetségeseiknek a támadásai miatt az albán uralkodók az 5. században átköltöztek délre lévő Bardába, mely városról egyébként a Kr. u. 1. század közepén Plinius tesz említést. Előbbit a régészek feltárták és ott gazdag leleteket hoztak felszínre, azokat a mai Gabala város múzeumában tekinthetjük meg. Az albán uralkodók politikai, vallási vezetők voltak, de vezették a katonaságot, és bíráskodtak. Bár Sztrabon szerint nem volt önálló pénzük, a régészek éppen Gabalában találtak elégséges bizonyítékot arra, hogy mind Albániának, mind a mai Iránhoz tartozó dél-azerbajdzsán területnek, az ókori Atropatenának önálló pénzverése volt.