A Kashag közleménye a 2008. augusztus 30-i világméretű böjt és imaszolgálattal kapcsolatban
2008. augusztus 29./csütörtök/Dharamszhala/Kashag/TibetPress
Ma, 2008. augusztus 30-án, a Föld-Egér éve hatodik hónapjának utolsó napján a Tibetan Solidarity Committee azzal a kéréssel fordul a tibetiekhez, a Tibetet támogatókhoz és a világ békeszerető embereihez, hogy végezzenek szimbolikus böjt és imaszolgálatot 12 órán át. Nagyon szerencsések és hálásak vagyunk, amiért Őszentsége a Dalai Láma is személyesen részt kívánt venni ebben, de egészségi állapota miatt erre nem kerülhet sor. Őszentsége azonban a mai napon Bombayben fog böjtölni és imádkozni, amiért hálánkat és tiszteletünket fejezzük ki neki. A Tibeti Központi Kormány Kashagja szívből köszönetet mond az összes tibetinek, Tibet-támogatónak és az erőszakmentesség elvét követő személynek, akik részt vesznek ezen a programon.
Kampányunkat nem a gyűlölet vagy a harag, hanem az Úr Buddha nem-ártásról és minden lény megsegítéséről szóló egyetemes tanítása inspirálja, amely minden szellemi gyakorlat lényege. Mahátma Gandhi a gyakorlatban mutatta be, hogy ez az elv nem csupán a szellemi gyakorlatban, de a politikában is alkalmazható a társadalmak és nemzetek javáért. Mai igyekezetünk azt jelképezi, hogy az erőszakmentesség módszere a modern világban is hatékonyan alkalmazható.
Őszentsége a Dalai Láma folyamatos törekvésének és vezetésének köszönhetően, amely során állandóan a tibeti kérdés erőszakmentes megoldását szorgalmazta, hosszú évek óta a legtöbb tibeti mozgalom tartózkodott a durva fizikai erőszaktól. Ez óriási támogatást eredményezett világszerte Tibet igaz ügyével kapcsolatban. Az erőszakmentesség elvéhez való ragaszkodásunkkal nem csak azt értük el, hogy Tibet ügye nem merült feledésbe, de emellett a Kínai Népköztársaság is – őszinteségüktől függetlenül – reagált a helyzet normalizálását célzó politikánkra. Ami azonban azokat a tibetieket illeti, akik szavaikban és gondolataikban nem képesek teljesen feladni az erőszakot, törekvéseink a mai napig nem hoztak valós eredményt, hanem megragadtak egy ördögi körben. Amennyiben minden tibeti őszintén törekszik Tibet igaz ügyének megoldására, akkor meg kell erősítenünk elkötelezettségünket, és újult erővel követni az erőszakmentesség elvét. Nem sok reményünk lehet a tibeti kérdés megoldására, amíg a tibetiek haragja nem csillapodik le. Ezért most megragadjuk az alkalmat arra, hogy minden tibetit, különösen a szerzeteseket és apácákat megkérjünk rá: szabaduljanak meg a gyűlölet és harag minden látható formájától és megnyilvánulásától, és tegyenek meg mindent azért, hogy az erőszakmentességet megvalósítva minden fizikai és szóbeli megnyilvánulásunk mentessé váljon az erőszaktól.
Ha mi, tibetiek, e jelképes böjt és imaszolgálat révén képesek leszünk erőszakmentes mozgalmunk megerősítésére, akkor programunk értelmet nyer. Ha azonban ez az esemény is csupán a gyűlölet és harag érzelmeit lobbantja fel, akkor úgy járunk, mint a tibeti mondásban az ember, aki „nyugatra küldi a váltságdíjat, holott a démon keleten található”.
E különleges alkalom révén reméljük, hogy a világszerte gyakorolt böjt és imaszolgálat segít a tibetieknek abban, hogy megszabaduljanak negatív karmikus tetteiktől, és érdemeket szerezzenek. Ezek az érdemek segíthetnek a tibetieknek abban, hogy megszabaduljanak az érző lények iránt érzett haragtól és gyűlölettől, különös tekintettel a kínai vezetőkre, akik a tibetieket elnyomják és kínozzák, és szeretettel, valamint együttérzéssel fordulhatnak rosszakaróik felé. Az erőszakmentesség őszinte gyakorlása végül együttérzést fog ébreszteni a kínai vezetők elméjében. Reménykedünk és fohászkodunk azért, hogy mindannyian szilárdan higgyünk az erőszakmentességben. Minden tibetit arra kérünk, hogy az erőszekmentesség elvét szem előtt tartva tegyen meg mindent a Tibetben zajló kínzások és üldöztetések befejezése érdekében.
Részvétünket és tiszteletünket fejezzük azoknak, akik életüket vesztették, akiket bebörtönöztek, megkínoztak és megvertek a közelmúlt tibeti felkelései során. Imádkozunk, hogy a feláldozott tibeti életek révén véget érjenek az ártatlan tibetieket ért kínzások. Emellett a szecsuáni és a délnyugat-tibeti földrengések és áradások áldozatainak is részvétünket és tiszteletünket nyilvánítjuk ki.
Végül fohászkodunk Őszentsége a Dalai Láma hosszú életéért, és azért, hogy Tibet igaz ügye végre érvényre jusson.