Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123.
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A Kasag nyilatkozata a Tibeti Nemzeti Fekelés 63. évfordulója alkalmából/HUNG

CTA/TibetPressNews 2022. március 10.

A Kashag nyilatkozata
a Tibeti Nemzeti Felkelés kirobbanásának 63. évfordulója alkalmából

Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1959-ben ezen a napon Lhászában békés felkelés bontakozott ki annak okán, hogy a kínai kormány megszállva tartotta Tibetet. A mai napon ünnepeljük a tibetiek erőszakmentes tüntetéseinek tizennegyedik évfordulóját is, amelyek 2008 márciusától söpörtek végig Tibeten. Tisztelettel adózunk azon bátor tibeti férfiak és nők előtt, akik életüket áldozták Tibet szellemi és politikai ügyéért, és szolidárisak vagyunk azokkal a tibetiekkel, akik továbbra is súlyos elnyomástól szenvednek Tibetben.
 
Tibet hosszú történelme során a három nagy vallási király uralkodása alatt érte el virágkorát. Tibet buddhista vallásának befolyása még a tibeti királyság felbomlása után is egyenrangú volt Kelet-Ázsiában Mongólia katonai erejével és Kína politikai hatalmával. Tibet a Tibetet megszálló hatalmakkal és az egymást követő kínai birodalmakkal pap-patrónus viszonyban állt, legtöbbször a kölcsönös tisztelet és harmónia talaján.
 
Amikor a kínai kommunisták 1949. október 1-jén átvették a hatalmat, bejelentették Tibet úgynevezett "békés felszabadítását". Nem sokkal később, 1950-ben a túlerőben lévő kínai kommunista erők megtámadták Chamdót, és legyőzték a tibeti hadsereget. Tibet egésze első ízben került kínai megszállás alá, miután 1951-ben a tibetieket a 17-Pontos Megállapodás aláírására kényszerítették. Bár Őszentsége a Dalai Láma és a tibeti kormány mindent megtett, hogy a megállapodás alapján együttműködjön a kínai kormánnyal, a békés együttélés alapjait a kínai hadsereg jelentette állandó elnyomás lehetetlenné tette. Őszentségének a Dalai Lámának nem maradt más választása, minthogy száműzetésbe vonuljon, és mintegy 80000 tibeti követte.
 
A következő két évtizedben Tibet történelmének legsötétebb időszaka köszöntött be. A "demokratikus reformok" bevezetése 1956-ban Tibet Khám és Amdó tartományaiban a kolostorok lerombolásához, valamint lámák és szerzetesek letartóztatásához vezetett. Abban az időben a kínai kormánynak nem volt világos politikája a nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatban. Ez azonban hamarosan megváltozott, amikor Mao Ce-tung az Amdó tartománybeli Jadzi megyében lévő tibetiek és szalárok 1958-as lázadásából kiindulva rámutatott, hogy a nemzetiségi kérdés alapvetően osztálykérdés. A lázadás leverése, a demokratikus reformok és a kulturális forradalom nevében katasztrofális kampányok véget nem érő sorát indította el. Ez volt a kulturális népirtás tényleges kezdete Tibetben, ami 1,2 millió tibeti halálához és több mint 6000 kolostor lerombolásához vezetett.
 
Az 1980-as évek a reform- és nyitási politika színterei voltak Kínában, valamint sor került a Kínai Népköztársaság negyedik alkotmányának és a nemzeti regionális autonómiáról szóló törvénynek a kihirdetésére. Ezen túlmenően a tibeti autonóm prefektúrákban és megyékben egy sor rendelet elfogadása jogi hátteret biztosított az olyan liberális politikák végrehajtásának garantálásához, mint a kolostorok helyreállítása, a szerzetesek és szerzetesnők vallási tanulmányainak újjáélesztése, a tibeti nyelv oktatásának előmozdítása, a tibeti káderek és a földtulajdon támogatása.  Hasonlóképpen, a tibeti tényfeltáró küldöttségek és felderítő missziók Indiából való útnak indítása, valamint Tibet megnyitása a tibetiek előtt, hogy találkozhassanak családtagjaikkal és távolabbi rokonaikkal, reménysugarat jelentett a kínai-tibeti konfliktus megoldása tekintetében.
 
A tibeti helyzet azonban romlott, miután a liberális gondolkodású kínai vezetőket, így Hu Jao-bang-ot eltávolították, a 10. Pancsen Láma hirtelen elhalálozott, szükségállapot bevezetésére került sor a tibeti nép békés lhászai tüntetéseinek elfojtására, a Tiananmen téri diákok demokratikus mozgalmát leverték, valamint a tibeti és a kínai kormány közötti párbeszéd folyamata megrekedt. Különösen az 1990-es évektől kezdődően a kínai kormány keményvonalas politikát folytatott Tibet feletti ellenőrzésének fokozása érdekében. A tibeti infrastruktúrafejlesztés nevében felgyorsították a kínai lakosság Tibetbe történő betelepítését, és növelték a kínai káderek számát a tibeti területek közigazgatási hivatalaiban. Hasonlóképpen, a kötelező oktatás ürügyét felhasználva egyre inkább törekedtek a szerzetesi hagyomány kiiktatására és a kolostorok ellenőrzésére létrehozott demokratikus irányítóbizottságok megerősítésére.
 
Kína Tibet feletti ellenőrzése a Nyugati Fejlesztési Program elindítása után könnyebbé vált. Nagyszabású fejlesztési programokat folytattak a kínai bevándorlók javára és Tibet ásványkincseinek kiaknázása céljából. A kínai nyelv előtérbe helyezése a kétnyelvű oktatáspolitika ürügyén tovább ártott a tibeti nyelvnek. A kínai kormány arra törekedett, hogy kisajátítsa magának az élő buddhák reinkarnációja kiválasztásának jogát a tibeti nép ellenőrzése céljából.

Ezek a politikák 2008-ban Tibet három hagyományos tartományában a tibetiek példa nélküli békés tüntetéseihez vezettek. A kínai kormány brutálisan elfojtotta a megmozdulásokat, több száz tibeti halálát okozva, és több ezer tibetit tartóztattak le. A fegyveres erők tömeges bevetésére került sor, és korlátozták a tibetiek mozgását Tibet-szerte. Felgyorsították azt a politikát, hogy az iskolákban a kínai nyelv legyen az oktatás nyelve, és a kolostorokban megerősítették a "hazafias nevelési" kampányt. Mindezek következtében 2009 óta 158 tibeti gyújtotta fel magát Tibet-szerte tiltakozása jeléül, követelve Őszentsége a Dalai Láma visszatérését Tibetbe és a tibetiek szabadságát. A kínai-tibeti párbeszéd folyamata 2010-ben ugyancsak holtpontra jutott.

Ma a legnagyobb aggodalmunk a tibetiek új generációjának folyamatos és szisztematikus sinizálódása Tibetben. 2011-ben a Kínai Kommunista Párt egyes politikai tanácsadói a nemzeti regionális autonómia rendszerének eltörlésére, és az úgynevezett "Nemzetiségi politikák második generációjának" elfogadására szólítottak fel az 56 nemzetiség identitásának gyengítése és az egységes kínai nemzeti identitás megerősítése érdekében. A nemzeti kisebbségeket kedvezően érintő politikák visszavonására, az etnikai asszimiláció ösztönzésére, a kínai nyelv használatának szorgalmazására és a nemzetiségi iskolák bezárására szólítottak fel. Ezen intézkedések tényleges végrehajtása jelenleg zajlik Tibetben.
 
2012-ben a kínai kormánynak vissza kellett vonnia a falusi általános iskolák bentlakásos iskolákká történő összevonására irányuló politikáját, miután országosan heves tiltakozással szembesültek. A kínai államtanács azonban 2015-ben rendeletet adott ki, amely kötelezővé teszi a nemzetiségi területeken élő gyermekek számára, hogy bentlakásos iskolarendszerben tanuljanak, éljenek és nevelkedjenek. Becslések szerint 2019-re az összes tibeti diák mintegy 78%-a kényszerült bentlakásos iskolákban élni.

Hasonlóképpen, 2021 augusztusában a kínai oktatási minisztérium rendeletet adott ki, hogy a 14. ötéves terv során a "Gyermekek homofónia tervét az óvodáskorú gyermekek közös nyelvére vonatkozóan" az etnikai és a vidéki területeken végrehajtsák. Ez azt írja elő, hogy az óvodáskorú gyermekeknek a mandarint kell elsajátítaniuk, mint beszélt és írott nyelvet, hogy úgymond jó alapot teremtsenek a kötelező iskolai oktatáshoz. Hasonlóképpen, a tibeti területeken a kormányzati állások felvételi vizsgájának nyelvét tibeti helyett kínaira változtatták.

Egy ilyen politika, amely megfosztja a tibeti gyermekeket attól a joguktól, hogy megtanulják az anyanyelvüket, amely identitásuk, kultúrájuk és vallásuk középpontjában áll, súlyos következményekkel fog járni a következő két évtizedben.
 
Az anyanyelv elsajátításához és használatához való jog szisztematikus figyelmen kívül hagyása a kisebbségi nemzetiségeknek a kínai alkotmányban és a nemzeti regionális autonómiáról szóló törvényben rögzített jogainak a súlyos megsértése. Világosan megmutatja azt is, hogy a kínai kormány hogyan sérti meg a nyelvek védelméről szóló különböző nemzeti és nemzetközi nyilatkozatokat, köztük a 2018 szeptemberében a kínai Csangsában tartott Nyelvi erőforrások védelméről szóló világkonferencia nyilatkozatát, az ENSZ Őshonos népek jogairól szóló nyilatkozatát, valamint a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, amelyet aláírt.
 
Tiszteletben tartjuk a Kínai Népköztársaság alkotmányát, mert az fenntartja a nemzetiségek egyenlőségét és garantálja a kisebbségek alapvető jogait. A kínai nyelv előtérbe helyezése érdekében azonban Kína Országos Népi Kongresszusának Állandó Bizottsága 2021 decemberében hatályon kívül helyezte azokat az alkotmányos rendelkezéseket, amelyek a nemzetiségek saját nyelvük tanításához való jogára vonatkoznak. Ez a kínai alkotmány alapelveinek durva félreértelmezése és megsértése.
 
Tiszteljük a kínai népet és kultúráját. De nem fogadhatjuk el azt, hogy önmagunkat egy kínai nemzetiségnek tekintsük, mert a tibeti egy különálló nép, amely a hat eredeti ősi törzsből származik, és kultúráját mélyen befolyásolta a bön hagyomány és a buddhizmus.
 
Ha a kínai kormány meg akarja nyerni a tibeti nép szeretetét és hűségét a Kínai Népköztársaság iránt, akkor saját alkotmányának tiszteletben tartásával véget kell vetnie a tibetiek emberi jogai elnyomásának, és a tibeti identitás megsemmisítésének. El kell fogadnia azt a történelmi tényt, hogy a tibetiek és a kínaiak harmóniában és egymást kölcsönösen segítve szomszédként éltek. Fel kell hagynia azokkal a gondolatokkal és cselekedetekkel, amelyek ellenségeskedést szülnek a tibetiek és a kínaiak között, és ehelyett figyelmét a tibetiek törekvéseire kell fordítania.

Annak ellenére, hogy a tibeti nép az elmúlt 63 évben világossá tette valódi törekvéseit, a kínai kormány továbbra is ezzel ellentétes politikát folytat. Napjainkban az infrastruktúra kiépítése és természetvédelmi területek létrehozása ürügyén a tibeti nomádokat és földműveseket arra kényszerítik, hogy áttelepüljenek, ezáltal erőszakkal megváltoztatva hagyományos életkörülményeiket. Az áttelepítést a szegénység enyhítésének, valamint a "vidéki munkaerő-felesleg" képzésének és áthelyezésének ürügyén is erőltetik. A tibeti diákokat az asszimilációs törekvések részeként Kínába küldik dolgozni. Hasonlóképpen, a tibetiek és kínaiak közötti házasságokat az "etnikai harmónia példaképei" jelszó jegyében ösztönzik.
 
Az ateista kínai kormány továbbra is beavatkozik a reinkarnáció tibeti buddhista hagyományába, a kolostorok irányításába, és korlátozza a szerzetesek és szerzetesnők tudományos ismeretszerzését és szabad mozgását. A kínai kormány a "tibeti buddhizmus szocialista társadalomhoz való igazításának és a kínai kontextusban való fejlődésének" zászlaja alatt megtiltotta a vallási tartalmak online terjesztését, és folytatja a buddhista szobrok lerombolását Drakgóban, valamint erőszakos úton bezárta a Kharmar kolostort Khamban. Hasonlóképpen, a tibeti értelmiségiek, mint például Go Sherab Gyatso, írók, tanárok, diákok, emberi jogi és környezetvédelmi aktivisták önkényes letartóztatása és bebörtönzése is akadálytalanul folytatódik. Jelentések szerint Kínában tibeti buddhista templomokat és sztúpákat tesznek tönkre, megfosztva azokat a hagyományos építészeti megoldásoktól, tibeti feliratokról és falfestményektől.
 
A Központi Tibeti Kormányzat reméli, hogy a középutas megközelítésen alapuló párbeszéden keresztül, és különösen a kínai kormány arra való ösztönzésével, hogy korrigálja helytelen politikáit, kölcsönösen elfogadható megoldást talál Tibet jövőbeli státuszára. Készen állunk arra, hogy párbeszédet folytassunk az egyenlőségen, barátságon és kölcsönös előnyökön alapuló tartós megoldás keresése érdekében.
 
Amíg a kínai-tibeti konfliktus nem oldódik meg, tibeti testvéreink szabad szószólóiként mindent megteszünk annak érdekében, hogy eredményorientált eszközökkel felhívjuk a világ parlamentjeinek, kormányainak, agytrösztjeinek és a médiának a figyelmét a kínai kormány által folytatott elnyomó és a tibeti identitás kiirtására irányuló tevékenységre az önkéntes tibeti érdekvédelmi kampány és más eszközök segítségével.
 
A kínai elnyomás ellenére a Tibeten belüli tibetiek továbbra is töretlen elszántsággal és bátorsággal törekednek vallásuk, kultúrájuk és nyelvük megőrzésére, valamint természeti környezetük megóvására. Az ő szellemiségük a mi elszántságunk alapja. A Tibetben élő honfitársaink által vállalt felelősség eredendő emberi jog, továbbá összhangban van a kínai alkotmánnyal. Ezért rendkívül fontos, hogy rendíthetetlen elszántsággal folytassuk a küzdelmet az identitásunk megőrzéséhez való jogunkért. A kínai kormány tibeti politikáit szem előtt tartva, a száműzetésben élő tibetieknek meg kell kettőzniük erőfeszítéseiket kultúrájuk és identitásuk megőrzése érdekében.
 
A száműzetésben élő tibetiek kiemelkedő eredményeket értek el a hatékony közigazgatás kiépítésében Őszentsége a Nagy 14. Dalai Láma irányítása és vezetése alatt. Erőfeszítéseinket ezen eredmények fenntartására kell irányítanunk.
 
Megragadva az alkalmat, szeretnénk szívből jövő köszönetünket kifejezni a különböző nemzeteknek, mindenekelőtt India központi és tartományi kormányainak, valamint a Tibetet támogató csoportoknak, amiért az elmúlt 63 évben támogatták a Tibet ügyét. Köszönetet mondunk az Egyesült Államok kormányának a tibeti kérdésekkel foglalkozó különleges koordinátor közelmúltbeli kinevezéséért. Felhívjuk a hasonlóan gondolkodó nemzeteket, hogy támogassák a középutas megközelítést, hogy megoldódjon a tibeti kérdés Tibet valódi történelmi státuszának elismerésén keresztül.

Mivel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a tervek szerint májusban Hszincsiangba látogat, azt szorgalmazzuk, hogy a főbiztos Tibetbe is látogasson el.

Imádkozunk Tsewang Norbuért, a 26 éves ismert tibeti énekesért, aki médiajelentések szerint meghalt, miután február 25-én Lhászában önégetést követett el. A kínai kormány által bevezetett szigorú korlátozások és megfigyelés miatt azonban nem tudtunk információt szerezni a tényleges állapotáról. Küzdelmünk e kritikus időszakában egyetlen tibeti hazafi életének elvesztése is pótolhatatlan veszteség ügyünk számára. Mivel minden tibeti élete értékes, életben kell maradnunk, és hozzá kell járulnunk szellemi és politikai ügyünk előmozdításához.
 
Ezt a napot is az ukrajnai invázió által kiváltott háború árnyékában ünnepeljük. Imáinkat fejezzük ki azokért, akik életüket vesztették, és azokért, akik megsebesültek ebben a konfliktusban, és szolidaritást vállalunk a több mint 2 millió ukrán menekülttel. Imádkozunk továbbá a világméretű világjárvány és más ember okozta konfliktusok azonnali befejeződéséért; az emberiség éljen békében és boldogságban.
 
Végezetül, imádkozunk Őszentsége a Dalai Láma hosszú életéért és kívánságainak spontán beteljesüléséért. A tibeti kérdés igazsága győzedelmeskedjen!
 
A Kashag
2022. március 10.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb