A káromkodás beteggé tesz

2011. június 27. /barikad.hu/TibetPress

A szitkozódást és a csúnya szavakat nemcsak rossz hallgatni, de ha azok gyakran hagyják el ajkunkat, komoly betegséget is okozhatnak. Az ősi táltos hit tanítása szerint érdemes meggondolni, hogy kire mit mondunk.

A régi hagyomány

A szkíta-hun népeknél léteztek, mégis alig használtak csúnya szavakat, mert a káromkodást a táltos tanítómesterek szigorúan büntették. Csak szépre és jóra próbálták oktatni a lovas népeket, hogy a közösség virágozzon, az emberek pedig békében éljenek. Csupán egyetlenegy esetben ismerték el az átokforma használatát, a vérszerződés kötésekor, hiszen olyankor meg kellett büntetni az esküszegőket.

Hazai törvények

Úgy tűnik, hogy a táltos hitet követő kereszténység átvette az ősi tanítások egy részét, hiszen a korai Árpád-házi királyaink rendeletet alkottak és súlyos büntetést helyeztek kilátásba, ha valaki átkot szórt vagy káromolta az Istent. András királyunk 1048-ban meghozott törvénye kimondta: „Ha valaki Istent, az ő szentjeit és papjait átkozza vagy gonoszat tesz ellenük, tudja meg, hogy először Isten, majd a király büntető haragja száll rá.” A káromkodó, csúnyán beszélő emberek előbb figyelmeztetést kaptak, majd büntetésük egyre szigorodott. A harmadjára ugyanúgy kivégezték őket, mint a gyilkosokat. A törvény azokat sem kímélte, akik fültanúik voltak a trágárságnak, de nem jelentették be, ők komoly pénzbüntetésre számíthattak. Valószínűleg nemcsak a szigorú királyi büntetés, hanem a szellemi vezetők tiltása is hozzájárult ahhoz, hogy a magyarság körében sokáig nem volt divatos a szitokszavak széles körű használata.

Rossz sors kezdete

 Apor Péter a 18. században megemlékezett a régi jó szokásokról. Neki is feltűnt, hogy a tiltások ellenére mennyi csúnya szó került a köztudatba. 1736-ban írta: „Bezzeg régen, minthogy nem valának ezek az éktelen, Istent méltó haragra indító káromkodások, mégpedig híre-hamva sem vala, édes hazánkon is vala az Isten áldása". Az az ősi tudat, miszerint a szitkok, trágár szavak szenvédést hoznak az emberek számára, a Habsburg udvarban is ismert volt. Mária Terézia 1761-ben olyan rendeletet adott ki, amely a káromkodás megfékezését segíthette elő. A szigorú rendeletet azzal indokolta, hogy a szitkozódások miatt az Isten nem csak a káromkodót, hanem az egész vidéket bünteti, így egy-egy rossz viseletű emberért az egész közösségnek szenvednie kell.

Átok és káromlás

Átkot általában akkor mondunk, ha valakinek nagyon rosszat kívánunk. A népmesékben például szerepel olyan történet, hogy az anya megátkozza a rosszul viselkedő fiait, akik hollóvá változnak, de ismerünk olyan "esetet", hogy a gonosz boszorkány kővé változtatja a királyfikat. Az átok és az ádáz szavunk gyöke démoni erőt jelenthet. A szó eredetét még a Czuczor-Fogarasi szótár is a görög és latin kifejezésekkel hozta kapcsolatba, pedig a legegyszerűbb, ha a szkíta-hun népek között keressük annak párját. Az ada szó mind a régi türk mind a hun-kori mongol nyelvben gonosz, ártó szellemet jelent, mely megbetegítheti az embereket. Hasonló helyről eredhet a káromlás szavunk, melynek gyöke a kár, vagyis veszteség. Az a kara, vagyis a fekete szóval állhat kapcsolatban, hiszen a káromkodással is rosszat, valami sötét, fekete dolgot kívánunk másoknak. A hun nyelvi örökséget megőrző mongoloknál a harál átkot, káromkodást jelent, vagyis a magyar szó pontos megfelelője lehet. Ráadásul a fenti szó a régies magyar garál, vyis rosszat mond szavunkhoz nagyon hasonlít.  

 A táltosnő tanácsa

A mongol táltosok a 21. században is őseik tanítását adják át a pásztoroknak, valamint a városban élőknek. Gendedzsamc Hisigbadam táltosnő szerint a mai, modern világban annyira szétterjedt a rossz, hogy az emberek egymást folyamatosan átkozzák, ez viszont a betegségek virágzását vonja maga után. A mai táltosok egyik modern kori feladata, hogy megóvják az embereket ettől a veszélytől, ugyanis mind a káromkodás, mind az átok veszélyes: minden szitokszó és rossz gondolat visszahull a küldőre és megbetegíti őket. A táltos tanítás szerint, ha az emberek rosszat cselekednek, akkor eléri őket a betegség, bármit is tesznek ellene. A fiatalok között azért keletkezhet annyi sok ismeretlen eredetű betegség, mert megárt nekik a sok negatív gondolat és beszéd, melyekelhagyják szájukat és végül méregként megtelepszenek testükben.

 OB