Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A jakok magasságtűrő génjeit azonosították

2012. július 3. /MTI/TibetPress

A jak (Bos grunniens) magasságtűrő génjeit azonosította egy nemzetközi kutatócsoport, amely tanulmányát a Nature Genetics című folyóiratban tette közzé.

Mint vadon élő állat, a jak Ázsia magas hegyeiben, elsősorban Tibeten és Közép-Kína fennsíkjain honos, akár 5000 méter fölött is megél. Négyezer éve a jak a túlélés záloga az ember számára a hidegebb ázsiai tartományokban, ahol szelídített háziállatként tartják, tenyésztik, és majd minden részét - tejét, húsát, bőrét, szőrét - felhasználják, sőt járomba is fogják.

A kutatók egy ideje tudják, hogy a jak és a szarvasmarha  közeli rokonságban áll egymással. Egyazon fajhoz tartoztak, útjaik körülbelül ötmillió évvel ezelőtt váltak szét, a jak genomját azonban eddig nem vetették alá részletes vizsgálatoknak. Ezt a hiányt pótolta a biológusokból és genetikusokból álló nemzetközi kutatócsoport, amelynek sikerült azonosítani, hogy mely géneknek köszönhetően képes a jak oly jól boldogulni a nagy magasságokban - olvasható a PhysOrg (http://phys.org) tudományos hírportálon.

A vizsgálatok kimutatták, hogy több gén is segíti a jakok alkalmazkodását. Így például három gén szabályozza a levegő alacsony oxigéntartalmának tolerálását, amely más állatoknál, az embernél nehézlégzéssel, szapora pulzussal, szédüléssel, hányingerrel, ödémával járó hypoxiás (oxigénhiányos) állapotot vált ki.

A kutatócsoport továbbá talált öt olyan unikális gént is, amelyek a táplálékból nyert energia hatékony hasznosulását kontrollálják. Az optimalizálási stratégia biztosítja a jakok túlélését olyan szegényes táplálékon,   amelyek nem lenne elegendő hasonló testméretű állatok számára.

A genetikai kutatások eredményei a tudóscsoport reményei szerint más területeken is hasznosulhatnak, például elősegíthetik az emberek jobb alkalmazkodását extrém körülményekhez.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb