A hurrik harcos istennője

2012. május 24. /barikad.hu/TibetPress

Az ókori Közel-Kelet hitvilágára nagy hatást gyakoroltak a hurrik, akik nemcsak Bál kultuszával ismertették meg a mai Szíria és Libanon lakóit, hanem meghonosították a harcias istenőnek, Anatnak a tiszteletét is.

Ugariti emlékek

A hurrik egyik szellemi örököseinek tekinthetők az ugaritiak, akik fontos szerepet játszottak a közel-keleti műveltség felvirágoztatásában, a betűírás elterjesztésében, valamint néhány istenség kultuszának megteremtésében. A városállam területét, a mai szír és libanoni területet egészen a késő középkorig Levanténak nevezték, melyet a Kr. e. 2. évezredben ugaritiak tartottak fennhatóságuk alatt. A térség akkor legismertebb kultusza Anathoz, a harcias istennőhöz kapcsolódott, akihez sok himnuszt is írtak. A versekből kiderül, hogy ő volt felelős a termékenységért és az elegendő csapadékért. Az ugariti szövegek után alakját sokáig megőrizték az észak-levantei partoknál, kultusza még a késő bronzkorban is kimutatható, sőt az ókortörténészek szerint még a bibliai események közé is bekerült, sokszor olvashatunk vele kapcsolatos neveket, mindez arra utal, hogy azokon a helyeken szentélyeket emeletek tiszteletére. A kánaáni törzsek még egy címet is adtak a harcias fiatal legényeknek, ők voltak „Anat fiai.”

Termékenység és nagycsalád

A harcias Anat békeidőben az otthonok és a gyermekek védelmezője volt, ő ügyelt a csecsemőkre is. A közel-keleti feliratokban sokszor szűznek emlegetik, ami akkoriban arra utalt, hogy egyedül is megállta a helyét, ma úgy fordíthatnánk: „független nő”. Ezt a felfogást a róla szóló szövegek alapján egyértelmű, az őt dicsőítő himnuszok mindig a termékenységét emelik ki erénynek, nem pedig az önmegtartóztató életet. Anat példamutató anya volt, férjével, Bállal összesen hetvenhéz gyermeket neveltek, mely szám a földdel és a termékenységgel kapcsolatos hetes szám többszöröse. A házapár bika és tehén alakban párosodott egymással, talán ez az ősi bikakultusz maradványa lehetett a hurriknál. Föníciai ábrázolásokban Anatot mindig meztelenül ábrázolták, ezzel jelezték: az istennő felel a termékenységért. Hajviselete megegyezik az egyiptomi Hathoréval, kinek hasonló feladat jutott a Nílus-völgyében. Anatot általában íjjal és nyíllal ábrázolják, szent állatán, az oroszlánon ülve. Kisázsiában és Mezopotámiában az ókori termékenységért felelős istennők, a mi Boldogasszonyunk keleti rokonai általában oroszlánon ülnek és védelmezik az adott országot vagy birodalmat.

Anat kultusza

Mezopotámiában, a hurri birodalom szívében találkozunk korai említésével. Az akkád feliratok Antunak és Antumnak nevezik, mely a sumér ég istenének a nevét takarja (An- ég). Ő volt Istár istennő anyja a Gilgames-történetben. Az ősi hurri kultusz délre haladva beszivárgott az egyiptomi kultúrába is, ott is elkezdték tisztelni a harc istennőjét. Egyes kutatások úgy értesültek, hogy Anat a Kr. e. 16. században jelenik meg Egyiptomban, amikor az északról betörő hükszoszok elfoglalják a fáraók trónját. Anatot nem felejtették el az Újbirodalom egyiptomi urai, főleg a Ramszeszek gyakorolták kultuszát. Nagy Ramszesz (Kr. e. 1304-1237) őt válaszotta legfőbb védelmezőjének és sok felajánlást tett neki. Az ősi hurri kultusz továbbterjedt a Földközi-tengeren és nem lehetetlen, hogy Anatból a görögöknél Pallas Athéné lett, a görögök harcias, szűz istennője. Anatról még azt is leírták az ugariti költemények, hogy szabadidejében szeretett vadászni, ebből jöhetett létre a későbbi a görög Artemisz vagy a római Diana kultusz, akik a vadászat istennőjét szűznek vélték, talán nem értették meg a hurri kultusz eredeti értelmét, ezért nem termékeny és független akaratú anyát tiszteltek Artemiszben, hanem ártatlanságát hangsúlyozták.