A hun óriások

2011. október 3./OB/TibetPress

A külföldi forrásokban a hunok és avarok nemcsak félelmetes ellenségek voltak, hanem nevük egybeforrt az óriás szóval. Vajon tényleg élhettek ilyen hatalmas emberek szkíta és hun őseink között?   

Góg és Magóg
Ipolyi Arnold Magyar Mythologia című munkájában a tudós püspök nagyon sok adatot gyűjtött össze az ókori és középkori óriás kultuszról. Először a Bibliában szereplő félelmetes északi népekről emlékezett meg, akik a hagyomány szerint Jáfet fia voltak. Az ázsiai népek elődjeinek számító Gómer és Magóg, vagy ahogyan később ismerjük őket: Góg és Magóg -  Biblia tudósítása alapján - nem mesebeli lények, hanem valós uralkodók voltak, akik elfoglalták Mezopotámia egy részét, valamint a Közel-Keletet. Gómer a kimmerek nevét rejti magában, Magóg pedig valószínűleg a magyarokét, hiszen nem más, mint a nagy tudású krónikásunk, Anonymus úgy tudja, hogy ő volt a magyarok őse. A félelmetes óriások annyira rettegésben tartották a Mezopotámiában élőket, hogy még a térségbe a Kr. e. 4. században érkező Nagy Sándor is megrettent tőlük. A hagyomány szerint egy nagy védelmi falat akart emelni ellenük.

Hünék, a hunok
Nemcsak az ókori népek, hanem a középkori legendák is fenntartották azt a hagyományt, miszerint a lovas népek óriások voltak. A germán Edda eposzban az óriások neve hüne, akiket a hunokkal lehet azonosítani. Az eposz szerint ők voltak Attila népei. A régi német hagyomány a nagy halomsírokat, nagy kősztéléket a hünék, vagyis a hunok emlékének tartja. Az ősi, keleti eredetű, de a finneknél továbbélő Kalevala sokszor szól vasmellű óriásokról, akik félelemben tartották a vidéket. Ez talán hun őseink félelmetes vértjeire utalhat. Különös, hogy nemcsak északon, hanem a kelet-európai síkságon, a mai szláv nyelvekben az óriások a hunok rokonai, az avarok. Az obr, obor név ugyanazt jelenti, mint a germán hüne: óriás. Valószínűleg közöttük is élhettek magas, félelmetes kinézetű emberek. Ipolyi még egy adatot sorol ide. Kutatásai során rátalált arra, hogy nemcsak a germánok, hanem a frankok is féltek az óriás ogre-ktől, amelyben talán a magyar hongrie szó eltorzított változata rejlik.

Óriások nyomai
Először csodálkozhatunk azon, hogy bennünket külföldön az óriások közé sorolnak. Főleg, miután a finnugrista történészek belénk sulykolták, hogy Árpád magyarjai alacsony, zömök emberek voltak. Az ókori kínai források adatai segítségünkre lehetnek, hiszen ők részletesen feljegyezték, hogyan néztek ki a hun uralkodók: majdnem két méteresre nőttek. A Kaukázusban, Kis város mellett végzett ásatások is  szkíta korból származó 2-2,2 méter magas embereket hoztak a felszínre, ami ismét arra utal: élhettek magas emberek őseink között. Ne feledkezzünk meg Árpád-házi királyainkról, akik egy fejjel kimagasodtak a tömegből. Ők is a hun uralkodókhoz hasonló, óriás méretűek lehettek. Az írásos feljegyzések és a régészeti adatok alapján tehát nem biztos, hogy csupán mese lenne a szkíta és hun óriásokról fennmaradt hagyomány, elképzelhető, hogy az idegen népek rettegtek a magas, tekintélyt parancsoló hun királyoktól.