A globális elöregedés - II. rész

2011 január 28./Foreig Policy nyomán - kuruc.info

A globális elöregedés a fejlett országok problémája
A kései Róma gondolkodóitól, mint Cicero és Tacitus, egészen a középkori arab világ gondolkodójáig, Ibn Khaldunig, a demográfusok is úgy gondolták valamikor, hogy az elöregedés és a népesség csökkenése a „civilizált” országok sajátos jellemzője, akik a luxuséletmód magas fokára értek el. Róma sorsára gondolva Charles Darwin unokája panaszkodik a történelem során tapasztalt modellre: „Muszáj a civilizációnak mindig a család intézményének a korlátozásához elérni, amit szükségszerűen követ annak a kihalása, hogy majd barbár forrásokból kelljen pótolni (a népességet – a szerk.), akik majd ugyanezen a folyamaton fognak átesni?”
Ma azt látjuk, hogy a születésszám csökkenésének a jelensége azokban az országokban is jelen van, amelyek nem érték el a „luxuséletmód” színvonalát. A jelenség maga a skandináv országokban ütötte fel először a fejét, hogy aztán elterjedjen Európában, Oroszországban, Ázsia legnagyobb részén, Dél-Amerika nagy részén, a Karibi-szigeteken, India déli részein és a Közel-Kelet egyes országaiban is, mint pl. Libanon vagy Irán.
Abból az 59 országból, melyekben az ENSZ szerint kevesebb gyerek születik, mint amennyi a népességszám szinten tartásához szükséges, 18-at „fejlődő” kategóriába soroltak, azaz nem gazdag, „luxus” életszínvonalú országok.
Valóban, a fejlődő országok zöme egy olyan elöregedési folyamattal néz szembe, amely eddig számukra ismeretlen jelenség volt. Nézzük csak meg Iránt. A ’70-es évek vége felé egy iráni nő átlagban hét gyereket szült. Ma, ismeretlen okok miatt, csak 1,74 gyermek jut átlagban egy szülőképes iráni nőre, ami jóval alatta van a 2,1-nek, ami a népesség szinten tartását szolgáló szám. Ennek megfelelően, 2010 és 2050 között a 60 év feletti iráni lakosok aránya a jelenlegi 7,1%-ról 28,1-re emelkedik. Ez jóval magasabb, mint ami a mai Nyugat-Európát jellemzi, és megközelítőleg ugyanaz az arány, ami az előrejelzések szerint Észak-Európát 2050-ben jellemezni fogja. Azonban, Nyugat-Európától eltérően, Irán és több fejlődő ország, melyek ugyanezzel a „hiperelöregedéssel” néznek szembe, mint például Kuba, Horvátország, Libanon vagy a Wallis- és Futuna-szigetek, nem sok esélyük van az elöregedés előtti meggazdagodásra.
Az elöregedést elősegítő egyik tényező az urbanizálódás (elvárosiasodás); a világ lakosságának valamivel több mint fele városokban él, ahol a gyermek gazdasági problémát jelent, és nem egy újabb munkáskezet, aki segít a föld megművelésében vagy az állatok felügyelésében. Két másik, gyakran hangoztatott tényező a nők elhelyezkedési esélyeinek megnövekedése és a nyugdíjak összegének emelése, amely miatt az idősek már nem függnek egy nagy lélekszámú fiatalság nyugdíjbefizetéseitől.
Meglepő módon a világ ily mértékű megőszülése nem vezethető vissza kizárólag a népesedéi politika liberalizálására. Ahogy vannak országok, mint pl. India – ahol az állam szigorú népesedési politikát alkalmaz, elmenve egészen az erőszakos sterilizálás politikájáig –, látványosan sikerült lecsökkenteni a születések számát, ezzel szemben viszont Brazíliában – ahol az állam soha nem hirdetett meg egy liberális népesedési vagy családtervezési politikát –, a születések száma mégis jobban lecsökkent, mint az előbb említett Indiában. Miért? Mindkét államban, és szerte a világon, a kulturális szokások változóban vannak, s úgy tűnik, ez a legfőbb ok, amely a születések számának drasztikus csökkenéséhez vezetett – gondoljanak csak a televízióra és nem az állami rendeletekre. Brazíliában fokozatosan, régióról régióra vezették be a tévét, és mindegyik új régióban látványosan csökkenni kezdett a születésszám, miután a tévé megjelent. Azt viszont beszéljék meg egymás között az olvasók, hogy a brazil jelenéség azért alakult így, mert a véget nem érő telenovellák csak gazdag és boldog embereket ábrázolnak, akik luxuskörülmények között élnek, vagy azért, mert egyre több hálószobában a tévé vette át a főszerepet.
A Nyugat átkozott demográfiai szempontból
Lehet. De az ezzel kapcsolatos előrejelzések Ázsia számára rosszabbak. Azok, akik a jövőre nézve egy „ázsiai századra” számítanak, nem fogadják el az erre a térségre váró „hiperelöregedés” tényét. Japán, ahol az „elvesztegetett évtized” a ’80-as évek vége felé kezdődött el a munkahelyek számának csökkenésével párhuzamosan, jelenleg sem az a kivétel, amely a szabályt erősítené. Dél-Korea és Tajvan, amely államok a legalacsonyabb születésszámmal rendelkeznek a régióban, komoly népesedési veszteséget lesznek kénytelenek elkönyvelni a következő 15 évben. A szingapúri kormányzat annyira aggódik az alacsony születésszám miatt, hogy nemcsak „bébibónuszt” kínál az első és a második gyermek után (3.000 dollár), hanem további 4.500 dollár jár a harmadik, illetve negyedik gyermek után, anyasági szabadsággal, egyéb állami kedvezményekkel próbálja rávenni a gyermekvállalásra a nőket, ezen felül az állam igyekszik olyan rendezvényeket támogatni, ahol a jövőbeli házastársak egymásra találhatnak.
Kína egyelőre élvezi a születésszám csökkenésének első hullámával párosuló gazdasági sikereit, amikor a társadalomnak kevesebb gyereket kell támogatnia, és egyre több női munkaerő válik szabaddá. Ám a rendkívül szigorú családtervezési törvények következtében – egy gyermek/család – Kína egyre inkább közelít ahhoz az állapothoz, amit a demográfusok „4-2-1”-nek neveznek, azaz, ahol egy gyermek válik felelőssé a két szülő és a négy nagyszülő eltartásáért.
A közeljövőben a nők hiányának jelenségével is meg kell birkóznia Ázsiának, ami a nemek közötti arányok olyan eltolódáshoz vezet, amilyet korábban a vadnyugaton tapasztalhatott az emberiség. A szelektív abortuszoknak köszönhetően Kínában jelenleg 16%-kal több fiú van, mint leány, ami instabilitáshoz vezet majd, hiszen a „házasodni nem tudó férfiak” tömege más utat keres majd libidójának kiélésére. Indiának szintén hasonló nemek közötti arányeltolódással kell szembenéznie, ráadásul a születésszámok lényegesen különböznek a déli (többségében hindu) és az északi (többségében muzulmán) tartományok között, ami etnikai konfliktusokhoz vezethet.
Egyetlen egy ázsiai társadalomnak sem kellett eddig szembenéznie a kontinens ilyen gyors ütemű elöregedésével, vagy a nemek közötti arányok ilyen mérvű eltolódásával. Ebből kifolyólag nem elég pusztán a történelembe visszapillantani Ázsia esetében, hogy a jövőjét megjósoljuk. Azt viszont biztosan állíthatjuk, a bolygó egyetlen régiójának sem annyira nehéz demográfiai szempontból, mint Ázsiának.
A „baby-boom” megmentette az USA-t az idősek generációjának válságától
Egyelőre. Összehasonlítva a többi fejlett országgal, a jelenleg 310 millió lakossal rendelkező Amerika lélekszáma továbbra is emelkedni fog, köszönhetően a születésszámnak, amely épphogy elégséges a szinten tartáshoz, de magasabb mint bármely más fejlett ipari állam hasonló mutatója. Puszta geopolitikai terminusokkal élve ez azt jelenti, hogy az Európa, Japán, Dél-Korea és a többi szövetséges állam felett gyakorolt amerikai befolyás erősödhet. Azonban Amerikának még sincs oka arra, hogy büszkélkedjen a viszonylagosan jó demográfiai jellemzőivel (főleg hogy inkább a fekete lakosság szaporodik, az Egyesült Államok még súlyosabb elnégeresedését fogja eredményezni – a szerk.). Párhuzamosan a vele szövetséges államokban tapasztalható népességcsökkenéssel és elöregedéssel Amerikának várhatóan nagyobb részt kell vállalni a világ problémás régióiban való katonai részvételből. Mint egy középkorúnak, Amerikának most nemcsak a saját megöregedése miatt kell aggódnia, hanem a „család” többi tagja miatt is, akik hamarosan túl öregek lesznek ahhoz, hogy saját magukról gondoskodjanak.
Amerika azonban meg fog öregedni. A viszonylagos fiatalságának legfőbb oka eddig a bevándorlásban rejlett, legyen az legális, vagy illegális. Azonban a Pew Hispanic Center által nemrégiben közzétett jelentés szerint az illegális bevándorlók száma 300 ezerre csökkent a 2000-es évek elején tapasztalt 850 ezerről. Több mint egymillió mexikói és egyéb Latin-Amerikai országból származó bevándorló tért vissza saját hazájába az utóbbi két év alatt. Ezek az adatok elsősorban az Amerikában tapasztalható munkanélküliségre vezethetőek vissza, amelyik lecsökkentette az „El Norte”-ba való átköltözés anyagi előnyeit, ám lehet, hogy ez egy állandósuló állapot előhírnöke is.
A demográfusok véleménye szerint egész Latin-Amerika-szerte csökkenőben van a születéseknek a száma, legfőképp Mexikóban, és ez a jelenség alapvetően fogja megváltoztatni a migrációs szokásokat. Gondoljunk vissza mi történt Puerto Rico-ban, ahol a születésszám lecsökkent, és ezzel párhuzamosan az Amerikába irányuló elvándorlás is majdnem teljesen megszűnt, dacára a nyitott határoknak és a magasabb életszínvonal csábítóerejének. A nem is oly távoli jövőben Amerika arra ébredhet, hogy több bevándorlót szeretne látni az országban, ahelyett hogy falakat emelne azok megfékezésére.
 Kuruc.info - Foreig Policy nyomán