A Fehér Könyv: A Tibetben zajló demokratikus reform 50 éve
2009. március 9./Xinhua/TibetPress
Szerkesztő: Wang
Yan
www.chinaview.cn (Kínai Népköztársaság)
2009, Március
2.
(a teljes szöveget lásd a WTN március 2-i számának
második részében)
Peking, Március 2. (Xinhua): A Tibeti
Autonóm Terület fénykorát éli, mióta 50 éve itt is lezajlottak
a demokratikus átalakulások mind a gazdaságban, mind pedig a
társadalmi struktúrában a Kínai Kommunista Párt áldásos
munkájának köszönhetően. Így foglalható össze a Fehér Könyv
(A Tibetben zajló demokratikus reform 50 éve) üzenete, amely
hétfőn jelent meg a kínai kabinet, azaz az államtanács
információs hivatalának kiadásában.
A tényekre és
számokra épülő terjedelmes dokumentum „történelmi jelentőségű
változásokról” számol be, melyek a társadalom számos
területén tapasztalhatóak.
A tibeti nép demokratikus jogai
érvényesülnek a helyi érdekképviseleti szerveknél.
Javult
az életszínvonal és az infrastruktúra: új utak (2008 óta
majdnem minden tartomány megközelíthető autópályán),
elektromosság (2.1 millió tibeti - a lakosság 73%-a rendelkezik
árammal), telekommunikáció (1.562 millió tibeti, azaz
minden száz emberből 55 rendelkezik valamilyen
telefon-előfizetéssel).
Hatalmas fejlődés zajlott le a
hagyományos tibeti kultúra és örökség védelmében, ápolásában
(a kínai kormány vagyonokat költött népmese- és
opera-gyűjtésre, illetve kolostorok, paloták felújítására);
illetve a vallásszabadság biztosításában (Tibetben gyakoriak és
változatosak a vallási ünnepek, 1980 óta több mint 40 vallási
fesztivál zajlott az országban). Napjainkban több mint 1.700
vallási központ működik, melyek 46.000 szerzetesnek adnak
otthont, így biztosítva a hívők igényeit.
Támogatják a
tibeti nyelv használatát az élet minden területén (oktatás,
közigazgatás, igazságszolgáltatás, tömegkommunikáció és
szoftverfejlesztés).
Javult az oktatás (2008-ra 73 tibeti
tartományban vezették be a 6 éves kötelező oktatást, amely
megszüntette gyakorlatilag az írástudatlanságot) és az
egészségügyi ellátás (a várható élettartam 35.5 évről –
1959 - mostanra 67 évre nőtt). Tibet az első olyan hely Kínában,
ahol megvalósult a kötelező és ingyenes oktatás mind a
városokban, mind vidéken.
A kínai törvények értelmében
a tibetiek közvetlenül választhatnak küldötteket a helyi népi
kongresszusokba (kínai törvényhozó testület), amelyek tartományi
és állami szinten is képviselik a helyi érdekeket. Ennek
köszönhetően a korábban rabszolgasorban sínylődő tibetiek
„saját sorsuk alakítójává váltak”). 2007-ben a
választóképes lakosság 96.4%-a vett részt a választásokon és
34.000 (94%-uk tibeti, vagy más etnikai kisebbséghez tartozó volt)
képviselőt juttatott be a kongresszusokba.
A gazdasági
fellendülést elősegítendő, a kínai kormány hatalmas
beruházásokat hajtott végre Tibetben az elmúlt 50 évben. A GDP
az 1959-es 174 millió yuanról 39.591 milliárd yuanra emelkedett
2008-ra. 1994 óta a helyi GDP növekedés átlaga 12.8%, ami messze
felülmúlja az országos átlagot.
Modern ipar alakult ki,
amely 1959 előtt nem létezett. Ezek közül a legfontosabbak:
bányászat, építőipar, kézművesség és tibeti gyógyszeripar.
Egyéb iparágak: földművelés, állattenyésztés és
húsfeldolgozás.