A Dalai Láma üzenete világos és érthető/elvarázsolt riport

2010. június 22./WTN/TibetPress

2010. június 4.
A Dalai Láma üzenete világos és érthető

Épp most értem vissza Indianapolisból – még mindig csak nagyjából.
Oda két héttel korábban érkeztem, hogy két napig együtt legyek a világhírű spirituális vezetővel

Amikor Őszentsége a Dalai Lámával találkoztam Indianában, éppen nem aludtam semmit. De nagyon megérte. Egy közvetlen, személyes interjúnál nincsenek elvárások. Csak izgalom van, amiatt, hogy az ő ellenállhatatlan jelenlétében tartózkodom. Ráadásul, ha mindezt elolvasná, csak nevetve mondaná: Miért? Én csak egy egyszerű buddhista szerzetes vagyok - nem több és nem kevesebb.

A Dalai Láma azt állítja, nincs különleges gyógyító ereje és ennek bizonyításaként jókedvűen felhozza: ha ez így volna nem lett volna szükségem sem epehólyag műtétre, sem szemüvegre.

Ha az ember a Dalai Láma közelében akar tartózkodni, ahhoz nagyon korán kell kelnie. Nekem ez nem gond. Soha nem használok ébresztőórát és mindig fél ötkor ébredek. Franklin County barátja Angela Mitchell kísért el Bloomingtonba, a május 13-ai tanításra, sajtótájékoztatóra és a másnapi nyilvános beszédre Indianapolisba.

A két órás tanítás negyed tízkor kezdődött és nekünk az Indiana Egyetem Auditorium média bejáratánál kellett lennünk legkésőbb hétre. Minden szobát  lefoglaltak Bloomingtonban, így a Martinsville motelben maradtunk közel fél száz kilométerrel arrébb. Próbáltam belealudni a meditációba, de arra már nem emlékszem mikor szunyókáltam el. Negyed hétkor Bloomingtonban, Ronald Hawkins, egy riporter, louisvillei és a Kentucky Egyetem végzett hallgatója állt előttünk, a lezárt média ajtó előtt. Nem sokkal hét óra után már hosszú sor volt, s amikor kinyílt az ajtó és az első-körös biztonsági ellenőrzés is megtörtént, Ronalddal úgy érzetük, régóta ismerjük egymást.  Mindketten írtunk a The Reporter Times-nak Martinsvillebe és arra áhítoztunk, hogy lássuk a Dalai Lámát.

Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma 74 éves, államfője és szellemi vezetője a tibeti népnek. A Dalai Láma  cím jelentése: Tanító, akinek bölcsessége olyan nagy, mint az óceán. 1959-ben Kína hatalomátvétele után elmenekült hazájából és most az indiai Dharamszalában él, ahol megalakította a tibeti emigráns kormányt. Ő a béke fáradhatatlan kétkezi munkása és minden évben keresztül-kasul átutazza a világot, hogy a bölcsességről és az együttérzésről tanítson. 1989-ben elnyerte a Nobel-békedíjat, 2007-ben pedig a Kongresszusi Arany Medálra terjesztették elő, amit meg is kapott.

A lépcsőházban gyülekeztünk majd azt mondták az illetékesek, ha részt akarunk venni a délutáni sajtótájékoztatón a Tibeti Mongol Buddhista Kulturális Központban - több kilométernyire az előadóteremtől – előbb kell elmennünk a tanításról, hogy átjussunk a biztonságiakon újra, és két órával korábban érkezzünk a helyszínre, mint a Dalai Láma.

Mielőtt elkezdődött a tanítás, az egyik újságíró elájult a lépcsőn, és kórházba kellett vinni. Később mindannyiunknak fel kellett sorakozni kamerákkal és felvevőkkel a kutyás ellenőrzések miatt. A kutyás vizsgálatokat a Kulturális Központban is megismételték. A Dalai Lámát a délutáni sajtótájékoztatóra hívták. Amint belépett a Nagyterembe kezet fogott velünk. A termét Buddha-festmények és tibeti jak-vaj szobrok díszítették. Olyan volt, mintha szemkontaktust teremtene mindenkivel a szobában.

A médiának kötelessége, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot arról, amit Őszentsége mond. Hosszú orrodnak kell lennie legalább mint egy elefántnak – Az embereknek tudniuk kell  a jó híreket és a rosszakat egyaránt, egy megbízható ember szájból.

A Dalai Lámának ez volt az első látogatása a Kulturális Központba  testvére 2008-as halála óta. Ezt a 108 hektáras központot Thubten Norbu alapította 1979-ben. Norbu, nyugdíjazása előtt a tibeti tanulmányok professzora volt az IU-nak. 2003 márciusában találkoztam vele egy hétvégén a Menet Tibetért rendezvény alatt Indianapolisba. Unokahúgom, Kimberly Pearl hívott el, az indianapolisi Nemzetközi Tibet Függetlensége Mozgalom tagjaként. 2003. szeptember elején láttam utoljára Norbut és ez az első alkalommal, amikor híres testvére jelenlétében lehettem. A Dalai Láma és a louisvillei születésű Muhammad Ali Bloomingtonban voltak, hogy felszenteljék a vallásközi Chamtse Ling Templomot a Kulturális Központ mintájára. Ez a templom lesz az a hely, ahol bármilyen vallású vagy kultúrájú ember találkozhat egymással azért, hogy együttérzésből és bölcsességből fakadó tetteket vigyen végbe, erőszakos cselekmények és háborúk helyett - mondta Norbu. Biztos menedék lesz mindazoknak, akik szeretnének tenni valamit a világ békéjéért. Minden embert és minden hívőt szeretettel várunk. Mindannyiuk számára kitárjuk karjainkat, és a szívünket. Tizenhat vallási felekezet vezetői vettek részt a szabadtéri dedikáláson háromezer másik emberrel együtt.

Most, a Dalai Láma hatodik indianai látogatása alkalmából beszédét tartott a Nagyteremben. Szelleme mindig nagyon erősen érezhető.

Ahogy elhagytuk a Kulturális Központot a késő délutáni órákban, az eső elkezdett esni,  és ömlött, amíg elértünk az autónkig. Bár tudtuk, hogy a holnapi négy órás érkezés túl korai lesz és újra át kell mennünk a biztonsági ellenőrzéseken, de ez fel fog frissíteni.

Hawkins, a martinsvillei újságíró, másnap remekül összefoglalta az eseményeket saját rovatában. Azt írta: Nem mindennapos, hogy egy újságíró beszámolót tud írni azok után, hogy bőrig ázott a szakadó esőben, rengetegszer átvizsgálták a biztonságiak, órákat volt kénytelen várni a menetrendszerű eseményekre, és beragadt a kocsija a sárba – szóval rendkívül üdítő napja volt. Ez az, amit az újságíró megtapasztalt a csütörtöki napon, onnantól kezdve, hogy korán megérkezett az Indiana Egyetem területére egészen odáig, hogy hazavezetette a sáros autóját.

De vidámságának elsődleges oka mégis az volt, hogy első kézből megtapasztalhatta milyen kezet fogni és ha pár szót is, de beszélni a Dalai Lámával,  hallgatni  bölcsességét és nem utolsó sorban humorát.

Amire a leginkább emlékszem 2003-ból, amikor a Dalai Láma mellett lehettem és érezhettem  pozitív energiáját még hetekkel utána is. A csodálatos tibeti nép - és azok, akik azért dolgoznak, hogy ez a nép elnyerje  függetlenségét – azonnal a barátaim lettek, a családom részei.

Többeket megkérdeztem arról, hogy mi vezette őket a Dalai Lámához.

Valerie Purvin, az IU Orvostudományi Központ klinikai professzora, aki zsidó családban nevelkedett New Yorkban, azt mondja: amit a legtöbbre értékelek benne, az a vallásos sovinizmus hiánya. A vallási vezetők általában csakis a saját útjukat találják megfelelőnek. Ő nem mond ilyet soha. Gyakran, amikor beszél, tart egy kis szünetet és aztán azt mondja „ - mindenesetre, ez az én véleményem. Ha hasznosnak találod, az jó. Ha nem, az sem baj, felejtsd el.”

Purvin azt mondja, szereti Őszentsége különleges intellektusát. Ahogy öregszem, egyre jobban megbecsülöm ezt a fajta nézetet - mondja. Nem győzök csodálkozni. Szeretném megtanulni ezt tőle és szeretném megvalósítani azokat. Az, hogy őt mennyire érdeklik a nyugati tudományok, a keleti tibeti filozófia mellett, nagyon vonzó. Azt hiszem, több örömet lel mindabban amit csinál, mint bárki, akit ismerek.

Richard Farkas, a Dalai Láma látogatásának hivatalos fotósa elmondta, négyszer találkozott Őszentségével és kétszer látogatott el Tibetbe és egyszer Dharamszalába is. Jól érzem magam, amikor látom a Dalai Láma képeit, és különösen akkor, amikor a közelében vagyok – mondta. Nagyon őszinte és nagyon nyitott. Nagyon jó a humorérzéke. Egyszerre komoly, humoros, szelíd és együtt érző.

Lynn Jackson aközött a tízezer ember közt volt, akik összegyűltek a Conseco Fieldhouseban Indianapolisban, hogy meghallgassák a tibeti vezető beszédét május 14-én. Az összes vallás hívői részt vettek az eseményen, s köztük volt 500 iskolás gyermek is. Úgy érzem, a Dalai Láma, maga egy üzenet a világ számára - mondta Jackson egy 90 perces beszélgetést követően, melynek címe: Együttérzéssel és bölcsességgel szembenézni a kihívásokkal. Ő egy próféta. Minden valláson túli. Jackson szerint a Dalai Láma üzenete mindig nagyon világos és érthető. Azonnal a szívedbe kell zárnod. Azt mondja, hogy ő az indianapolisi Szent Lukács Egyesült Metodista Egyházhoz tartozik, amelynek falai bahai, hindu, tibeti, muzulmán, zsidó, unitárius univerzialista, keresztény, wicca és amerikai indián festményekkel van díszítve. Várjuk mindazokat, akik esetleg más spirituális megközelítéssel rendelkeznek, és hátha megtaláljuk azt, ami közös bennünk.

Consecoban, a Dalai Láma beszélt az együttérzés megalapozásának fontosságáról, abban a vonatkozásban, ahogy az élethez közelítünk valamint a segítségnyújtás szükségességéről vallási, gazdasági, politikai, etnikai és társadalmi háttértől függetlenül. Az esemény Michael Fitzpatrick  „Invokáció a világbékéért” cselló-előadásával kezdődött, aki korábban Louisville-ben, most pedig Kaliforniában él.

2001-ben beszélgettem Fitzpatrickal, nem sokkal azután, hogy bemutatta „Könyörület” című cd-jét a Dalai Láma tiszteletére, akkor amikor a Gethsemani apátságba látogatott Bardstown közelébe, ahol a néhai keresztény  béke aktivista, író és költő szerzetes, Thomas Merton élt. Merton és a Dalai Láma 1968-ban találkozott Indiában abban a reményben, hogy együtt dolgoznak a világbéke eljöveteléért. Ez a XX. század egyik legjelentősebb vallásközi találkozóján történt - mondta Fitzpatrick.

Öt héttel később Mertont  áramütés érte Bangkokban, Thaiföldön.

Ekkor a Dalai Láma ígéretet tett, hogy élete végéig  dolgozni fog azon, hogy beteljesítse Merton akaratát, vagyis hogy Kelet és Nyugat békében és harmóniában éljen az együtt érzés talaján.

Most Fitzpatrick készített egy filmet A Könyörület felkeltése címmel, amely a Dalai Láma tanítása előtt mutattak be Bloomingtonban.

Mary West azt mondta, hallott a Dalai Láma indianapolisi látogatásáról. Ekkor ő egy kicsit tiszteletlenül azt írta a Facebookon, hogy a Dalai Láma az ő barátja. West azt mondta: Az egyik barátnőm azt üzente erre, hogy a barátod jön a városomba, ha szeretnéd látni, gyere ide. West azt mondta, találkozott a Nobel-díjas Teréz Anyával, Desmond Tutu érsekkel, Al Goreral és Jimmy Carterrel és a Dalai Láma lenne az éke ennek a  Nobel-díjas gyűjtésnek, szóval megragadta a lehetőséget. West azt mondja, csodálja őt, azt, ahogy törekszik arra, hogy béke legyen ezen a rendkívül ellenséges világon, és azt, ahogy a csapásokat elviseli, ellenséges érzelmek vagy gyűlölet nélkül.

Ahogy ott voltam, rendkívüli fellelkesültem azon, hogy széles keverékét láttam az ökumenikus egységnek. Reményt adott nekem - különösen ebben a szétszakadt világban, -, ahogy ezek az emberek elhívatott erőfeszítéseket tettek azért, hogy egyesítsenek, ne pedig szétválasszanak minket.
Charlie Pearl