Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A Dalai Láma továbbra is találkozni akar Obamával - interjú Kelsang Gyalcennel

2010. február 10./Asia Times Online/TibetPress

2010. február 5./Dharamszala
A Dalai Láma követei Pekingben nem engedtek a kínai nyomásnak, a Dalai Láma nem mondja le találkozóját Barack Obamával. Kelsang Gyaltsen, az egyik követ elmondta az Asia Times Online-nak, hogy a tibeti emigráns kormány és a kínai kormány képviselőinek nem sikerült közelebb hozni álláspontjukat egymáshoz a tibeti kínai uralom ügyében.  Peking felvetette a Dalai Láma e hónapban esedékes amerikai látogatását is.

„A válaszunk szerint 1991. óta minden amerikai elnök találkozott a Dalai Lámával, ha Washingtonba látogatott, ez erős rokonszenv gesztusa […] a tibeti népnek - mondta Gyaltsen az interjún, amit Dharamszalába visszaérkezésekor készült vele. Dharamszala 1959. óta a Dalai Láma székhelye.

A  2008-as lhászai zavargások óta Peking óva inti a vele diplomáciai kapcsolatban álló országok vezetőit a találkozástól a Dalai Lámával, figyelmeztetve őket az esetleges károkra, amit ez az adott ország és Kína kapcsolatában okozhat.

A Dalai Láma és Obama közti valószínűleg hamarosan létrejövő találkozó újabb problémát jelent a kínai-amerikai kapcsolatokban, melyek mostanában nem voltak felhőtlennek nevezhetők, tekintve, hogy az USA fegyvereladásai Tajvannak és a Google Peking által tagadott állítása, miszerint az email fiókjait ért hackertámadások állami támogatással valósultak meg, nagy port vertek fel.

A mostani pekingi tárgyalások az elsők tizenöt hónap óta, mikor a 2008. március 14-i zavargások, és a tibeti rendszabályok szigorítása a pekingi olimpia előtti időszakban feszültté tették a viszonyt. Jó jel, hogy ezúttal egyik fél sem zárkózik el a további tárgyalások elől. Gyaltsen elutasította a feltételezést, hogy a kínaiak csak azért egyeztek bele a tárgyalások folytatásába, hogy megakadályozzák a találkozót Obama és a Dalai Láma között: „Nem hiszem, mivel az amerikai vezetés nyilvánvalóvá tette Obama elnök találkozási szándékát Őszentségével.”

A kínai tárgyaló Zsu Weiqun, a Kommunista Párt Központi Bizottsága Egyesült Munkafrontjának miniszterhelyettese Pekingben tartott sajtótájékoztatón, a tárgyalások értékelése után figyelmeztetett a súlyos károkra, amit a Dalai Láma és az USA vezetőjének találkozása okozhat, a Kína és Amerika közötti kapcsolatokban, „árt másoknak, de nem hoz hasznot a résztvevőknek” mondta Zsu. Egy ilyen találkozó ésszerűtlen és káros lenne. „Ha egy ország úgy határoz, hogy mégis emellett dönt, megtesszük a szükséges intézkedéseket, amelyek segítenek ezt megértetni.”

Washington félresöpörte a figyelmeztetést: „Az elnök értesítette Kína vezetőit tavaly nyáron, legutóbbi kínai látogatása során a tervezett találkozóról a Dalai Lámával, a tervek az óta sem változtak - mondta Bill Burton a Fehér Ház szóvivője kedden. „A Dalai Lám nemzetközileg elismert kulturális és vallási vezető, az elnök is ilyen szerepe miatt találkozik vele. A találkozó időpontja még nincs meghatározva, mondta el még Burton. A Dalai Láma beszédeket mond majd Kaliforniában és Floridában február 24-től 25-ig, ezután lesz lehetőség a találkozóra. A Dalai Láma február 28-án tér vissza Dharamszalába oktatást tartani.

Pekingnek és a Dalai Lámának ettől függetlenül sem sikerült közelebb hoznia álláspontját Tibet ügyében. A pekingi sajtótájékoztatón Zsu elmondta, Peking és a Dalai Láma „élesen eltérő” nézeteket hangoztattak a megbeszéléseken. „Hozzászoktunk ezekhez a véleményütközésekhez a korábbi megbeszéléseken” - idézte a Xinhua Hírügynökség.

A tárgyalásoknak mégis „volt némi eredménye” mivel mindkét fél számára megmutatták, milyen mélyek az álláspontok közti különbségek és milyen természetű különbségek ezek. Zsu szerint: „Ez segíthet a Dalai Lámának tisztán látni a saját helyzetét”.Majd hozzátette, a tárgyalások eredményének tartja a követeknek szervezett Hunan tartományi látogatását is, amelyet azért szerveztek, hogy a követek jobban megismerjék az országot és a vallási kisebbségekkel kapcsolatos politikáját.

Legnagyobb különbség az álláspontokban a „Valódi autonómiát minden tibetinek” értelmezésében rejlik. Zsu szerint a tárgyalások előző fordulójában, Lodi Gyari a Dalai Láma másik követe, bemutatott egy Memorandumot Tibet valódi autonómiájának érdekében, amely érthetetlenül próbálja magyarázni az olyan kifejezések jelentését, mint a Nagy Tibet és „az autonómia magas foka”. Mikor a Memorandumot a központi kormányzat visszautasította, Gyari azt mondta, nem akar új tárgyalásokat.

Az Asia Times Online-nak adott interjúban azonban Gyaltsen úgy nyilatkozott, „Nem nagyobb Tibetről beszélünk, hanem arról, hogy a tibetieket, akik a Tibeti-fennsíkon élnek, nem kellene megosztani, hanem egy közigazgatási területen belül kellene létrehozni kormányzatot számukra.

Követelésünk egyszerű és világos – a tibeti emberek érdekében a kínai alkotmányba és a regionális közigazgatásról szóló törvényekben megfogalmazott intézkedéseket be kell tartani.

Zsu elmondta, Peking mindig nyitva hagyja az utat az új tárgyalásoknak a Dalai Lámával, Gyaltsen szerint pedig „tárgyalni jobb, mint nem tárgyalni”.

A következőkben az Asia Times Online Gyaltsennel szerdán Dharamszalában készült interjúját közöljük.

Asia Times Online (ATO): Mik voltak az első benyomásai a tárgyalások kilencedik fordulójáról?
Kelsang Gyaltsen (KG): Nem volt igazán jelentős változás az előző fordulókhoz képest. Az előző tárgyalásokhoz hasonlóan most is ellátogattunk Mao Ce-tung szülőhelyére Hunan tartományba, nagyon jól fogadtak minket. A pekingi tárgyalások légköre is hasonló volt, mint a korábbi alkalmakkor. Tulajdonképpen sem a tárgyalások atmoszférájában, sem pedig a kínai kormányzat hozzáállásában nem sok változást fedeztem fel.

ATO: Mik voltak a fő témák? Melyek azok a kérdések, amelyekben sikerült megegyezni, és melyek azok, amelyekben nem? Ön szerint eredményesnek tekinthetők a tárgyalások?
KG: Ismételten hangsúlyoztuk, hogy tibeti nép valódi autonómiájának követelése a Kínai Népköztársaságon belül legitim felvetés, amely összhangban van a kínai alkotmányban foglaltakkal. Azt is kiemeltük, hogy Őszentsége a Dalai Láma nem követeli a kínai kormányzattól a saját státuszának vagy privilégiumainak felülvizsgálatát. A tibeti kérdés lényege a tibeti nép alapvető jogai, szabadsága, jóléte, és jövője kell legyen. Az egyik legfontosabb különbség a két fél között a jelenlegi tibeti szituáció értékelésének eltérése.

A kínai oldal szerint a Tibetben élő tibetiek többsége elégedett, nincsenek problémák, de mi ettől teljesen eltérő beszámolókat kapunk... Ezek szerint Tibetnek valódi sérelmei vannak, súlyosan korlátozzák a tibeti vallás és kultúra gyakorlását és komoly aggodalmakra ad okot a tibeti nyelv helyzete. Ezért, hogy mindkét oldal számára elfogadható helyzetképet kapjunk, törekedjünk rá, hogy a helyszínen tanulmányozzuk a körülményeket. Ha a tibetiek többsége tényleg elégedett, akkor nincs további problémánk a kínai kormányzattal. Másrészt, ha az derül ki, hogy problémák vannak Tibetben, ha a tibetiek többsége elégedetlen a jelenlegi helyzettel, akkor a kínai kormánynak is el kell ezt ismernie, és közösen kell erőfeszítéseket tennünk a problémák feltárására.

A tárgyalásoknak nem volt konkrét eredménye, azt leszámítva, hogy a felek kifejezték további tárgyalási és kapcsolattartási szándékukat. Nem volt igazi megegyezés a hosszú órákon keresztül tárgyalt ügyekben.

ATO: Peking figyelmeztette Obamát az amerikai kínai kapcsolatokat érő károkra, amit a Dalai Lámával való találkozása okozhat. Ön szerint felfüggesztheti Peking a tárgyalásokat nyomásgyakorlási célból?
KG: Nem hiszem. Az amerikai vezetés korábban sem hagyott kétségeket a találkozó megvalósulásáról. Az egyetlen váratlan esemény az lehetett, hogy a találkozóra a Dalai Láma  tavaly októberi washingtoni útja helyett, az amerikai elnök novemberi kínai látogatása után kerül sor. De a találkozó létrejöttével kapcsolatban az Obama adminisztráció mindig határozott maradt.

ATO: Felmerült ez a kérdés a tárgyalások során? Ha igen, mi volt az önök válasza erre?
KG: Igen. A válaszunk az volt, hogy 1991. óta minden amerikai elnök találkozott Őszentségével a Dalai Lámával, ha Washingtonban járt. Ez híven tükrözi a szimpátiát amit az amerikai kormányzat, a szenátus és a kongresszus a tibeti nép irányában mutat. Emellett a tisztelet személyesen Őszentségének is szól. Ezen felül a találkozó létrejötte tükrözi az amerikaiak megbecsülését az emberi jogok, a demokrácia, és a szabadság iránt. Ez nem a Kínai Népköztársaság ellen irányul, ez az amerikaiaknál széleskörű, erős szimpátia kifejeződése a tibetiek felé és a tisztelet kifejezése a Dalai Láma felé.

ATO: Most a tárgyalások kilencedik fordulója után, hogyan értékeli ön az ilyen tárgyalások hasznosságát, ön szerint a kínaiak valóban próbálnak megoldást találni a tibeti problémákra az ilyen találkozókon, vagy csak az odalátogató vendégek és a nemzetközi nyomás csökkentése érdekében folytatják ezeket, azt a látszatot keltve, valami javulás indult el?
KG: Úgy gondolom, bármilyen tárgyalás jobb, mint a tárgyalások teljes hiánya. Az [emigráns] tibeti vezetés egyik fontos elve a békés megoldás keresése erőszakmentes, tárgyalásos úton, ehhez a személyes találkozók elengedhetetlenek. Ha ezt az utat választjuk, türelemre és bátorságra van szükségünk.

Látnunk kell, hogy a kínai kormányzaton belül is több álláspont létezik, többek között Tibet ügyében is. Jelenleg sajnos úgy tűnik, a keményvonalas politika a mérvadó ebben az ügyben, de nyilvánvalóan komoly viták folynak (a kormányzaton belül) a Tibet-ügyről és annak legmegfelelőbb kezeléséről. Úgy érezzük, a párbeszéd lehetőségének megteremtése a leghasznosabb hosszú távon.

ATO: Kedden kínai tisztségviselők bejelentették, Kína nem fog szélesebb körű autonómiát adni „nagyobb-Tibetnek” Hogy lehetne elmozdulni a holtpontról? A Dalai Láma tehet engedményt ebben a kérdésben?
KG: Először is, ha valaki elolvassa a dokumentumainkat – akár a tibeti nép valódi autonómiájáról szólót memorandumot, akár a most átadott feljegyzéseket – nem talál bennük utalást a szélesebb körű autonómiára. A követelésünk nagyon egyszerű: a jogokat amit a kínai alkotmány és a regionális jogokkal foglalkozó törvények garantálnak, érvényesítsék a valóságban. Másodszor pedig nem beszélünk nagyobb Tibetről, csak a Tibeti-fennsíkon élő tibetiek érdekében szeretnénk, ha nem több közigazgatási régióban kellene intézniük ügyeiket, hanem egy közigazgatási egységhez tartoznának. A követelésünk egyszerű és világos: a kínai alkotmányban és a regionális kormányzatokról szóló törvényekben foglalt rendelkezéseket szeretnénk megvalósulva látni a tibeti nép érdekében.

ATO: A kínai tisztviselők „szakadárnak” nevezik a Dalai Lámát. Valóban ezt gondolják, vagy csak a tibeti emigránsok másik, Rangzent (független tibeti államot) követelőkkel azonosítják?
KG: A kínaiak felismerték, hogy a Dalai Láma a tibeti nép véleményformálója, azt hiszem, azért nevezik szeparatistának, mert jelenleg a keményvonalasok befolyása erősebb a kínai vezetésen belül, akiknek nincs meg a politikai akaratuk Tibet-ügy komoly végiggondolására vagy valódi megoldására. Ezért tesznek ilyen megalapozatlan állításokat inkább.

ATO: Lesz változás a tibeti emigránsok stratégiájában? Ha valamilyen kompromisszum születik, mi lehet az?
KG: Nehéz megmondani, mint tudja, demokratikus választásaik lesznek 2011-ben, ahol többek között miniszterelnököt is választunk. Új törvényhozásunk is lesz, és senki nem tudja, milyen irányzat képviselői lesznek az újonnan megválasztottak, tehát nehéz lenne előre tudni, mi lesz a jövőben.

ATO: A tibeti nép jövőjéről tárgyalnak, mit tudnak arról, hogy milyen a légkör Tibetben?
KG: A Tibetben élők természetesen hallottak a Dalai Láma követeinek Kínai útjáról, ami némi reményt adott nekik. Másrészt elképzelhető, hogy csalódottak voltak a tárgyalás eredménytelensége miatt. Azonban úgy gondolom, ha tovább tárgyalunk a kínai kormányzat képviselőivel, a Tibetben élő tibetiek tudni fogják, a párbeszéd tovább folyik, és ügyüket még nem zárták le.

ATO: Mi a véleménye a Dalai Lámának és a tibeti emigráns kormánynak a Pekinggel folytatott tárgyalások kilencedik fordulójáról?
KG: Őszentsége nagy érdeklődéssel hallgatta beszámolónkat, kérdéseket is feltett a nem teljesen világos pontokkal kapcsolatban. Őszentsége pozitívan értékelte, hogy ismét személyes találkozóra került sor a kínai féllel, ahol be tudtuk mutatni nézeteinket és kifejthettük álláspontunkat.

Számítottunk az eredményre. Tudjuk, hogy a kínai fél helyzete számunkra kedvezőtlen, a kínai álláspont nagyon merev, nem csak Tibet ügyében, hanem más ügyekben is, ahogy erről világszerte több kormány, a kínai kormányzat arroganciájára utaló panaszait hallva is meggyőződhettünk. Ebben a helyzetben a tibeti vezetés nem várt igazi áttörést, vagy előrelépést.

ATO: Ön szerint várható, hogy a Tibet-ügy eljut a megoldásig, a Pekinggel folytatott tárgyalásoknak köszönhetően?
KG: Ez a határozott elképzelésünk – a Tibet-ügy megoldható párbeszéd segítségével, Őszentsége a Dalai Láma a végsőkig elkötelezett az erőszakmentesség mellett. Ebből következően Tibet ügyében is a párbeszédes rendezésre törekszünk. Olyan eredményt szeretnénk elérni, amely mindkét félnek megfelel, és a lehető legelőnyösebb a kínai és a tibeti emberek számára egyaránt.

ATO: Meghatározták már a tízedik forduló időpontját? Ha nem, utalták rá kínai tárgyalópartnereik, hogy erre sor fog kerülni?
KG: Még nincs meg a pontos dátum. Jelenleg a tárgyalásokról számolunk be, majd elemezzük azokat, újabb értékeléseket készítünk, majd ha készen vagyunk a házi feladatunkkal, akkor beszélünk majd a következő fordulóról.
Saransh Sehgal/Asia Times Online
Dharamszala
TST fordítás

 

 

 

Tenzin D. Sewo

Különleges asszisztens

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb