A Dalai Láma nyelvének margójára

TibetPressNews / 2023. április 13.

A Dalai Láma nyelvének margójára

Valahogy úgy tűnik, szerencsés időket élünk. Erőteljes módon, szinte kézzelfogható bizonyossággal érzékelhetjük, hogyan válik el az igaz és a manipulált, irányított, hazug. Legszívesebben a hallgatás takarójába burkolóznék, a némaság barlangjába költöznék és csak nézném az üres falakat. De választott hivatásomnál fogva meg kell szólalnom és a sok felmerült kérdésre válaszolnom kell, mert ebben a helyzetben nekem ez kötelességem. A nevezetes Dalai Láma ügyről van szó, ami alaposan felborzolta a kedélyeket az elmúlt napokban legfőképpen spirituális körökben, de úgy érzékelem, mindenütt szerte a világon. Futótűzként terjed szét, hogy a Dalai Láma február 28-án Dharamsalában egy iskolai záróünnepségen indiai kisfiút abuzált, lényegében szexuálisan molesztált. Egész pontosan arra szólított fel egy tíz év körüli fiúcskát hogy „szopogassa” a nyelvét, vagyis a Dalai Láma kinyújtott nyelvét. Indíttatást érzek, hogy hozzászóljak ehhez, amit akár egy kinyilatkoztatásként is értelmezhettek.

Dalai Láma
A XIV. Dalai Láma Tibet királya és legfőbb vallási vezetője, valamint az elmúlt 60 évben a tibeti szabadságtörekvések ikonikus alakja, egy tradicionális hagyomány ma is élő megtestesítője, valamint emellett az általános emberi létforma egyik, ha nem legjelentősebb, legkulturáltabb, legintelligensebb tanítója. Ez a rang és a mindig velejáró újraszületett test Altan kán uralkodása idején, a XVI. század óta folyamatosan tovább adódik, reinkarnálódik, és különösen a mára, a XXI. század közepére fejti ki legáldásosabb tevékenységét. Valószínűleg nem véletlenül. Emberek milliárdjai elismerik, tisztelik, szeretik és vágyódnak közelségében lenni, legyenek azok hírnévre, hitelességre vágyó politikusok, üzletemberek a pénz világából és természetesen spirituális fogékonysággal megáldott emberek, akik hiszik, tudják, hogy kell egy olyan állapotnak lennie, ami túlmutat a számszárának nevezett létforgatagon. A XIV. Dalai Láma korunk talán leghitelesebb személyisége, akinek hitelességét a kínai pártpolitikusokon kívül szinte soha senki nem kérdőjelezte meg, talán még pár ezer sugdhen követő. Mostanra, ez valahogy, valamiért megváltozott és emberek tömegeit látom a Dalai Láma ellen fordulni és őt képtelenségekkel megvádolni. De talán nem létezik olyan nagy tanító, akinek ne lettek volna ellenségei, árulói legkülönbözőbb koholmányokkal, lásd Jézus, Buddha és más mesterek életét.

A Mester
Tudni kell, hogy a mester, a tanító, a guru, a láma, a pap, a tulku csak egy jó barát, semmi több. Egy olyan barát, aki az életről többet tud, aki alapvető titkok birtokosa, aki elmagyarázza megismerteti velünk, hogy hogyan éljünk boldogan, szenvedésmentesen, valamint konkrét és tapasztalatokra bíztató tanácsokat ad emberi létformánkra. A leglényegesebb kérdésekre még ez a barát sem tud válaszolni, csak utat mutat, hogy hol és hogyan tudunk ösvényt találni magunknak a „túléléshez”. Csak bédekkert ad kezünkbe az eligazodáshoz az ösvényen, és legnagyobb csodálatunkra ez a barát mindezt fejből, spontán mondja, ezért tanító. A mestert menet közben saját magunkban találjuk meg, és az, hogy kit választunk tanító barátnak, kizárólag a „szemfülességünkön” múlik.

Kiss my tounge
Az indiai kisfiú és családja nyilván ismerte a Dalai Láma személyét és az ettől való elragadtatástól vezérelve kérte a gyermek, hogy hadd ölelje meg őt. A Dalai Láma láthatólag az elején nem teljesen érti a helyzetet és magyarázni és fordítani kell neki, mit is szeretnének. Valószínűleg azért, mert eléggé szokatlan kérés, még neki is egy ilyen közvetlen kapcsolat kialakítása (ölelés) egy nyilvános eseményen, valamint a Dalai Láma nem ért és beszél tökéletesen angolul, akár azt is lehetne mondani, elég egyszerű angol nyelvezetet használ. Érdekes módon ez nem akadályozza meg őt abban, hogy fontos alaptanításokat adjon világszerte a nyugati nagyközönségnek és magasszintű tanításokat adjon, akik azt igénylik. Ehhez természetesen a kiváló fordítók is hozzájárulnak. Érzékelhetően a Dalai Láma is meghatódik a kisfiú kívánságától, és a legnagyobb jóindulattal, kedvességgel és szeretettel fordul hozzá. Először az arcát mutatja, hogy oda kér egy puszit, mint ahogy általában a szerető nagyszülők vagy idősebb rokonok teszik ugyanígy. Azután a Dalai Láma összeérinti homlokát a kisfiú homlokával, mintegy szellemi barátságot kötve vele, és ezzel a legmagasabb szinten kifejezi szellemi közösségüket. A teljes közvetlenség jeleként a csókra csücsörített száját is közelíti a kisfiú felé, aki ugyan megilletődve, de ugyanezt teszi. Úgy, ahogy egy kisgyerek bátran de mégis kicsit meglepődve, akár még félénken is reagál minden felnőtt viccelődésre. A kisgyerek megrettenésének nyoma sincs, a közelben ülő szülőkön sincs semmi nyoma a felháborodásnak. A Dalai Láma még jobban belemegy a viccelődésbe, és a nyelvét is kidugja a kisfiú felé, hogy úgy is csókolják meg egymást. Ez nem történik meg, mert egyértelműen nem ez a cél, hanem az a vicces, szoros bizalom-közösség, ami ott megmutatkozott. A Dalai Láma nagyon gyakran viccelődik és sajátos humorral oldja a hangulatot a közönséggel vagy a közelébe került emberekkel. Ez nagyon fontos. Az a mester, aki nem viccelődik, aki a humort nem alkalmazza mint módszert a szellemi úton, az bizony egylábú óriás. A humor, a vicc kifordultsága, váratlansága, meglepetésének ereje tulajdonképpen felér egy tanítással. Minél meglepőbb és absztraktabb egy vicc poénja, annál jobban lepődik meg a hallgató és annál jobban bontja le egy ilyen helyzet a bemerevedett tudatállapotot. Ilyen módon analóg lehet a zen hátbaveréssel vagy dzogcsen „peth” felkiáltással és más rafinált ügyes módszerekkel, mint például az együttérzés. Továbbá a jókedv, a humor oldja a folyamatos stresszt és feszültséget, ami a dharma befogadásának és a merev tudat oldásának egyik fő akadálya. Nagyon sokféleképpen lehet tanítani, átadni a tudást: szóban, írásban, mantrával, testtel, érintéssel, szinte bárhogy, legalábbis a tibeti buddhista hagyomány szerint. A találkozás végén a Dalai Láma nem engedi el a kisfiút anélkül, hogy szóban is ne adjon egy rövid tanítást neki, mint a jövő emberi lényének arról, hogy mit tartson mindenképpen szem előtt élete folyamán. Egyszerű, de nagyon mély értelmű szavak, amit csak egyszer kellene mindenkinek megérteni. Sajnálatos, hogy viccel vagy anélkül, de általában nem nagyon sikerül elültetni ezeket az alapvetően fontos tanításokat az emberek szívébe, és erre tett kísérletet ebben a helyzetben Őszentsége. A legvégén a Dalai Láma láthatólag a legnagyobb szeretettel, kedvességgel még egyszer hosszan megöleli a gyermeket, aki boldogan viszont-öleli őt, úgy, ahogyan igaz barátok lelnek egymásra, és még egyszer összeérinti a homlokát vele a fentebb említett gyakorlat okán. Az elválás pillanatában újra viccelődve, mintegy oldva a súlyos értelmű tanító szavakat, megcsikizi a kisfiút, aki erre őszintén nevetve reagál. Szexualitásról semmilyen értelemben nincs szó. A Dalai Láma ezen a szeretetnyelven kommunikál a kisfiúval, aki az iránta érzett túláradó tisztelet és szeretet miatt meg akarta ölelni.

Suck my tounge
A média mára mindent el tud hitetni, csak ügyesen kell tálalni a híreket, kellően irányítottan közreadni az információkat. Az emberek tudata kellőképpen előkészített bármire, akár önként megy saját személyes vágóhídjára.  Sajnos mára a független híradás teljesen megszűnt, és minden információ a média eszközeit felhasználva a politika totális befolyásoltsága alatt működik, az újságírók (akik hagyományos értelemben már nem léteznek) prostitualizálódása mellett. Ez a másfél hónappal ezelőtti esemény most valahogy elő lett rángatva, és láthatólag teljes erővel be lett dobva a köztudatba a nyugati közönség számára mostanság oly előszeretettel bemutatott formában, vagyis a szexuális abúzus címkével ellátva, ami elsősorban pedofíliát, gyerekekkel vagy nőkkel szemben elkövetett erőszakosságot, molesztálást, visszaélést jelent. Ezt a trendet sikerült most a Dalai Lámával összemosni, és az esemény lényegét teljesen kiforgatva egy jó kis szaftos híranyagot csinálni belőle. Tessék…itt van a te Dalai Lámád, a nagy jótevő, az emberiség egyik megmentője, a buddhizmus pápája!, a jóság és szeretet megtestesítője kisfiúkat abuzál, méghozzá nyilvánosan! Először vegyük sorba és vizsgáljuk meg a híradások nyelvezetét. Szinte mindegyik nyugati, és még indiai hírforrások is, szinte szó szerint ugyanazt a tévesen alkalmazott nyelvezetet használják. Ebből egyértelműen látszik, hogy az egy adott helyről a nyilvánosság elé kikerült képsorokat, a hozzá adott főcímet, az esemény félreértelmezett leírását és kommentálását, egy helyről, és mind egymástól vették át a különböző médiumok. A torzított információkon tovább ront a magyar nyelvű interpretáció, amely az angol nyelv több értelműségét nem veszi figyelembe. Általában ez volt a cím: A dalai láma szájon puszilt egy fiút és arra kérte, szopogassa a nyelvét. Az angol nyelvben a „kiss” szó azt is jelenti, hogy megcsókolni és azt is, hogy megpuszilni. Természetesen esetünkben az utóbbi érvényes, hiszen az egész jelenet arcon puszilással kezdődött. A Dalai Láma később azt mondja, „suck my tounge”, aminek rendkívülien eltorzított fordítása a „most pedig szopogasd a nyelvem”. A „suck” második értelme „megnyalni”,  ez esetben semmiképpen nem az, hogy „szopogatni”. Kiemelkedően manipulált szóhasználat ez a magyar fordításban. Ezeken túlmenően minden szöveget a maga kontextusában kell értelmezni és természetesen lefordítani is. Kihasználva szövegkörnyezetből való kiragadás lehetőségét, a média a nyugati nyelvhasználat szexuális jelentését vette figyelembe, amely természetesen létezik a maga helyén, de nem itt, nem nyilvánosan és legfőképpen nem a Dalai Lámával kapcsolatosan. Hatalmas csúsztatás történt, a szavakkal való manipulatív játék, az angol nyelv több értelmezhetőségének kihasználása, aminek csak valamilyen külső befolyásoltságú alantas oka lehet.

Hagyomány és modernség
Jobb és használható esetben a konzervativizmus, vagyis mondhatjuk, a hagyomány akár szellemi, akár hétköznapi értelemben (bár csak egy hagyomány van…) jól ötvöződik a modern kor változásaival, és akár elő is segítheti a tudati fejlődés felismerését, lehetőségeit. A nyelvkinyújtás kulturális hagyomány a tibeti tradícióban, de rögtön hozzá kell tenni, hogy nem csak a tibeti hagyományban és nem csak a régi időkben… Több jószándékú ember hivatkozott erre a tradícióra, védve a Dalai Láma szándékait. A felindult válaszok természetesen nem késtek, vagyis:  szó sincs erről… ezen a helyen a Dalai Láma nem a kulturális hagyományt reprezentálta, hanem egyszerűen és röviden élvezkedett. Ezek a reagálások csak az alaprágalmat igyekeznek alátámasztani, vagyis hogy a Dalai Láma pedofiliát gyakorolt. A Dalai Láma a tibeti kultúra örökös hordozója, gyakorlója és ösztönzője bárhol is jelenik meg. Ő maga Tibet, annak gyönyörűségével és iszonyú rettenetével együtt.  Bár Tibetet elhagyni kényszerült 1959 márciusában, de rendkívül nagy szellemi és spirituális tudással felvértezve végül az indai Dharamsalában települt le, és ott tölti idejének legnagyobb részét, amely város, bár turisták miatt sokat nyugatiasodott, de közel sem mondható despota nyugatnak. A Dalai Láma munkásságát sok tibeti tanító, láma, mester és egyéb sok más szakember segíti, különösen abban, hogy a tibeti tradíció fennmaradjon és megerősödjön, ha máshol nem, hát nyugaton. Ez nagyon fontos szempont az emigrációba kényszerült tibetiek számára a fennmaradás érdekében és különösen alternatíva hiányában. Itt most két hagyományt kell megemlíteni¸ az egyik a nyelv megmutatásának hagyománya, aminek semmi köze nincs a szexualitáshoz. A jószándék megmutatására szolgál, elsősorban azt bizonyítva ellenségnek vagy barátnak, hogy nem állok démonok befolyásoltsága alatt, mert hiszen a démonoknak Langdharma király óta fekete nyelvük van. A natív tibetiek és a nomádok ma is gyakorolják ezt a módszert a bizonyításra, a kínaiak tiltása ellenére. A nyelv mutatása más hagyományos társadalmakban is jelen van. Ennek a hagyománynak az ereje máig is hat, mivel ha figyelmesen szemlélődünk, sok dákini és celeb ma is használja elsősorban mára már szexuális mágikus töltettel. A másik hagyomány sokkal általánosabb, vagyis a testi közelség hagyománya mint kifejezése a barátságnak, a szeretetnek, az együttérzésnek és annak, hogy egy idősebb ember, aki eleve koránál fogva és minden értelemben már tanító státuszban kifejezi szeretetét és bizalmát egy az életbe most kerülő kis ember felé. Aki ezt félremagyarázza, annak a saját tudatállapotával van baj, és őt megfertőzte a helytelen, szennyezett modernség kizökkentsége a hagyomány összetartó és egy-séges erejéből. A nyugati művelt ember gőgösen azt hiszi, mennyi mindent tud a világról, közben elszakad a természetes, ősi, emberi értékektől és szemlélettől. Pedig ez az ősi értékrend az összes megnyilvánulásával együtt a még létező hagyományos kultúrákban máig természetes, még ha nyomokban is.  Ne akarjuk mindenre ráhúzni, ráerőltetni a mi "fejlett" nyugati szemléletünket, és úgy ítélkezni. Mára saját piszkos, szeretettelen és ember ellenes tudatállapotunknak a csókolj- és nyalj meg kifejezéssel kapcsolatban már csak egyoldalúan a szexualitás jut eszébe és annak is eltorzult és eldeformálódott pornográf alakja. Gondoljunk arra, hogy a pici gyermek mennyire természetes módon használja a szeretet és összetartozás kifejezéseként szüleivel,  nagyszüleivel és a bizalmába került személyekkel szemben a puszilgatást, nyalogatást. Ilyen gyermekien tiszta szándékkal cselekedett a Dalai Láma.  „Bizony mondom néktek…Legyetek olyanok mint a gyermekek!” Egyébként maga a szexualitás is szentséges megnyilvánulás még annak örömszerző alakjában is. Sok hagyomány, de persze nem mindegyik energetikai módszerként is alkalmazza a legfelsőbb úton járás érdekében (pl. tantra, káma szútra, tao, kabbala).

Beavatás
Ha esetleg nem tűnt volna fel a legtöbb érdekeltnek és okoskodónak az említett esemény során egy beavatás is zajlik. Az egész jelent során első öleléstől az utolsóig, érintéses és szóbeli beavatás történik, aminek nem sok ember lehet részese, és sokan vágyódnak arra, hogy ilyen közevetlen és mély beavatásba részesüljenek a Dalai Lámától. Biztos vagyok benne, hogy az indiai kisfiú egész élete során emelkedett boldogsággal fog emlékezni erre a találkozásra és beavatásra. A Dalai Lámának amúgy nagyon közeli és testvéri viszonya van az indiaiakkal, egyrészt mert a buddhizmus indiai területről származik, másrészt a buddhizmus valamilyen értelemben a védikus hagyomány megújítása is és nem utolsó sorban azért, mert 1959-ben India erős menedéket adott a Dalai Lámának és máig is a tibeti menekülteknek.

A Dalai Láma bocsánatot kért az érdekeltektől
Itt is a média csúsztatásának lehetünk tanúi. Az ő tálalásuk szerint a Dalai Láma irodájának szűkszavú (mit lehetne mondani bővebben erről a történetről a tudatlanok számára) közleményében a Dalai Láma bocsánatot kért a történtekért úgy mintha a Dalai Láma elismerte volna a róla feltételezett cselekményeket, de nagyon sajnálja, hogy ezzel a gyalázattal fájdalmat okozott egyeseknek. A valóság azonban az, hogy Őszentsége azért kért bocsánatot, hogy fájdalmat okozott másoknak – saját mocskos tudatlanságuk okán. Egy hasonlattal élve ez olyan, mint amikor valaki hazafelé menet egy körfolyosós ház folyosóján elmegy egy ablak előtt, de az ott lakót ez mindig nagyon felháborítja és elkezd veszekedni vele, és/de az elhaladó bocsánatot kér a dühös embertől.

Kinek áll érdekében
Felmerülhet a kérdés, hogy kinek áll érdekében, hogy másfél hónappal a fenti esemény megtörténte után, ilyen befeketítő, hamis, hazug és gyalázkodó módon előhozakodjon ezzel a történéssel. Egyértelműen olyan erőknek, akik a Dalai Lámát és az ő intézményét el akarják lehetetleníteni, őt magát hiteltelenné akarják tenni politikai érdekek és befolyásoltságok miatt. Lehetne azt mondani, hogy valamilyen más fontos világpolitikai eseményt takargatnak vele, mert ilyen is nem egyszer történik. A média tarsolyában mindig van egy-két helyi vagy világpolitikai szenzáció, amiknek hirtelen aktualizálása jól jöhet valamikor, más, takarandó tény bagatellizálására. Esetleg lehet arra is gondolni, hogy a hírvilágban uborkaszezon van, és milyen jól jön egy zaftos sztori. Meglátásom szerint nagy valószínűséggel nem erről van szó. A kínai kártya nyer ezen a pókerpartin. A kínai politikának nagyon fontos a Dalai Láma személyének befeketítése és ellehetetlenítése, hiteltelenítése. Ha ez a több évtizedes újból és újból történő próbálkozás sikerrel jár, akkor az egész tibeti ügy új, a kínaiak számára szerencsésebb fordulatot vehet. Így kapta a Dalai Láma a világpolitika színpadán a báránybőrbe bújt farkas jelmezét, amit avíttsága és molyrágottsága ellenére máig is bőszen hangoztat az orvelli 1984-et is megszégyenítő kínai hazugsággyár. Tudni lehet, hogy a Dalai Láma nemrég ismerte- fel és el a mongolok Dalai Lámáját, Bogdo Gegent, aki szintén a gelug-rend legtekintélyesebb vezetője Mongóliában. A Bogdó Gegent mindig az aktuális Dalai Láma ismeri fel, és ez történt most meg. Tudni lehet, hogy a Dalai Láma reinkarnációja körül is nagy a kínai sürgés-forgás, tudniillik nem mindegy a kínai nagyhatalmi elképzelések számára, kire fognak hallgatni a tibetiek akár Tibetben akár az emigrációban. A XI. Pancsen Lámát is ezért kellett eltüntetni és helyette egy másik, kínai befolyásoltság alatt álló tibeti kisfiút kisorsolni. Urgyen Thinley, a XVII. Karmapa szökése és a kínaiak emiatt megélt kudarca óta a kínai politika még óvatosabb lett, és mindenáron szeretnék számukra hasznosan előkészíteni az új Dalai Láma újraszülető személyét. Ez számukra Tibet kapcsán prioritás. Ha Őszentsége eltávozása után esetleg egyhamar nem születne újra, mert ilyen találgatás is van, akkor a Bogdo Gegen lenne a gelug vonal egyik hiteles feje, az a Bogdo Gegen, akit most a Dalai Láma felismert. Tehát „félő”, hogy a Dalai Láma szemléletét fogja folytatni, ami a kínai politikának további fejtörést okozna. Ezért totálisan hitelteleníteni kell a tibeti vezetőt. Ez történik most?!

Konklúzió
Az események fenti értelmezésében sajnálatos, hogy szép számú Buddha-ösvényét járó tibeti buddhista gyakorló bedőlt ennek a gátlástalan manipulációnak, amivel le akarják járatni, meg akarják buktatani a tibeti buddhista hagyomány fejét. Sokan nem veszik észre a média tudatlan vagy szándékolt játékát, hogy az emberek millióit megvezetve egy nagypolitikai sakkjátszma beáldozott bábujaként befeketítsék és ellehetetlenítsék Őszentsége a Dalai Lámát.
Nagyon sajnálom, hogy sok embernek hiába való volt a sok évi gyakorlás. De nem baj, még semmi nem késő…„
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek"

Hendrey Tibor
Sambhala

2023. április 13.