Így történt ez most is. A Dalai Láma Washingtonba látogatott. Obama elnök fogadta. Peking "ellenséges magatartásnak" minősítette a találkozót. A két ország közti viszony tartós romlásával, a gazdasági kapcsolatok felülvizsgálásával fenyegetett. Csakúgy, mint tavaly, amikor Angela Merkel találkozott a tibeti vallási vezetővel, vagy egy évvel korábban, amikor Nicolas Sarkozy. És feltehetőn ez játszódik le legközelebb is, ha a világ egyik legmagasabb erkölcsi tekintélye folytatja utazásait népe, a tibetiek vallási autonómiájának elnyerése érdekében.

A pekingi rendezésben bemutatott színdarabhoz lelkesen asszisztál a demokratikus országok jobb és baloldali sajtójának az a része, amely már régen az antiamerikanizmusban találta meg a közös nevezőt. Azt, hogy az amerikai elnök fogadta a Dalai Lámát, Kínával szembeni provokációnak nevezik. Szerintük Washington ezzel veszélyezteti a világbékét, hiszen a közel-keleti helyzet megoldásánál, az iráni atombombagyártás megakadályozásánál elengedhetetlen Kína együttműködése. Ezen túlmenően - hangzik az érvelés - az Egyesült Államok saját gazdasági érdekei ellen cselekszik, hiszen mi történik, ha Kína piacra dobja a birtokában lévő 755 milliárd dollár értékű amerikai "kincstári kötvényt" (Treasury Bonds)

Kezdjük a másodikkal. Semmi sem történik, mert Kína kapitalista módon, pragmatikusan gondolkodó kommunista diktatúra. Egyrészt tudja, hogy az amerikai váltók magas kamata biztos bevétel számára, tehát saját érdeke, hogy minél hosszabb ideig páncélszekrényében tartsa azokat. Másrészt a kötvényeket állandó, Washington ellenes aduként őrzi, amelyeket nem fog kijátszani olyan bagatell ügyben, mint a Dalai Láma látogatása. Peking pragmatikusan gondolkodik Irán esetében is. Nem érdeke, hogy térségében egy kiszámíthatatlan hatalom atomfegyverhez jusson. Ezért a most folyó tárgyalásokon - láma fogadása ide, láma fogadás oda - támogatja az amerikaiak által kezdeményezett szigorú szankciók alkalmazását Iránnal szemben. És, hogy nem eszik a kását olyan forrón, az is bizonyítja, hogy ezekben a napokban engedélyezték először egy amerikai repülőgép anyahajó, a "USS Nimitz" látogatását Hongkongban.

Nehezen érthető, hogy egy olyan világhatalom, mint Kína, miért tartja szükségesnek ezt a megmosolyogtató, gyerekes színjátékot. Az egyedüli magyarázat az lehet, hogy mint valamennyi diktatúra, mindentől retteg, amiről azt gondolja, hogy veszélyezteti hatalmát. Fél egy idős embertől is, akiről tudja, hogy erkölcsi tekintélyén kívül semmilyen fegyvere nincs. De tisztában van az erkölcsi hatalom jelentette veszéllyel egy olyan ország számára, amely erkölcstelen. Kína az. Gazdasági sikerei ellenére is a világ egyik legszörnyűbb, az emberi jogokat semmibe vevő diktatúrája. Megtanulhattuk, hogy a diktatúrát nem elégítik ki a kis engedmények. Mindig többet követel. Ma Dalai Láma, holnap más. A demokratikus országok már sokszor ráfizetettek a saját elveiket feladó politikára. Például, a békesség kedvéért átengedték Hitlernek a szudéta vidéket. Ebből lett a második világháború.

Kasza László A szerző újságíró

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: