Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A Dalai Láma látogatása, avagy Új-Delhi üzenete Tawangnak

2009. november 15./Business Standard India/WTNN/TibetPress

2009 november 14./Új-Delhi
A XIV.Dalai Láma, Tenzin Gyatso folyamatban levő látogatása Arunachal Pradeshben az az esemény, amit a média látványos figyelme követett, mint Új-Delhi, Peking és a tibeti emigráns kormány közötti háromoldalú eseményt. Szerdán egy tawangi nyilvános rendezvényen a fotósok azért tolakodtak, hogy minél jobb fényképet készíthessenek a Dalai Lámáról, miközben csak hátra kellett volna fordulniuk ahhoz, hogy felvehessék e nagy tétű játszma szereplőit: a monpa törzs népét, akik- miután századokig tibeti uralom alatt álltak és most Kína követeli területüket- egyértelműen eldöntötték, hogy Indiához tartoznak.

Tawang csak 1951 február 6-án lett India része, amikor egy nagai tiszt, Robert Kathing őrnagy áthozta az assami lövészgyalogság egy szakaszát a Sela-hágón, éljenző monpák fogadták, és elrendelte, hogy ne fizessenek többé adót a tibetieknek. Egészen addig Tawang Tibet ellenőrzése alatt állt. A terület nagy része déli irányba Tezpur felé nyúlt. Tawang csak addig maradt India része, amíg a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 1962-ben több, mint egy hónapra el nem foglalta. Ekkor azonban ez volt a monpák egyértelmű üzenete: ,,Nem bízunk bennetek. Menjetek vissza Kínába.'' Tawang csak addig lesz India része, amíg a monpák ilyen rendíthetetlenül hazafiasak maradnak, mint ma. 2005 áprlis 11-én Kína és India aláírta  ,,Az India és Kína közti határvita rendezésének politikai paramétereiről és vezető elveiről szóló'' Egyezményt, melynek VII.cikke így szól: ,,A határvita rendezése során mindkét Fél tiszteletben tartja az ott élő emerek érdekeit.'' Új-Delhi kezdetben meg volt győződve arról, hogy ez status quo-t jelent Tawang számára, de Peking világossá tette, hogy mindez nem befolyásolja a területre fennálló igényét. Kínai tudósok amellett érveltek, hogy a monpák érdekeit Kína jobban tudná biztosítani, és hogy csak a monpák dönthetnek saját jövőjükről. Ezért a monpák és India hozzáállása továbbra is döntő jelentőségű Twawng jövője szempontjából.

Ezért, a látogatásokra vonatkozó kölcsönös jelzések közepette- Új-Delhi jelez Pekingnek, Peking jelez Új-Delhinek, a Dalai Láma jelez Tibet felé stb.- a legfontosabb az az üzenet, amit új-Delhi küldött a monpáknak. India világosan kinyilvánította, hogy nem áll szándékában Tawangot átadni a kínaiaknak. Miután 1962-ben India nem tartott igényt a területre, egyes vélemények szerint kétséges, hogy India ellenáll a komoly kínai nyomásnak. Új-Delhi nem is tett semmit sebezhető határaival kapcsolatban, amivel megváltoztathatta volna magáról ezt a képet.

,,Nézzék csak meg a hadsereg átmeneti barakkjait.'' mondja Karma Wangchu, korábbi rakétavezető a katonák vékony sátraira utalva. ,,A kormány készen áll arra, hogy visszavonuljon és ismét elhagyja Tawangot. Ha maradni akarnak, miért nincsenek tartós épületeik?'' Az indiai oldalról jól láthatóak a betonból épített kínai barakkok, utakkal összekötve más határállomásokkal. Az indiai hadsereg rozoga infrastruktúrája ezzel nagyon kedvezőtlen ellentétet alkot. ,,Miért nem áll India a sarkára, és mondja ki, hogy nem adja Tawangot Kínának?'' kérdezi Lhakpa Tsering útépítő munkás, aki beutazta Indiát. ,,A Dalai Láma látogatása azt mutatja, hogy India megtanul Kínával szembeszállni, de az embereket meg kéne nyugtatni. Attol félnek ugyanis, hogy Új-Delhi el fogja őket kótyavetyélni egy határegyezmény során.''

A buddhista többségű Tawangban, ahol a Dalai Lámát élő istenként tisztelik, Kína a ,,gonosztevő'', aki üldözte a legszentebb lámát. Ebből a nézőpontból Tibet buddhizmusa arra ok, hogy Indiával szövetségre lépjen. Ennek ellenére politikailag, Lhásza és Új-Delhi soha nem jutott egyezségre Twawng ügyében. 1947-től 1949-ig, amikor a kommunista kínai erők megszállták Tibetet, Lhásza nem ismerte el Tawangot India részének. Kína követelésének Tibet Tawamg feletti történelmi uralma az alapja.

Maga a Dalai Láma óvatosan nyilatkozik Tawanggal kapcsolatban. Elutasítja Kína követelését Twawng irányában, de Tibetét nyíltan nem.
Ajai Shukla

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb