A Dalai Láma látogatása, avagy Új-Delhi üzenete Tawangnak
2009. november 15./Business Standard India/WTNN/TibetPress
2009 november 14./Új-Delhi A XIV.Dalai Láma,
Tenzin Gyatso folyamatban levő látogatása Arunachal Pradeshben az az esemény,
amit a média látványos figyelme követett, mint Új-Delhi, Peking és a tibeti
emigráns kormány közötti háromoldalú eseményt.Szerdán egy tawangi nyilvános rendezvényen
a fotósok azért tolakodtak, hogy minél jobb fényképet készíthessenek a Dalai
Lámáról, miközben csak hátra kellett volna fordulniuk ahhoz, hogy felvehessék e
nagy tétű játszma szereplőit: a monpa törzs népét, akik- miután századokig
tibeti uralom alatt álltak és most Kína követeli területüket- egyértelműen
eldöntötték, hogy Indiához tartoznak.
Tawang csak 1951 február 6-án lett India
része, amikor egy nagai tiszt, Robert Kathing őrnagy áthozta az assami
lövészgyalogság egy szakaszát a Sela-hágón, éljenző monpák fogadták, és
elrendelte, hogy ne fizessenek többé adót a tibetieknek. Egészen addig Tawang
Tibet ellenőrzése alatt állt. A terület nagy része déli irányba Tezpur felé
nyúlt.Tawang csak addig maradt India része, amíg
a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 1962-ben több, mint egy hónapra el nem
foglalta. Ekkor azonban ez volt a monpák egyértelmű üzenete: ,,Nem bízunk
bennetek. Menjetek vissza Kínába.'' Tawang csak addig lesz India része, amíg a
monpák ilyen rendíthetetlenül hazafiasak maradnak, mint ma. 2005 áprlis 11-én
Kína és India aláírta,,Az India és Kína
közti határvita rendezésének politikai paramétereiről és vezető elveiről
szóló'' Egyezményt, melynek VII.cikke így szól: ,,A határvita rendezése során
mindkét Fél tiszteletben tartja az ott élő emerek érdekeit.''Új-Delhi kezdetben meg volt győződve arról,
hogy ez status quo-t jelent Tawang számára, de Peking világossá tette, hogy
mindez nem befolyásolja a területre fennálló igényét. Kínai tudósok amellett
érveltek, hogy a monpák érdekeit Kína jobban tudná biztosítani, és hogy csak a
monpák dönthetnek saját jövőjükről. Ezért a monpák és India hozzáállása
továbbra is döntő jelentőségű Twawng jövője szempontjából.
Ezért, a látogatásokra vonatkozó kölcsönös
jelzések közepette- Új-Delhi jelez Pekingnek, Peking jelez Új-Delhinek, a Dalai
Láma jelez Tibet felé stb.- a legfontosabb az az üzenet, amit új-Delhi küldött
a monpáknak. India világosan kinyilvánította, hogy nem áll szándékában Tawangot
átadni a kínaiaknak.Miután 1962-ben India nem tartott igényt a
területre, egyes vélemények szerint kétséges, hogy India ellenáll a komoly
kínai nyomásnak. Új-Delhi nem is tett semmit sebezhető határaival kapcsolatban,
amivel megváltoztathatta volna magáról ezt a képet.
,,Nézzék csak meg a hadsereg átmeneti
barakkjait.'' mondja Karma Wangchu, korábbi rakétavezető a katonák vékony
sátraira utalva. ,,A kormány készen áll arra, hogy visszavonuljon és ismét
elhagyja Tawangot. Ha maradni akarnak, miért nincsenek tartós épületeik?''Az indiai oldalról jól láthatóak a betonból
épített kínai barakkok, utakkal összekötve más határállomásokkal. Az indiai
hadsereg rozoga infrastruktúrája ezzel nagyon kedvezőtlen ellentétet alkot.,,Miért nem áll India a sarkára, és mondja
ki, hogy nem adja Tawangot Kínának?'' kérdezi Lhakpa Tsering útépítő munkás,
aki beutazta Indiát. ,,A Dalai Láma látogatása azt mutatja, hogy India megtanul
Kínával szembeszállni, de az embereket meg kéne nyugtatni. Attol félnek
ugyanis, hogy Új-Delhi el fogja őket kótyavetyélni egy határegyezmény során.''
A buddhista többségű Tawangban, ahol a
Dalai Lámát élő istenként tisztelik, Kína a ,,gonosztevő'', aki üldözte a
legszentebb lámát. Ebből a nézőpontból Tibet buddhizmusa arra ok, hogy Indiával
szövetségre lépjen. Ennek ellenére politikailag, Lhásza és Új-Delhi soha nem
jutott egyezségre Twawng ügyében. 1947-től 1949-ig, amikor a kommunista kínai
erők megszállták Tibetet, Lhásza nem ismerte el Tawangot India részének. Kína
követelésének Tibet Tawamg feletti történelmi uralma az alapja.
Maga a Dalai Láma óvatosan nyilatkozik
Tawanggal kapcsolatban. Elutasítja Kína követelését Twawng irányában, de
Tibetét nyíltan nem. Ajai Shukla
