A Dalai Láma az emigráns közösségből szeretne utódot

Indian Express – 2006. augusztus 7.

A Dalai Láma komolyan gondolkodik utódja személyén. A tibeti buddhizmus vallási és világi vezetője elmondta, hogy az ideális jelöltnek az Indiában élő tibeti menekültközösségből kell származnia, de azért gyorsan hozzátette, hogy az illető személyét valamennyi tibetinek el kell ismernie.
A Dalai Lámának – aki saját magára csak „félig nyugdíjazott személy”-ként szokott utalni – megvannak az okai erre. Hiszi, hogy a menekült közösségből származó utód helyzete révén könnyebben tudja majd „teljesíteni a célt”, azaz visszaszerezni a tibetiek számára az otthonukat.

„Mint XIV. Dalai Láma, kivezettem a tibetieket az országból Indiába, és elindítottam egy mozgalmat a szülőföld visszaszerzésére. Az utódomra vár e cél teljesítése.” – mondta Őszentsége. A dalai láma intézményének jövőjéről kifejtette, hogy lehetséges megoldásként felmerült az inkarnáció-keresés helyett a római katolikus egyház pápaválasztásához hasonló rendszer. „Az idősebb lámák összegyűlhetnének és maguk közül választhatnák a következő Dalai Lámát. Bár lehet, hogy a tibetiek ezzel nem értenének egyet.” – fejtette ki a 71 éves Dalai Láma.

A tibetiek vallási vezetője elmondta, „nem” tudja irányítani a reinkarnációját. „Álmomban úgy érzem, közel állok az V. Dalai Lámához. És az indiai buddhista mesterekhez is, mint például Nagarjuna.”

Időközben Őszentsége bevallotta, nem hozta zavarba a legutóbbi ellene irányuló kínai nyilatkozat, és továbbra is ragaszkodik a középutas elképzeléshez: tibeti autonómia a kínai alkotmány keretei között. A közelmúltban a Kínai Tibet Információs Központ által közzétett cikk keményen kritizálta a Dalai Lámát, amiért elutasítja a Tibetben fennálló politikai rendszert.

Őszentsége állítja, a megoldást a Kínával folytatott tárgyalások hozzák majd meg. Elmondta továbbá, hogy abban a pillanatban lemond tisztségéről, amint a tibeti függetlenségi mozgalom erőszakos irányt vesz. „Az idő egyre fogy. Mi autonómiát szeretnénk Tibetben, megőrizni és követni a vallásunkat, kultúránkat és környezetünket.” – mondta a Nobel békedíjjal kitüntetett vezető, aki 1959-ben menekült Lhászából Indiába. Azóta körülbelül 3.000 tibeti menekült érkezik ide évente.

Őszentsége kritikus volt a Tibetben folyó kínai cselekedetekkel kapcsolatban. Úgy érezte, a kínaiak „hatásos propaganda gépezeteket” vetettek be, és a kommunista „módszertant” mint „elnyomást” és nem mint ideológiát használták fel.

A kérdésre, hogy felhasználta-e az indiai baloldali kapcsolatait, hogy nyomást gyakoroljon Kínára, azt felelte: „Nem. Vannak barátaim a baloldalban. De nem kértük a segítségüket, hogy vessék fel Tibet ügyét a kínai kormány előtt.”