A Dalai láma, a tibeti buddhisták szellemi vezetője

2015. július 6./Cultura.hu/TibetPress

eredeti cikk



“Az emberek lényegében egyformák, a különbségek mellékesek.” A dalai láma, a tibeti buddhisták száműzetésben élő, Nobel-békedíjas szellemi vezetője 80 éves.

A dalai láma, Tendzin Gyaco Tibet északkeleti részén, Takcerben született 1935. július 6-án született Lhamo Dhondrub néven egyszerű földműves családban. Két és fél éves volt, amikor felismerték benne Buddha földi alakját. A reinkarnációban hívő tibeti buddhisták ugyanis feltételezik, hogy minden dalai láma (a dalai tibeti nyelven óceánt, egyben bölcsességet, a láma tanítót jelent) egy gyermekben testesül meg újra, akinek kilétét a születésekor bekövetkező csodás jelenségek alapján lehet megállapítani.

“Még a hangyák is, hogy csak egy példát mondjak, önzetlenül dolgoznak a közösségükért; mi, emberek ehhez képest elég rosszul állunk. Ha azt tartjuk magunkról, hogy magasabb rendű lények vagyunk, akkor viselkedjünk is magasabb rendű mivoltunknak megfelelően.” (Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út az értékes élethez)

1940. február 22-én lett a tibeti buddhisták vezetője, a lhászai Potala palota lakója. Tanulmányai végeztével, 1950-ben vette át a hatalmat, éppen akkor, amikor Kína “felszabadította” Tibetet, s neki alá kellett írnia a szerződést Tibet “visszatéréséről” a “Nagy Hazába”. A kínaiak több jelképes politikai tisztségbe nevezték ki a fiatal dalai lámát, ugyanakkor hozzákezdtek a hagyományos tibeti társadalom és vallás felszámolásához. Emiatt 1959 márciusában Tibetben felkelés robbant ki, amelyet a kínaiak kegyetlenül levertek, s a dalai láma is csak nagy szerencsével tudott Indiába menekülni. A külvilágtól elzárt Tibetben megtiltották a vallásgyakorlást, a templomok és kolostorok nagy részét elpusztították, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárakat felégették.

A dalai lámának az indiai kormány azzal a feltétellel adta meg a menedékjogot, hogy nem folytat politikai tevékenységet. Mégis kormányt alakított, majd 1963-ban deklarálta Tibet függetlenségét. Kína szerint a dalai láma a szeparatizmus támogatója, s erőszakkal akarja elszakítani Tibetet Kínától, ő azonban azt hangoztatja, hogy csak szélesebb autonómiát követel Tibetnek, s nem a terület elszakadását. Békés filozófiájának alapja ugyanis a türelem, a megértés, az erőszakról azt tartja, hogy ellentmond az emberi természetnek, és nem old meg semmit.

“A vallásom igen egyszerű. A vallásom a kedvesség.”

Indiában 53 mezőgazdasági és termelői települést hozott létre a Tibetből érkezett több mint százezer menekült megélhetéséért, iskolarendszert alakított ki, és számos kulturális intézményt avatott a hagyományos tibeti kultúra megőrzése érdekében. 1967-től külföldi útjain magas rangú politikai, vallási gazdasági és kulturális vezetőkkel találkozik, hogy hirdesse a szereteten és megértésen alapuló hitét.

Már régóta szorgalmazta, hogy a tibeti népnek szabadon választott politikai vezetője legyen. 2011 márciusában jelentette be, hogy visszavonul a politikától, lemond a kormány vezetéséről. A tibeti emigráns parlament 2011. április végén választotta meg Lobsang Sangay harvardi jogászprofesszort az emigráns kormány élére, aki augusztusban foglalta el hivatalát. Ezzel véget ért az a több mint 350 éves hagyomány, mely szerint az első számú tibeti buddhista vezető egyúttal a tibeti kormányzat élén is áll.

A dalai láma számos kitüntetés birtokosa. 1989-ben megkapta a Nobel-békedíjat a Tibet felszabadítása érdekében minden erőszak elutasításával folytatott tevékenységéért, a kitüntetést a “világ valamennyi elnyomottja” nevében fogadta el. 2007-ben pedig a Kongresszusi Aranyéremre, az amerikai törvényhozás legmagasabb polgári kitüntetésére érdemesítették. Több európai város, köztük 2010 óta Budapest díszpolgára, több egyetem díszdoktora. 2009-ben Tom Lantos-díjjal, 2012-ben Templeton díjjal tüntették ki.

A mosolygós arcú, víg kedélyű, rendszerint a szerzetesek öltözékét viselő dalai láma hajnali négy órakor kel, naponta legalább négy órát meditál, s – lépést tartva a korral – már közösségi portálokon is elérhető. A világ első számú buddhista vezetőjeként rengeteget utazik, hirdeti az ökumenikus egyetértést, a jóindulatot a környezet, Tibet és mindenekelőtt a világbéke érdekében. Személyes varázsának hatására világszerte rengetegen tértek át a buddhizmusra. Hét alkalommal járt Magyarországon, először 1990-ben, legutóbb öt éve.