2008. november 26.
A Dalai Láma, aki a Kína és az Európai Unió között lezajlott legutolsó csetepaté központi alakjává vált, a tibeti buddhisták száműzetésben élő szellemi vezetője. Mint ilyen, a nyugati világ kedvence ám ugyanakkor politikai „izgatónak” számít a pekingi vezetők szemében.

A követői által Isten-királynak tartott Láma a politikai színpad oszlopos tagja amióta csak 1956-ban elhagyta hazáját és a szomszédos Indiában telepedett le.

A mai napig észak Indiában lakó, 73 esztendős Dalai Láma, az ez év márciusában Tibetben kirobbant lázongások eldurvulásával egyre inkább reflektorfénybe került.

A nyugtalansági hullám épp néhány hónappal azelőtt tört felszínre, hogy a kínai fővárosban megkezdődtek volna a Nyári Olimpiai Játékok. A nagy volumenű sportesemény által fókuszba került nem csak Kína emberi jogok politikája, hanem azok a csoportok is megmutathatták magukat, akik Tibet függetlenségéért vagy legalább is nagyobb önállóságáért harcolnak.

A Dalai Láma tiltakozott a Tibetet 1950 óta megszállás alatt tartó Kína azon állítása ellen, miszerint ő maga gerjesztette volna a márciusi zavargásokat azzal a szándékkal, hogy szabotálják az Olimpiát- a sportesemény mindezzel együtt zavartalanul lezajlott.
A Kínán kívüli számtalan támogatója és követője a Dalai Lámát Mahatma Gandhihoz illetve Martin Luther Kinghez hasonlítják. Őszentsége 1989-ben megkapta a Nobel Békedíjat az erőszak nélküli harc terén elért eredményeiért.

Mindazonáltal a kínai kormány folyamatosan becsmérli őt, szörnyetegnek nevezik és egyben azzal vádolják, hogy meg akarja osztani a nemzetet.
A Dalai Láma fiatalemberként 1959-ben hagyta el anyaországát, miután kudarcba fulladt a kínai kormány elleni felkelés.

Azóta ő lett a száműzetésben élő és az otthon maradt tibetiek éltető reménysége, járja a világot királyok, politikusok, hírességek, szegények és gazdagok barátjaként.

1935. július 6.-án, egy földműves család fiaként látja meg a napvilágot a tibeti Taksar faluban. Lhamo Dhondrubot 2 éves korában választották ki, mint a Dalai Láma XIV. inkarnációját. A jövendőbeli tanítómestert, akiről úgy gondolták már megszabadult a halál és újjászületés körforgásától, a fővárosba Lhasaba vitték, hogy az ottani palotában készítsék fel arra a feladatra, miként kell vezetnie népét. Tizenéves korában, az 1950-ben bekövetkezett kínai megszállást követően, felkérték, legyen az állam vezetője. Megpróbálta megtartani a békét, de ez az erőfeszítése semmissé vált 1959-ben, amikor is a kínai csapatok megszállták az országot és leverték a felkelést.

A fiatal vallási vezető ekkor álruhában, katonának öltözve 13 napon keresztül vándorolt, egészen Indiáig, ahol menedéket kapott. Dharamshalaban lehetősége nyílt, hogy megalakítsa kormányát a száműzetésben.

A hivatal szerint legalább 100 000 tibeti menekült él Indiában, ahol az 1962-es Kínával megvívott harcok óta nem nagyon díjazzák, hogy a Dalai Láma ugródeszkaként használja a hazájukat a tibeti függetlenségi mozgalomért.

A Dalai Láma eredeti kampánya Tibet visszaszerzéséért lassan a kínai hatóságok elé terjesztett kérelemmé vált, amelyben népük önállóságát kérik vissza.

A Dalai Láma kitart moderált „középutas” kérelme mellett, mely mindenkor a tibetiek legfőbb érdekeit szolgálja. A Dalai Láma neve azt jelenti: „Bölcsességek Óceánja”.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: