A csatában leszakadt a jobb keze, de így is megölt 31 ellenséges katonát

2019. november 25./Index.hu/TibetPress

eredeti cikk



Jó, ha mindenki megjegyzi, hogy sose kössön bele egy gurkába. A Gurkha-hadtest egy olyan egység a brit hadseregen belül, amelyben Nepál hegyi falvaiból toborzott férfiak szolgálnak. Az első világháborúban minden fontosabb csatánál ott voltak, és nagyjából 2000 kitüntetést kaptak a bátorságukért.

A második világháborúban is bőven kivették a részüket, ebből is kiemelkedik az a harc, amit a dél-ázsiai dzsungelekben vívtak, hogy Japán térhódítását visszaszorítsák a térségben. 1945. május 13-án a gurkák voltak a brit hadsereg legnagyobb hadereje Burmában, ahol súlyos összecsapásokba kerültek a japánokkal az Iravádi folyó partján.

Egyik nap a japánok nagyjából 200 katonával rohamozták meg azt a helyet, ahol Lachhiman Gurung megfigyelőállása állt. Azért volt olyan fontos a japánoknak ez a hely, mert a dombról a brit erők útvonalait és támadási sávjait könnyedén meg tudták volna figyelni. A japánok azzal indították a támadást, hogy gránátokat szórtak Gurung állomáshelyére. A férfi ezeket jobb híján visszadobálta a támadók felé. Egy darabig bírta a cirkuszba illő zsonglőrködést, majd az egyik dobásnál elállt mellőle a szerencse, és a gránát felrobbant a kezében.

A robbanás levitte Gurung ujjait és kézfejét, több csont eltört a karjában és a lábában, megsérült az arca és a szeme. A társai még ennyire sem voltak szerencsések, így Gurung egyedül maradt a 200 katona ellen. Valószínűleg mások egy ilyen helyzetben elmenekülnének vagy feladnák magukat, őt viszont nem ilyen fából faragták.

BAL KEZÉBE FOGTA A FEGYVERT, ÉS CSAK LŐTT A KÖZELEDŐ JAPÁNOKRA. AZTÁN ÚJRATÖLTÖTTE A FEGYVERÉT BAL KÉZZEL, ÉS ÚJRA LŐTT.

Nem kell ahhoz katonának lenni, hogy tudja az ember, hogy még egy pohár víz kitöltése is nehéz, ha az embernek hirtelen nem a domináns kezével kell véghez vinni a feladatot, Gurung azonban fél kézzel lőtt és célzott, közben pedig próbálta túlélni az életveszélyes sérüléseit.

A sebesült férfi 4 órán keresztül állta sarat és verte vissza az ellenség rohamait a sötétben. Közben persze érkezett segítség, de napfelkeltére úgy tűnt, hogy a támadás alábbhagyott. 87 japán katona holttestét találták meg, közülük 31 közvetlenül Gurung állomásának közelében. A gurka kórházba került, ahol fél szemét már nem tudták megmenteni, és elvesztette a jobb kezének nagy részét is. Hősiességéért és helytállásáért Viktória-keresztet kapott.

De itt még nincs vége a történetnek, ugyanis Gurung jelezte a brit haderőnek, hogy ő a sérüléseitől függetlenül szolgálni szeretne, így 1947-ben még az indiai háborúban is részt vett, ami után nyugdíjba vonult. Ez nála azt jelentette, hogy visszatért Nepálba, hogy ott földművesként dolgozzon, majd öt gyerekével Londonba költözött, ahol 2010-ben halt meg tüdőgyulladásban. Az ő története nem egyedi, a gurkákról nem véletlenül terjedt el az a nézet, hogy bátrak, nagylelkűek, hűségesek, és amikor csatára kerül sor, nem éreznek se éhséget, se fájdalmat, se félelmet.

Juhász Edina