A China Times interjúja Hendrey Tiborral, a magyarországi Tibetet Segítő Társaság elnökével

2009. március 20./Budapest/China Times/TibetPress

Li Zhen főszerkesztő/China Times/Magyarországon megjelenő kínai nyelvű hetilap

Li Zhen: Elnök úr, Ön szerint most milyen az aktuális helyzet Tibetben, félszázaddal az 1959-es tibeti felkelés után?
Hendrey: Tibetben lényegileg, de legfőképpen a kínai politika szándékait tekintetbe véve egyáltalán nincs változás. Érzékelhetően a kínai hatóságok folyamatosan mindent megtesznek a külvilág felé, hogy valamiképpen szalonképessé tegyék a tibeti tartózkodásuk következményeit. Véleményem szerint múlt év, tehát az olimpia éve óta Kína nemzetközi megítélése sokat romlott. Gyakorlatilag szinte az egész világ közvéleménye, legyen az politikai vagy civil szféra, elítéli Kínát Tibet-politikája miatt. Ez most a sarokba szorított patkány esete. Minél szorultabb helyzetben van, annál agresszívabb. Az emberi kultúra számára nagyon mély gyökerekkel rendelkező Kína, talán az elmúlt évszázadban végbemenő agymosás következményeként elvesztette stratégiai talentumát. Hibát hibára halmoz nemzetiségi politikájában. Úgy gondolja, hogy a gazdasági növekedés elég a fejlődéshez. Természetesen számos fejlesztés és beruházás történt Tibetben, de ezeknek közvetett vagy közvetlen haszonélvezője elsősorban Kína és a betelepített han lakosság milliói. Gyakorlatilag ma is a Tibetben élő őslakosok szolgaként élnek saját hazájukban. Közép-káder szinttől felfelé minden politikai, gazdasági és társadalmi irányítás vagy vezetés kínai kézben van, leszámítva az egészen szűk réteget képező tibeti együttműködőket. Hasonlóképpen történik mindez, mint Amerikában a rabszolgatartás idejében.

Li Zhen: Idén 2009. március 10-én a Budapesti Kínai Népköztársaság Nagykövetsége előtt nagy volt a rendőrségi készültség az Önök rendezvényekor és demonstrációjakor. Ön szerint a tibeti kérdés milyen hatással van a két ország kapcsolataira?
Hendrey: A magyar hivatalos politika nagyon helyesen az Egy Kína elvét vallja. Egyébként Őszentsége a Dalai Láma bölcs vezetőként egyértelműen ugyanezt hirdeti. A probléma egyáltalán nem az Egy Kína kérdése. Ez csak egy ürügy a jogos tibeti követelések eliminálására, elsősorban az identitás kérdésében. A kínaiak, meglovagolva a nemzetközi forgószelet, szeretnék az egész lázongó nemzetiségi kérdést terrorista veszélyként feltüntetni. Ez a próbálkozás, a látványosságok ellenére nem sok sikerrel jár. Sajnos Magyarország hivatalos külpolitikája, az Egy Kína köpönyegébe takarózva, nem látja, pontosabban nem akarja látni a tibeti helyzet valóságos kérdéseit, és így a következményekkel sem tud számolni. Természetesen a politikai rövidlátás mögött súlyos gazdasági és nehézkes politikai érdekek állnak. Európa közepén, egy olyan országnak, amelynek politikai és kulturális emlékeiben és karizmájában ott él Szent István, Kőrösi Csoma Sándor, 1848 márciusa, 1956 októbere és a rendszerváltás kora egyértelműen ki kellene állnia az egyetemleges emberi jogokért, különösen egy olyan védtelen nép tekintetében, mint Tibet, amelyhez ráadásul spirituális és kulturális szálak is fűzik. A Kínai Népköztársaság nagykövetsége előtti aránytalan rendőri jelenlét a fent említett okok miatt alakult ki. A magyar kül- és belpolitika valamint irányított szervei kiárusítják a magyar ember jogát, hogy szabadon véleményt nyilváníthasson. Bencze József országos rendőrfőkapitány megegyezett a kínai nagykövettel Budapesten, hogy idén nem engedélyez tiltakozást a követség épületet előtt. Ezzel nem hazája érdekeit szolgálja, így alkalmatlan ezen felelős poszt betöltésére.

Li Zhen: A Magyar Parlamentben benyújtott Tibetről szóló parlamenti határozati javaslat kérdésére a két ország viszonyának alakulása bír befolyással lenni, vagy pedig kizárólag a parlamenti pártok szavazóaránya gyakorol hatást a döntésre?
Hendrey: Kizárólag a parlamenti képviselők szavazati aránya dönti el a határozati javaslat sorsát. De a politikai manipulációk, a kínai politikai és gazdasági erők zsarolásai egyértelmű és végzetes befolyással bírnak a döntésre, tehát végül is a hatalommal bíró politika felülír mindent. Ez így volt a már számtalanszor javasolt Tibettel kapcsolatos határozatokkal is. Nem egy emberjogi és külügyi bizottsági gyűlésen voltam jelen Tibet ügyében, és hallottam számos képviselő teljesen téves érvelését az ország érdekeire hivatkozva. Magyarország népének az az érdeke, hogy őszinte, jó és haladó érdekek mellé álljon. Téved az, aki azt állítja, hogy a politikában ilyen nem lehetséges.

Li Zhen: Balog Zoltán, mint a Magyar Parlament Emberi jogi, Kisebbségi, Civil-és Vallásügy Bizottságának elnöke március 10-én, a kínai nagykövetség előtt tartott beszédében megjegyzésként azt mondta, hogy támogatja azokat a törekvéseket, hogy a kormány jó kapcsolatokat alakítson ki Kínával. Mi a véleménye Elnök úr, a tapasztalatok alapján nem fogja károsan befolyásolni a két ország kapcsolatát, ha a Magyar Parlament egy Kínának kedvezőtlen határozatot fog elfogadni?
Hendrey: Szeretném előre bocsájtani, hogy ez a határozat nem előnytelen Kínának. Ha tibeti kérdés megoldódik, abból az egész világ hasznot húz, beleértve Kínát is. Ha reményeim szerint a Magyar Parlament netán elfogadja a határozati javaslatot, annak egész biztosan lesznek politikai következményei, amik elsősorban fenyegető tiltakozó jegyzékekben és gazdasági zsarolásban fognak megmutatkozni a kínai politika részéről. Ezeknek megvan a maga szerepük, de semmiképpen nem szabad őket túldimenzionálni. Kína is a piacról él, és ha beváltana minden fenyegetőzést, az neki sem tenne jót. Nagyon fontos lenne az egyértelmű, világos nemzetközi összefogás és véleményalkotás Tibet ügyében, amit nagyjából meg is tesz a politikai közvélemény. De sajnos ez ma nem elegendő, politikai és gazdasági szankciók vagy inkább balanszok kellenének, hogy Kína gyakorlatban is a valódi emberi/gazdasági fejlődés útjára lépjen. Csakhogy ez azzal a fenyegetettséggel jár számára, hogy nem tudja érvényesíteni gigantomán elképzeléseit a világ felett, azzal hogy meggyengül a számára létfontosságú pufferövezeti zónája. Ennek ellenére remélem, hogy a képviselők tisztességesebbik fele támogatni fogja a Tibettel kapcsolatos határozati javaslatot. Sajnos egyértelművé vált, hogy a kormánypárt burkoltan vagy nem, hazudozva vagy tévedve, de a kínaiak szekerét tolja és soha nem állt ki Tibet mellett. Ez sajnos az emberi jogok tekintetében tragikus. Az árnyék koalíciós párt, sokat veszített az emberi jogok érvényesítéséhez való realitásából, pedig Tibet tekintetében a rendszerváltás idején élen járt ebben. Az mindenképpen előremutató, hogy a kormánypártot kivéve, minden más párt támogatta egy Tibettel kapcsolatos parlamenti határozat elfogadását. Jelenleg csak a két valóságos ellenzéki párt érzékeny széles körben a tibeti kérdésre, és nagyon remélem, hogy megőrzik ezt az érzékenységet esetleges hatalomra jutásuk után is.

Li Zhen: Idén március 12-én az Európai Parlament elfogadott egy Tibetet támogató határozatot. Ön szerint az Európai Parlament ezen határozata befolyással lesz döntéshozatalokra a tibeti kérdésről Magyarországon és a többi európai országban?
Hendrey: Általában azt mondhatom, hogy valamilyen hatással mindenképpen lesz a döntéshozókra. De meg kell jegyezni, hogy már több Európa Parlamenti határozat született Tibet védelmében, Kínát felszólítva a helyzet rendezésére, és Magyarországon még sincs Tibetet segítő parlamenti határozati javaslat. Az uralkodó politikai garnitúra érdekei nem mindig találkoznak Európa érdekeivel. Ezek mögött kizárólag gazdasági megfontolások húzódnak meg, és még az sem biztos, hogy nem egyéni érdekekkel párosulva. Az Európai Unión belül már elég sokan látják, hogy a tibeti kérdés messze túlmutat Kína belügyén. Mára a tibeti kérdés szimbólummá vált, amely vízválasztó a haladó és a rövidlátó politikai szemlélet között. Persze ne legyünk túl optimisták, a világ történelem hatalmas lánctalpas gépezete mindent maga alá gyűrhet, népet, hazát, embert, szimbólumot egyaránt. Valóban léteznek belügyek egy ország életében, de az emberi jogok vonatkozásában csak közös ügyekről beszélhetünk. Nesze neked globalizáció!

Li Zhen: A kínai miniszterelnök Ven Csia-pao, március 13-án a Kínai Országos Népi Gyűlés (Kínai Parlament) sajtóértekezletén úgy válaszolt a francia Le Figaro tudósítójának a kérdésére, hogy a Dalai Láma hazudott. A Dalai Láma napokkal ezelőtt tagadta, hogy ő valaha a kínai hadsereg és a kínai bevándorlók Tibetből kivonását követelte volna, ellenben a kínai miniszterelnök tényként állítja, hogy a Dalai Láma több beszédében és nyilatkozatában határozottan követelte a kivonásokat. Ön szerint mi az igazság?
Hendrey: Gondolom, az őszinte véleményemre kíváncsi. Nos, ebben a diskurzusban egy biztos, hogy nem a Dalai Láma hazudik. A Dalai Láma politikai színrelépése óta földgolyónk egyik leghitelesebb személyisége. Nem hazudik, nem lop és csal és legfőképpen nem pillanatnyi érdekeknek megfelelően alakítja mondanivalóját, hanem a teljes emberiség érdekében tevékenykedik évtizedek óta. Ezt a világon, talán Kínát kivéve, mindenütt tudják. És nem tudom, tudja-e Ön, hogy a vezető kínai politikusokról általában a politikai és civil közvélemény az, hogy hazudnak, félrevezetik a világot, letagadják a tényeket, becsapnak mindenkit, csúsztatnak híreket csak hogy kedvezőbb színben tüntessék fel magukat és hivatalos politikájukat. Nekünk itt Kelet-Európában ezek a módszerek nagyon is ismerősek, és átlátunk a szitán. Általában az érzékelhető kínai külpolitikai megnyilvánulásokon a közvélemény vagy nevet, vagy fél tőle. Nem hiszem, hogy ez lenne a célja a világ egyik vezető országának. Vagy, ha mégsem érdekli a világ, hogy fogunk tudni együtt dolgozni a szebb békés jövőért?

Li Zhen: A Dalai Láma reinkarnációja mostanában sokat vitatott téma. Az is felmerült, hogy a Dalai Láma még életében személyesen jelöli ki az utódját. Ön szerint lehetséges ez?
Hendrey: Hát persze, hogy lehetséges. A Dalai Láma tradicionálisan a tibeti nép királya és jelenleg spirituális vezetője is. Ez egy nagyon felelősségteljes feladat, ami ráadásul nem választott foglalkozás, hanem elrendeltetés. A tibeti tradícióban a Dalai Láma reinkarnációjának megtalálása összetett folyamat. Mivel a még élő Dalai Lámának feladata a hagyomány folyamatosságának biztosítása, így megvannak a lehetőségei az újraszületés befolyásolására. Álmok, jóslatok, jelek és látomások határozzák meg szinte mérnöki pontossággal, hogy hol lelhető fel a reinkarnálódott Dalai Láma. Ez Tibetben a legfontosabb esemény évszázadok óta. Lehet, hogy ez a hagyomány a ’felvilágosodott’ nyugat vagy spirituálisan sötétségbe zuhant Kína számára érthetetlen és elfogadhatatlan, de mégiscsak egy magas-kultúra és annak minden kisugárzása épül erre a nagyon is logikus és hasznos szokásra.

Li Zhen: A fentiekhez kapcsolódó kérdés, hogy a tengerentúli kínai nyelvű sajtóban és máshol is vita folyik arról, ki lesz a tibetiek spirituális és világi vezetője a Dalai Láma eltávozta után. Több vélemény mellett az a markáns gondolat is felmerült, hogy egy ideig, vagyis a régens időszak alatt a XVII. Karmapa, Urgyen Tinley töltheti be ezt a posztot. Mi a véleménye erről?
Hendrey: A XVII. Karmapa, Urgyen Tinley egyike azon kevés reinkarnálódott spirituális vezetőknek, akit már Tibet elfoglalása után a Dalai Láma jóváhagyott és a kínai hatóságok is elfogadtak, nem azért, mintha nekik bármi közük is lett volna a megválasztásához. A kínai neveltetés ellenére Urgyen Tinley 2000-ben kalandos körülmények között, a Himaláján át megszökött Tibetből és a Dalai Lámánál kötött ki Dharamszalában. A rendkívüli karizmával megáldott Urgyen Tinley lehetséges utód, legalábbis mint régens, az újraszületett Dalai Láma nagykorúságáig. De ez csak egy lehetőség, hogy mi lesz, az kizárólag a tibetiektől függ.

Li Zhen: A Dalai Láma középutas elképzelését Tibet jövőjével kapcsolatban évtizedek óta következetesen vallja. Mostanában mintha megingott volna a középutas koncepció? Már azt is lehetett hallani, hogy Tibet száműzött vezetője feladta elképzeléseit, de az emigráns tibetiek nagy többsége, a tavaly novemberre összehívott különleges konferencián tovább is kiállt e gondolat mellett. A tibetiek különböző generációinak véleménye mennyire különbözik egymástól e tekintetben?
Hendrey: Őszentsége a Dalai Láma egyértelműen a középutas politika követője. Ezen soha nem változtatott és soha nem ingott meg ennek képviselésében. A Dalai Láma a múlt évben azt valóban felvetette, hogy visszavonul a politikai élettől, ha nem érvényesülnek az erőszakmentes politikára vonatkozó elképzelései. Erre a drámai elhatározásra nyilván azért került sor, mert Tibetben és azon kívül is felerősödtek a radikálisabb hangok Kína terrorisztikus politikája miatt, és Őszentsége csak így tudta hitelesen képviselni saját filozófiáját. Az emigráns tibetiek tavalyi konferenciáján a Dalai Láma azonban egyértelmű támogatást kapott politikája folytatására. A generációk véleménye egyébként a világon mindenhol különbözőek. Szerencsére ez viszi előre a világot. Forradalmat mindig fiatalok csináltak, a megmerevedett struktúrákat mindig a fiatalok törik szét, még Kínában is, például Mao Ce-tung.

Li Zhen: A Magyarországon tartózkodó Csögyal Tenzin tibeti tanítónak tavaly a BÁH (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) elutasította tartózkodási engedélyének meghosszabbítását. Nem sokkal később parlamenti képviselők és tibeti emberi jogvédők kezdeményezésére a hatóságok megváltoztatták a kormányrendeletet, és így Csögyal Tenzin maradhatott. Ön szerint a Magyarországon és az Európában tartózkodó, illetve menekült tibetieknek milyen nehézségei vannak? És mik lennének a megoldások?
Hendrey: A globalizáció következtében általában a menekültek mindenütt társadalmi és szociális feszültségeket, nehézségeket okoznak szerte a világon. A tibeti menekültek, nehézségeik ellenére mindenütt a legfegyelmezettebb és legjobban szocializált bevándorlók közé tartoznak. Vallási és kulturális hátterüknél fogva általában kevésbé feszítik a befogadó ország tűrőképességét. Saját közösséget alkotva igyekeznek a befogadó ország törvényeit maximálisan betartani, és becsületes munkával hozzájárulni a közösség életéhez. Ez Magyarországon is így van. A nehézségek az adott ország gazdasági adottságaitól függnek, valamint a különböző menekült-státuszok értelmezésétől. A tibetieket mindenütt szeretik, Magyarországon is mindenki szereti őket. Ellentétben a kínaiakkal, akikkel általában már nem rokonszenveznek annyira nálunk, mert túl sokan vannak és nem elég udvariasak.

Li Zhen: Köztudott és az Önök honlapján is olvasható, hogy a világgazdasági válság miatt Kína világgazdaságra való befolyása egyre nagyobb, ezért a Tibetet támogató mozgalmak is biztosan megújítják erőfeszítéseiket. Kérem, világítsa meg ezt a témát!
Hendrey: A válasz nagyon egyszerű. A Tibetet segítők erőfeszítései annak függvényében aktivizálódnak, hogy Tibetben hogyan alakul a helyzet. Hogy Kína milyen mértékben erősíti az elnyomást Tibetben, és mennyire folytatja hazudozását az emberi jogok megsértése tekintetében.

Li Zhen: A tibeti helyi népi gyűlés a közelmúltban március 28-át, mint nemzeti ünnepet a Millió Rabszolgasors Felszabadulásának Napjává nyilvánította. Mi a véleménye erről az ünnepről?
Hendrey: Ez természetesen a kínai propagandagépezet legújabb találmánya. Emellett a tibeti nép pszichikai megtörését célzó újabb próbálkozás. Március 10-e szomorú nap a tibetiek számára, ezen a napon tört ki egy békés forradalom a kínai fennhatóság ellen. Ezt a napot követte Őszentsége a Dalai Láma elmenekülése saját országából, és március 10-e után kezdődött az az évtizedekig tartó véres megtorlás, aminek több, mint egy millió tibeti esett áldozatául. A kínai vad-kommunista-vad-kapitalista-hibrid hatalom március 10-e túlzott népszerűsége és sikere miatt alkotta meg ötven év után ezt a nevetséges fesztivált, elsősorban azért, hogy kegyelemdöfést adjon a végsőkig megalázott tibeti identitásnak. Mi itt Európában jól ismerjük az ál-ünnepek szerepét is, és mondhatom, ha egy nép lelkébe kulturálisan nem épült be egy ünnep, akkor azzal csak annyit lehet elérni, hogy eggyel több napon lesznek Kína-ellenes megmozdulások a világon.

Li Zhen: Tavaly említette, hogy idén, meghívásukra esetleg Magyarországra látogat a Dalai Láma. Valóban létrejön a látogatás?
Hendrey: Tíz millió magyar reménykedik és megtiszteltetésnek érzi, ha Őszentsége Magyarországra látogat.

Li Zhen: Mi a véleménye arról, hogy a Dalai Láma és a Dharamszalában székelő emigráns tibeti kormány Nagy Tibet ideája mennyire hasonlít egyes magyarok és civil szervezetek álmára a történelmi Nagy-Magyarországról?
Hendrey: Vannak népek, kik álmodnak, és vannak népek, akik cselekszenek. Vannak, akik mindkettőt teszik. Cselekedni csak álmok után lehet, és álmodni csak tetteket lehet, ebben mi magyarok és tibetiek biztosan hasonlítunk egymásra.