A BÁH szerint Kínában nem bántanák a menekült tibetieket

2009. június 13./TST/TibetPress

A Fővárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiuma dr. Surányi József bíró elnökletével újabb ítéletet hozott, most Khando Dszanya tibeti menekült ügyében. Mint a TibetPress múlt héten hírül adta, a Fővárosi bíróság dr. Dudás Dóra Virág bírónő vezetésével Cevang Tsering Namgyal tibeti menekült javára menekült státusz megadásáról hozott ítéletet, a BÁH, mint alperes ellen.

A június 12.-ei tárgyaláson Surányi bíró Khando ellen ítélkezett, vagyis a felperesnek a menekült státusz megszerzése iránti keresetét elutasította. Az ítélet azonban azt is kimondja, hogy a BÁH-ot a Fővárosi Bíróság új eljárás lefolytatására kötelezi, amelyben a tibeti menekült helyzetének újra megvizsgálása után, esetleg oltalmazott státuszt kaphat a Bevándorlási Hivataltól. Az új eljárás lehetősége szerint a menekült státusszal kapcsolatos újabb körülmények is előtérbe kerülhetnek.

A tárgyalás alatt a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal jogi képviselője a menekült státusz kérelme iránti kereset megalapozatlanságát próbálta bizonyítani, az ítélet szerint sikeresen, azzal, hogy a tibeti menekült személyében nem fenyegetett a kínai hatóságok részéről, amennyiben visszakerülne Tibetbe. Az ítélet nem érinti a jelenlegi humanitárius státusz meglétét. Győző Gábor, Khando jogi képviselője, a Helsinki Bizottság ügyvédje a bizonyítási eljárás során többek között a Külügyminisztérium ország információjára hivatkozott, amit a BÁH merőben másként értelmezett. A BÁH jogi képviselője a jelenlévőktől eltérően, személyi szabadságjogokra való hivatkozással nem engedélyezte hang és képfelvétel rögzítését a tárgyalóteremben, valamint azért sem mert a nyilvánosság előtt a BÁH-ot csak a hivatal sajtó osztálya képviselheti

 

A Fővárosi Bíróság, június 11-én, dr. Mohay György bíró vezetésével július elejére tárgyalást halasztott Sharling Lhaze tibeti nő menekült státusz kérelmének ügyében. Mohay bíró a menekült ügy alapos és körültekintő elbírálása érdekében a felektől további információkat kért a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ellen benyújtott keresettel kapcsolatban.

 

Dr. Győzö Gábor, a négy gyermekes Khando Dzsanya tibeti menekült jogi képviselője most is – mint a többi tibeti menekült esetében - alaposan és szakszerűen felkészült az érdekképviseletre, már csak azért is, mert a Helsinki Bizottság munkatársa emberi jogokkal és rendszerint menekült ügyekkel foglalkozik. A Khando számára meghozott kedvezőtlen ítélet nem a menekültügyi ügyvéd felkészületlenségét bizonyítja, hanem a bizonyítási eljárás azon hiányosságait, mely szerint a bíró nem látta igazoltnak, hogy az általánosan mindenkit érintő problémák személy szerint „egyéniesítetten” a felperest is érintenék. Valamint nem volt elég az az általánosságban közismert tény, hogy Tibetben a népesség minden egyes egyede szenved a kínai hatóságok brutális elnyomásától, valamit a hatósági megtorlások legkülönbözőbb fenyegetettségeitől. A bíró azt is mondta az ítélet indoklásában, hogy a korábban hozott határozatban megvizsgált okokat nem vizsgálta felül, (mert jogerős határozat született – nem fordult akkor bírósághoz a felperes -, „és nem lenne fair”  ha ezeket újra megvizsgálnánk, bár a menedékjogi törvény a hivatalbóli felülvizsgálatnál nem korlátozza az újabban bekövetkezett körülményekre a felülvizsgálatot, annál is inkább, mert a menekült-lét egy állapot, amely attól függetlenül létezik, hogy korábban milyen döntést hoztak róla.)

 
A bevándorlási és Állampolgársági Hivatal jogi képviselője a tárgyalások során nem először a tibeti helyzettel kapcsolatos - jobb esetben - teljes tájékozatlanságáról tett tanúbizonyságot, ám a tibeti helyzettel és a magyar belpolitikával foglakozók véleménye szerint a politikai koncepció sokkal valószínűbb. Vagyis, a BÁH, mint volt belügyminisztériumi szervezet a nehézkes és megrögzött ítélkezési struktúrája mellett az elmúlt évek hiper-kínabarát-kormány politikáját és elvárásait is kiszolgálta. Természetesen a fenti két lehetőség kombinálva is lehetséges.

 

A fenti állítást bizonyítani látszik, hogy a BÁH jogi képviselőjének álláspontja szerint Tibetben nincs erőszakos születés-szabályozás, de ha van is, Khando mivel nem monda a kihallgatása során, hogy újabb gyermeket szeretne, így nem bizonyított, hogy hazatérése esetén hátrányba kerülne. Valamint a jogász számára az sem bizonyított, hogy a menekült asszony elkötelezett és buzgó buddhista, mivel nincs a Dalai Lámával közösen lefényképezve, mint például Namgyal, aki a múlt héten megkapta a menekült státuszt. A BÁH-ot képviselő jogásznő számára  Khandónak az sem lehet elegendő indok a menekült státusz kérelemre, hogy mielőtt elmenekült férjét a kínai hatóságok három napos kínzása után brutálisan meggyilkolták, hiszen ez önmagában nem bizonyítja, hogy a hatóságok vele is ugyanazt tennék, és egyébként nem tudja bizonyítani, hogy fájdalmában aktív politikai ellenállást fejtett ki otthon. Ez csak egy pár kiragadott példa a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal gondolkodásmódjából, amelyet még külön tetézett Khando rosszhiszeműségének feltételezése. Külön érdekessége volt a nyilvános tárgyalásnak, hogy egyedül a BÁH jogi képviselője nem engedélyezte hang és képfelvételek készítését személyiségi jogokra való hivatkozással. valamint azért sem mert a nyilvánosság előtt a BÁH-ot csak a hivatal sajtó osztálya képviselheti.

Surányi bíró kiegyensúlyozottan jóhiszemű, bár a tibeti helyzettel kapcsolatos tájékozatlanságát az bizonyítja, hogy a tárgyalás során kiderült, nem igen hallott Dharamszaláról, pedig az elmenekült Dalai Láma százezer tibetivel együtt itt tölti száműzetésének immár ötvenedeik esztendejét. Ha a BÁH-on múlna, valószínűleg ő sem kapna menekült státuszt Magyarországon.

Dordzse/TibetPress