Feltáruló tibeti királyság

2011. május 24./OB/TibetPress

A tibeti kormányzat 1,3 milliárd forintnyi összeggel támogatja az ősi nyugat-tibeti Guge királyság fővárosának rekonstrukcióját. A most induló projekt célja, hogy megóvják a hun ősökkel büszkélkedő dinasztia épített örökségét.

Kincsek a városból

Guge dinasztia fővárosának épület együttesét a 10. században építették. Tibetben mindmáig ez a legnagyobb olyan rom, mely viszonylag jól megőrizte az ősi királyság művészetét és betekintést enged a mindennapi életbe. A legérdekesebb látnivaló az öt templom, valamint a királyi palota. Az megmaradt épületek belsejében, a megmaradt falakon a száraz éghajlat érintetlenül hagyta a színes freskókat. Ezen kívül a várost övező barlangokból is különleges freskók kerültek elő. Azok színvilága és vonalvezetése nagyon hasonlít a dunhuangi Mogao barlangokéhoz. A feltárás során sok agyag- és kőszobor került elő. A királyság egyéb régészeti lelőhelyéről több tucat arany és ezüst szoborra leltek, közülük a leghíresebb  Guge ezüst szeme. A helyi régészek több mint 400 szobrot és 800 barlangot találtak, ezen kívül nyilvántartásba vettek ősi erődöket, ösvényeket, pagodákat, valamint temetkezési helyeket.  Gugéban nagyon fejlett volt a városépítészet, a legérdekesebb felfedezés a titkos  ösvények rendszerének feltárása volt, melyek a közrendűek elől el volt rejtve és azokon csak a király és papság közlekedhetett.

Kereskedelmi központ

A fenti gazdagság a település kiváló földrajzi fekvésének volt köszönhető. A középkor folyamán Guge ellenőrizte az India és Kína közötti arany-, selyem- és fűszerkereskedelmet. Két évszázadon át ott ringott a himalájai buddhizmus bölcsője, melyet sok zarándok keresett fel, akik adományaikkal szintén a királyság bevételét növelték.  A királyság hét évszázadon át virágzott, összesen 16 király nevét ismerjük. 1630-ban azonban nyomtalanul eltűnt a feljegyzésekből. Valószínűleg belháborúk és a szomszédokkal való háborúzások emésztették fel erejét. Mivel a települést lakói elhagyták, annak állapota fokozatosan leromlott, ma már romos állapotban van.

Tabgacsok Tibetben

Amikor a 9. század közepétől meggyengült a tibeti királyságot megalapító Tubo, vagy tabgacs dinasztia helyzete, Nyimamgon király elhagyta a veszélyessé vált Közép-Tibetet és nyugatra tette át udvarát. 910-ben Ngariban alapított királyságot és 912-ben és elfoglalta Purangot. Mivel ott sem érezte magát biztonságban, a szomszédos Guge várost fejlesztette, amiről magát a királyságot is elnevezték. A tubo vagy a tabgacs nép anyai ágon hun felmenőkkel rendelkezett. Az apai ág, a tabgacs a mongolok őseinek tekinthetők, akik a mai Mandzsúriából hódították meg a volt hun területeket, így biztosítva az íjfeszítő népek egységét a 4-6. század között. A kínai krónikák szerint a tunghuk rokonai voltak, kiket Modun (Bátor) integrált a hun birodalomba. A türkök felemelkedés után a tabgacsok egyes régi, észak-kínai területei elvesztek, ezért onnan elvándorolva új területeket vettek birtokukba. Az egyik fontos hatalmi központjuk a Világ teteje lett, ahol virágzó királyságot hoztak létre és onnan két évszázadon keresztül vezettek hadjáratot nyugatra, a Selyemút városaiba, így a fent említett Dunhuangba, valamint Kínába.   A tubok, vagy a tabgacsok meghatározták az ország történelmének alakulását, hiszen ők tették államvallássá a buddhizmust, de ők alapítottak először szilárd államot ezen az ősi területen. Czeglédi Katalin nyelvész szerint Tibet neve is a tabgacsok emlékét őrzi.