SAMBHALA riport Őszentsége Szakja Trizinnel

Sambhala Tibet Központ/Hendrey Tibet/Oláh Zita/Rómaifürdő/2002 októbere

Őszentsége Szakja Trizin a tibeti szakja vonal vezetője a Szakja Tasi Csöling Buddhista Egyházközösség és a Tibetet Segitő Társaság Sambhala Tibet Központ meghivására 2002 októberében Magyarországon járt, és tanitásokat, valamint beavatásokat adott a MEO, Kortárs Művészeti Gyüjtemény Galériában. Öszentségével Hendrey Tibornak (TST) és Oláh Zitának (TST) volt alkalma interjút késziteni. Ennek a beszélgetésnek közöljük röviditett változatát.

Sambhala: Őszentsége  budapesti parlamenti látogatása során említette vendéglátóinak, hogy a tibeti kultúra épsége nagyon fontos a világ számára, és hogy a tibeti hagyományra nagy szüksége van a világnak. Megmagyarázná ezeket a gondolatokat?
H.H. Szakja Trizin: A tibeti kultúra a buddhizmusra épül. A buddhista tanok azért jelentősek az ember életében, mert megértésük maga után vonja az elme lecsendesülését. A szerető együttérzés pedig, ami ezen nyugalomból fakad, minden ember, és nem csak a tibetiek számára nagyon fontos. A világnak nagy szüksége van erre a nyugalomra és együttérzésre. A buddhista tanok gyakorlása során az emberek tapasztalatilag sajátítják el ezeket a képességeket. Ez a világon mindenkinek előnyös, beleértve a kínaiakat is. Ha valóban ismernék és alkalmaznák Buddha tanitásait, akkor tisztában lennének a valódi értékekkel.

Sambhala: Tisztelettel kérem Őszentségét, beszéljen a tibeti hagyomány-vonalak kialakulásáról és különbözőségükről, beleértve a RIMÉ-t is!
H.H. Szakja Trizin: A buddhizmus Indiából több hullámban érkezett Tibetbe. Először az ősi, ma nyigmapa iskolának nevezett vonal honosodott meg. Hamarosan már a legtöbb tanítás bekerült Tibetbe, és mind át is lett ültetve a helyi viszonyok közé. A IX. és X.  század között egy Lang Dharma nevű király gonosz szellemek befolyására betiltotta a buddhizmus gyakorlását. Halála után azonban a tanokat ismét behozták Indiából, és akkor alakultak ki az új iskolák, a szakjapa, a kagyüpa és a gelugpa. Az új iskolák alaptanításai, mint a bódhicsitta, sunjata és a többi, megegyeznek egymással. A különbségek abból fakadnak, hogy különböző tanítók különböző indiai mesterektől hozták el a tanokat, és saját módszereikkel adták tovább tanítványaiknak. Az egyik például a tanulásra helyezi a hangsúlyt, a másik az elmélyedésre, alkalmazkodva az emberek különbözőségeihez. A lényeg, a tan megértése viszont ugyanaz. Eltérően más vallásoktól itt a vonalak, az iskolák összefonódnak. Például sok más iskolából érkeznek a szakja kolostorokba tanulni, és mi is végigjárjuk a többi vonal kolostorait, hogy a tanításokat minél jobban megértsük. Azok, akik megismerték a tanítások lényegét, már nem a vonalak  különbségeivel foglalkoznak. Igy van néhány nagyszerű tanító, aki egységben alkalmazza a különböző iskolák gyakorlati rendszerét, ezt nevezik vonal nélküli, vagy rimé irányzatnak.

Sambhala: Az emberek manapság magas szintű  iskolákat végeznek el, és  jó mentális képességekkel is  rendelkeznek, amit a civilizáció fejlett szintje is mutat. Ilyen  kedvező feltételek mellett miért nem javul a szellemi igazságok megértésének szintje? Miért egyre zavartabb mégis a sok tanult ember?
H.H. Szakja Trizin: Biztos vagyok abban, hogy aki elég elszántan igyekszik megérteni a tanításokat, az sikerrel jár. Véleményem szerint  azok az emberek, akik kis koruktól kezdve bármilyen  képzésben részt vettek,  sokkal könnyebben megértik a dharmát.

A zavartság azért van, mert az emberek nem fordítanak elég figyelmet belső, szellemi fejlődésükre. Anyagi értelemben nagy fejlődésen mentünk keresztül, de nem vigyáztunk arra, hogy ezzel párhuzamosan haladjon a szellemi fejlődésünk is, ezért a visszájára fordult a dolog. Ha ugyanis az anyagi fejlődés vívmányait rosszul használjuk, akkor csak növekszik általuk a büszkeség, az irigység és a gyűlölet. És ennek hatásai igen veszélyesek. Ezért külön gondot kell fordítanunk belső, szellemi fejlődésünkre.

Sambhala: A tanitások követik az új kor  változásait?
H.H. Szakja Trizin: Szerintem a tanitások gyakorlatainak szükségtelen megváltozniuk. Buddha azt tanítja, hogy az ember alaptermészete nem változik. És Buddha végtére is mindentudó. Bár most más időket élünk, a kor megváltozott, az emberek mégis ugyanolyanok maradtak. Negatív érzelmeik ugyanazok, mint régen voltak, és az alapvető problémáik is ugyanazok maradtak. Talán a gyakorlás módja változhat. Például mindenki imádkozhat a saját nyelvén, nemcsak szanszkritul vagy a tibetiül.

Sambhala: Őszentsége, a XIV. Dalai Láma többször úgy nyilatkozott, hogy a leghelyesebb, ha mindenki a saját kulturális közegének megfelelő vallást gyakorolja. Ezek szerint például az iszlám út ugyanoda vezet, mint  a buddhista?
H.H. Szakja Trizin: Ezt nagyon nehéz pontosan megállapítani. Egész biztos vagyok abban, hogy az igaz iszlám ugyanolyan értékekkel rendelkezik, mint a buddhizmus. Vannak azonban fanatikusok, akik a tanításokat nem megfelelően értelmezik. De ez minden vallással így van. Olyan buddhisták is vannak, akikben még nem fejlődött ki a valódi bölcsesség, akik rosszul használják a tanultakat. Mindenhol vannak igaz szívű gyakorlók és tévúton járók.

Sambhala: Az emberek többsége egyáltalán képes felismerni az  igazi vezetőt?
H.H. Szakja Trizin: Nem igazán. Az emberek jelentősebb tömege messze áll még a bölcsességtől. Nekik nagyon nehéz követni a helyes utat.

Sambhala: Van-e  módszer arra, hogy egy tanító megállapíthassa tanítványa megvalósítási szintjét?
H.H. Szakja Trizin: Egy hétköznapi tanító nem képes megállapítani tanítványai megértési szintjét, arra csak megvalósított mester képes.

Sambhala: Tibetben a reinkarnálódott élő buddhákat és tulkukat  különböző jelek,  jóslatok alapján kutatják fel. Egy másik rendszer szerint a vonalvezető tanítók dinasztikus alapon folytatják a dharma átadását. Hogyan alakult ki ez a különbség, és mi a felépítése az utóbbi rendszernek?
H.H. Szakja Trizin: A szakja hagyományt a Kön dinasztia alapította és virágoztatta fel. A Kön családot Tibetben égi lények leszármazottainak tekintik. Ezt a származást az ősök  nagyon fontosnak találták, és ezért a vérvonal szerinti dinasztikus öröklődést választották. A többi iskola vonalvezető tanitói tudatosan reinkarnálódott lámák. Buddha követői hisznek az újraszületésben, vagyis abban, hogy amikor egy tanító eltávozik, akkor tudata egy új testbe lép, akit azután a közösség megkeres.

Sambhala: Erőszak és belátás,  ha nem is egyforma arányban, de mindkét viselkedés jelen van a földön.  Lehet hogy régen is így volt, de az biztos, hogy ma az emberek a  világon akár vérontással is, de kierőszakolják vélt vagy valós igazukat. Azt hiszem, ezt a meghasonlottságot a legnehezebb kezelni. Mi a véleménye Őszentségének erről?
H.H. Szakja Trizin: Szerintem a céltól függetlenül minden erőszak helytelen. Az erőszak megzavarja az embereket, tehát nem lehet jó. Persze semmi baj sincs azzal, ha az emberek alapvető jogaik érvényesítésére törekszenek, de ezt békés eszközökkel is meg lehet oldani. A szándék, a cél, nem szentesíti az eszközt. Az erőszak bármely fajtája helytelen.

Sambhala: Mi segíti jobban Tibet ügyét, a politikai aktivitás, vagy ha valaki a vallásos ösvényt követi?
H.H. Szakja Trizin: Néha szükséges egy-egy problémát több oldalról megközelíteni. Pillanatnyilag jobb a szellemi, vallási gyakorlat. Persze ennek is több fajtája van. A hétköznapi ember vitás helyzetben mindig azért imádkozik, hogy ő nyerjen, ellenfele pedig veszítsen. Ez nem jó, mert az ilyen ima nem teljesülhet. Amikor azonban magas megvalósulási szinten lévő emberek, szentek – mint például a Dalai Láma – imádkoznak, ők mindkét oldal javát kérik. És az ilyen ima meghallgatásra talál. Már vannak jelek, amik ezen imák teljesülésére utalnak. Kína belülről is sokat változik, és lehet mondani, hogy ez a változás javulás. Nagyobb a szabadság, sokan jönnek ki az országból, és sokan is mehetnek be. Fokozatosan átalakul majd minden. Mi azt szeretnénk, ha mindenki boldog lenne, és mindenki békében és harmóniában élne.

Sambhala: Több nagy tanítótól hallottuk, hogy a tibeti buddhizmus vagyis a tantrajána korunkban legjobban alkalmazható módszer a szellemi úton. Őszentsége  megvilágítaná ezt a gondolatot.
H.H. Szakja Trizin: A tantrajána magas szintű gyakorlatrendszer, ezért nem mindenki számára  alkalmas, csak  azoknak, akik jó alappal rendelkeznek, a dharma megértését illetően. A tantrajána nagyon közvetlen módszerekkel éri el eredményeit, de ha valaki nincs kellően felkészülve, ha hiányzik az alap, a magas építmény nem fog megállni.

Sambhala: Nem túl bonyolultak a  tibeti hagyomány módszerei? Számtalan buddha-megjelenés, sokféle maditáció, mantrák tömege próbálja segíteni az utat. Szinte átláthatatlan a rendszer.
H.H. Szakja Trizin: Az attól függ. Minden  gyakorlatnak van  egészen egyszerű formája, ugyanakkor vannak  nagyon részletesen  kidolgozott képzeletgyakorlatok is. Mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt a vadzsrajána gyakorlatok között.

Sambhala: Mit jelent a kálacsakra szertartás, és mi a jelentősége?
H.H. Szakja Trizin: A kálacsakra a legfejlettebb, legmélyebb tantrikus tanítás. Fontos a magot elültetni, a buddha-természetet felébreszteni mindenkiben. A világ békés folyását segíthetjük elő egy ilyen szent, magasrendű tanítás terjesztésével. Maga a gyakorlat nagyon nehéz, nem hiszem, hogy sokan képesek végezni, de legalább a mag elültettetett.

Sambhala: Ha szabadna kérnünk, áldja meg Őszentsége a Tibetet Segítő Társaság munkáját.
H.H. Szakja Trizin: Hogyne. Mindenképpen szeretném mély hálámat kifejezni mindannyiotoknak, hogy ilyen állhatatosan kiálltok Tibet ügye mellett. Tibet anyagi értelemben elégé elmaradott ország, de szellemileg annál gazdagabb. Ezekben az időkben Tibetben óriási változások mennek végbe,  éppúgy, mint a száműzetésben élő tibetiek körében. Nagyon nagyra értékeljük a világ más tájairól érkező együttérzést és támogatást.

Sambhala: Őszentsége, nagyon szépen köszönjük áldott szavait.