Interjú Szamdong Rinpocse tibeti láma-miniszterelnökkel/2009

sify.com/TibetPress/2009. június 28.

Három évvel ezelőtt Professzor Szamdhong Rinpocsét 90%-os szavazataránnyal a dharamszalai Tibeti Emigráns Kormány miniszterelnökévé választották. Noha második ciklusa csak 2011 augusztusában jár le, a Rinpocse jelezte, hogy kész átadni hatalmát az újabb generációnak. Ezt a Dalai Láma elutasította, mert ,,negatív jelzés lenne a világ  felé''. Claude Arpi Dharamsalában találkozott a miniszterelnökkel és megbeszélték a legérdekesebb fejlemémyeket Kínában: a Tienanmen téri vérengzés 20. évfordulóját szigorú intézkedések kísérték, és kiadták Zhao Ziyang életrajzát, amelyben a volt miniszterelnök őszintén beszámol a saját szerepéről a diáktüntetés történetében. Hasonlóan meglepő módon kiadták egy független kínai jogászcsoport jelentését, amely egyértelműen a kínai zsarnokokat hibáztatja a 2008-as tibeti zavargások miatt. Ahogy ily módon változik a helyzet Kínában, Professzor Szamdhong Rinpocse reménytelinek látja a jövőt.

Claude Arpi: Szamdhong Rinpocse, húsz évvel a Tienanmen téri véregzés után, hogy látja a  helyzet alakulását Kínában?
Szamdhong Rinpocse: Úgy gondolom, hogy a Tienanmen téri vérengzés az emberiség tragédiája. Ami különlegessé teszi az emberiség történelmében, az az, hogy a huszadik század vége fele történt és ez a kegyetlen mészárlás az egész emberiség szeme előtt zajlott le. Ez a tragédia nem olyan, mint a régi idők tragédiái. Azok a tragédiák csak hónapok, esetleg évek múlva váltak ismertté. Az emberek levelek vagy hírnökök útján szereztek róluk tudomást. Tienanmen idejében azonban az információs és kommunikációs rendszer már olyan fejlett volt, hogy akármi történt, a világ azonnal tudomást szerzett róla. Én nem a kínai hatóságokban csalódtam: mindenki tudja, milyen brutálisak és hogy bármit megtesznek az emberi értékek legkisebb mértékű tekintetbe vétele nélkül. De a világ közössége folyton emberi értékekről, emberi jogokról, demokráciáról, egyenlőségről, az emberi élet értékéről beszél, ehhez képest nem tett semmit! Nemcsak hogy nem voltak képesek azokat az ártatlan életeket megmenteni, de el sem ítélték eléggé a történteket. A világ a brutalitás csendes tanújává vált. Van két alapelv: ,,az erő hatalom.'' illetve  ,,a legerősebb éli túl.'' Ez a két alapelv most a modern korban még jobban irányítja az emberek életét, mint a primitív időkben. Ezt nagyon nagy bajnak találom. Mi ennek a magyarázata? Azt hisszük magunkról, hogy modernek, civilizáltak, fejlettek vagyunk, mert a XXI.században élünk, közben pedig durva jogsértések és olyan tettek, amiket még egy állat sem tenne, történnek mindenütt. Az úgynevezett civilizált közösség képtelen ezeket megállítani vagy akárcsak elítélni. Képtelenek vagyunk megelőzni az efféle tetteket. Néha afelé hajlok, hogy elveszítem hitemet az emberiségben.

Claude Arpi:Látta-e Ön a független kínai jogászcsoport által készített legújabb jelentést a tibeti eseményekről?
Szamdhong Rinpocse: Nem tudok kínaiul, ezért egy sietősen elkészített tibeti fordítást olvastam. Úgy tűnik nekem, hogy objektíven, bátran, előítéletek nélkül tanulmányozták a helyzetet.
Feltárták a Tibetet 50-60 éve sújtó betegség jeleit és tüneteit. Ez az első eset, hogy kínai tudósok készítenek ilyen tanulmányt. Tényeket és számokat hoztak fel. Ez egy nagyon fontos kísérlet az igazság feltárására. Hiszem, hogy az igazság felett nem lehet mindig elsiklani. Az igazságot nem lehet örökre hamis propaganda alá temetni. Előbb vagy utóbb mindig kiderül. Ez az idő most jött el. Tavaly óta a kínai értelmiség és ,,bölcs'' emberek felszólalnak a tibetiek érdekében a minket ért igazságtalanságok miatt. Nagyon meglepő a számunkra, hogy körülbelül ötszáz fontos cikket közöltek különböző újságokban, folyóiratokban és az interneten. Ezek mind a tibeti események igazi okát kutatják. Nagyon csodálatos jelentések.

Claude Arpi: Ez egy reménysugár? Hiszi-e ön, hogy változás történik Kínában?
Szamdhong Rinpocse: Nagyon sok minden változik Kínában. A kínai emberek gondolatban felvetették ezeket a kérdéseket: ,,Mik a tények?'' ,,Mi az igazság?'' A kínai értelmiség hosszú idő után visszanyerte elszántságát és bátorságát, ami hosszú idő óta eltűnt Kínából.

Claude Arpi: A Kulturális Forradalom és hasonló mozgalmak után?
Szamdhong Rinpocse: Igen, a Kulturális Forradalom, különböző tisztogatások és egyéb hasonló mozgalmak után. Az emberek hite és bátorsága össze lett zúzva. A jelek szerint azonban az objektivitás és bátorság kezd visszatérni, bátorság az igazságot kutatni. Ez a tendencia nem kis mértékű, nemcsak néhány kiváltságos embert érint; nagy léptékű változásról van szó. Ahogy mondtam, ebben az évben ötszáz cikket találtam. Ennél sokkal több lehet, mert nem férünk hozzá az összes helyi és kisebb kiadványhoz. Ez azt jelenti, hogy gyors eszmélés történik. Habár a nemzetközi közösség (ez alatt a kormányokat értem, nem a civil társadalmat) nem képes kimondani az igazságot, az átlagos emberek (itt éppen a kínaiak) képesek rá.

Claude Arpi: Nem csalódott-e Ön amiatt, hogy Ms Nancy Pelozi, az Egyesült Államok Kongresszusának szóvivője Kínába megy és nem említi meg Tibet ügyét, noha korábban, Dharamszalában azt ígérte, hogy segít?
Szamdhong Rinpocse: Nem gondolom, hogy nem említette Tibet ügyét. Most kaptam néhány jelentést a látogatásáról. Az egyik állítás szerint a ,,Tibet'' szó kilencszer hangzott el. Át is adott egy listát a politikai foglyokról a kínai hivatalos személyiségeknek, azonnali és feltétel nélküli elbocsátásukat kérve. Visszatérése után azt mondta, látogatásának oka a környezetvédelmi problémák és a globális felmelegedés volt, nem politikai ügyek vagy az emberi jogok kérdése. Ennek ellenére beszélt Tibetről.

Claude Arpi: Az első jelentés szerint nem beszélt Tibetről.
Szamdhong Rinpocse: Én is ismerem ezt a jelentést. Egyes jelentések szerint nem beszélt Tibetről, de én úgy vettem ki, hogy igen.

Claude Arpi: A kínai jogászok jelentése egy kínai új arisztokráciáról beszél, amely a legtöbb problémát okozza a tibeti és más úgynevezett nemzetiségi területeken. Ezekre az emberekre az jellemző, hogy csak a Párthoz hűek, de nem a néphez. Mi az Ön véleménye erről?
Szamdhong Rinpocse: Ez nagyon is igaz. Van egy szűk réteg, amely határtalan pénzügyi és más hatalommal rendelkezik a pekingi Központi Kormányzat jóvoltából. Túlélésük záloga, hogy azt állítják, a szeparatisták, ahogy ők mondják, a szakadárok ellen harcolnak. A kínai Központi Kormányzat és Őszentsége a Dalai Láma közötti párbeszéd eredményessége nem áll érdekükben. Attól félnek, ha megállapodás születik, elvesztik hatalmukat és fontosságukat. De ezek az emberek valójában még a Párthoz és a Központi Kormányzathoz sem hűek. Egyedül a saját javukat nézik.

Claude Arpi: A központi vezetés bír-e tudomással az új arisztokrácia eme szerepéről?
Szamdhong Rinpocse: Nem tudok válaszolni, bár biztos vagyok benne, hogy néhányan a Politikai Bizottságban tudnak erről, de tehetetlenek. A párt választ mindenkit, a becstelenség hálózata működik és anyagi érdekeltségeik is vannak, így azon kevesek, akik tudják az igazságot, nem beszélhetnek róla.

Claude Arpi: Olvasta-e Ön a kínai volt miniszterelnök, Zhao Ziyang emlékiratait?
Szamdhong Rinpocse: Nem olvastam, de láttam az ismertetéseit az újságban. Szeretném elolvasni, mert arról ír, mi történt a Tienanmen Téren valójában. Ez a könyv éppen jókor jött ki.

Claude Arpi: Látva a nyitást, gondolja, hogy ez remény Tibet számára?
Szamdhong Rinpocse: Igen, igen! Két okom is van reménykedni. Először is, ez egy ébredés, a bátorság újjáéledt Kínában. Ezért mondja Őszentsége, hogy meg kell szólítanunk a kínai embereket. Soha nem vesztettük el a hitünket a kínai népben, noha a kínai vezetésben jelentősen csökkent. A népben való hitünk nem változik. Ez a ráébredés, ez az új bölcsesség megerősíti bennem a reményt. A másik ok az, hogy a vezetés nagyon büszke és arrogáns lett. Ha összehasonlítjuk Mao Ce-tung vagy Teng Hsziao-ping korszakával, ott még nyomokban lehetett látni emberséget. Ma a vezetés nem tudja, mi történik odalent, nem tudja, miről beszél. Büszkék, arrogánsok, levágták magukat a valóságtól, az emberektől. Ez a közelgő bukás jele. Ha olvassa a Rámajánát vagy a Mahábháratát, azt látja, hogy Rávana a bukása előtt szintén arrogánssá és túlzottan magabiztossá vált. Ez volt a jele annak, hogy hamarosan el fog bukni. Ugyanezt látni a kínai vezetésen, amikor azt mondják Őszentségéről, hogy ,,szerzetesi ruhába bújt farkas'', és hasonló dolgokat, amit egyetlen civilizált ember sem, legyen barát vagy ellenség, soha nem mondana.

Claude Arpi: Úgy érti, hogy ha valóban olyan erősek lennének, nem használnának ilyen nyelvezetet?
Szamdhong Rinpocse: Igen, így gondolom. Ez azért van, mert gyengék és nem ismerik a valóságot.