Interjú Őszentsége a XIV. Dalai Lámával/1999 február

A riportot Hendrey Tibor készítette a Magyar Narancs részére/1999

Hendrey: A kínaiak meghiúsították a Pancsen Láma beiktatását, pedig a Pancsen Lámának kell jóváhagynia a Dalai Láma reinkarnációját. Őszentsége hogyan látja a Dalai Láma intézményének jövőjét?

Dalai Láma: Gyakran el szoktam magyarázni, hogy Tibet írott történelme több, mint kétezer évre tekint vissza, míg a Dalai Láma intézménye – ha az Ötödik Dalai Lámával kezdjük, aki mind szellemi, mind politikai hatalommal rendelkezett – csupán négyszáz éves. A legfontosabb kérdés az, hogy a tibeti népnek szüksége lesz-e a jövőben a Dalai Láma intézményére. Ha igen, akkor ez az intézmény fenn fog maradni. Ha viszont úgy vélik, hogy nincs szükség rá, akkor megszűnik. Én ennek a kérdésnek az eldöntését teljes mértékben a tibeti népre bízom.

Ami a személyes érzéseimet illeti: ha egyszer a tibetiek törekvéseinek megfelelő körülmények között térünk vissza Tibetbe, akkor egy demokratikusan megválasztott kormány javára lemondok politikai hatalmamról. Úgy gondolom, hogy ez nagyban elősegíti majd Tibet valódi demokráciájának kialakulását.

Hendrey: Ha Kínában bekövetkezik a demokratizálódás, és/vagy továbbfejlődik a kapitalizmus, az mennyiben veszélyezteti a buddhizmus fennmaradását Tibetben?

Dalai Láma: A gazdasági változások, valamint a vad kapitalizmus, amelyet a kínaiak Tibetre erőszakolnak, aláássák a tibeti kultúra fennmaradását, legfőképpen azért, mert egyre több kínait ösztönöznek arra, hogy Tibetben telepedjenek le. Az építészet és a demográfiai felépítés tekintetében manapság az olyan nagyvárosok, mint Lhásza – s még néhány Kham és Amdó tartománybéli város – pontosan úgy néznek ki, mint a kínai nagyvárosok. Az ilyen városokban a tibeti kultúra maradványait lassacskán már csak a múzeumokban lehetjük fel.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ellenzem a fejlődést. Tibetnek bármelyik más országhoz hasonlóan szüksége van a fejlődésre. Pontosan ezért hiszek abban, hogy ha Tibet valódi önrendelkezési jogot kapna, s ezáltal megőrizhetné kultúráját és egyéni arculatát, akkor Tibetnek anyagi szempontból még haszna is lenne abból, ha a Kínai Népköztársaságon belül maradna. Azonban nagyon fontos volna, hogy a tibetiek maguk határozhassák meg fejlődésük ütemét és irányát. Ezáltal az ország anyagi gyarapodása különleges szellemi örökségünk fennmaradásának és fejlődésének alapjául szolgálna, s nem válna a tibeti kultúrát és vallást megsemmisítő tényezővé.

Hendrey: Mi a véleménye Őszentségének arról a széles körben és némely buddhista közösségben is elterjedt véleményről, miszerint a kínaiak erőszakos jelenléte Tibetben a nyugat számára hasznos esemény, hiszen a buddhista tanok és a tibeti lámák ennek révén kerülnek nyugatra? Karmikus adósságát törleszti-e most, és karmikus feladatát tölti-e be a jövőben Tibet?

Dalai Láma: Jelenlegi menekült-helyzetünk egyedüli pozitívuma, hogy a nyugati és más országok lakói egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a tibeti buddhizmus és Tibet politikai sorsa iránt. A tibeti buddhizmus iránti érdeklődésük hatására támogatják Tibet politikai ügyét, hiszen Tibetben csak akkor maradhat fenn a buddhizmus, ha a tibetiek szabadok lesznek, és hatalmat kapnak kultúrájuk és egyéniségük megőrzésére. Ezt nagyon nagyra értékelnénk. Tibet kínai megszállása óriási tragédia, és kimondhatatlan szenvedést okoz a tibetieknek. Minden tőlem telhetőt megteszek e szenvedés megszüntetéséért, azáltal, hogy megállapodásra jutunk a kínai vezetéssel.

Másrészről azt is megemlíteném, hogy száműzetésünk révén megismertük a világot, s számos ifjú tibeti menekült jobb képzésben részesült Tibetben élő honfitársainál. Száműzetésünk nagy tanulság volt számunkra.

Hendrey: Köztudott, hogy Lhászában a kínai kormány támogatásával – amely saját országában egyébként üldözi a kereszténységet – húsz protestáns misszionárius tanul tibetiül, azzal a szándékkal, hogy a tibetieket a keresztény hitre térítsék. Világos, hogy a kínai kormány álláspontja az, hogy bármi jobb annál, mintsem hogy a tibetiek, vallásukat megőrizve a Dalai Lámát vallási vezetőjükként tiszteljék. Tud-e tenni Őszentsége valamit a protestáns egyházaknál ezzel a helyzettel kapcsolatban?

Dalai Láma: Tibet az általános képpel ellentétben nem százszázalékosan buddhista ország. A tibetiek között – noha kis számmal, de mégis vannak muzulmánok és keresztények is. Emellett bönpók is élnek nálunk, akik Tibet ősi vallását, a bönt követik.

Habár a buddhizmus soha nem volt térítő jellegű vallás, úgy vélem, általában az a legkedvezőbb, ha az emberek saját hagyományos hitrendszerüket követik. Áttérni egy másik hitre nagyon komoly dolog, és rendkívüli óvatosságot igényel. Semmibe sem szabad fejest ugrani. Nyilvánvaló, hogy a kínai hatóságok azért engedélyezik a keresztény misszionáriusok munkáját Tibetben, hogy a tibetieket eltérítsék a buddhizmustól. Ennek ellenére úgy érzem, a legtöbb tibeti hű marad a buddhizmushoz és saját kultúrájához.

Hendrey: Bill Clinton kínai látogatása során a pekingi televízió egyenes adásában a Dalai Lámával történő közvetlen párbeszédre ösztönözte Csiang Cö Min államfőt. Jelenleg milyen kilátásai vannak egy kínai-tibeti közvetlen tárgyalásnak?

Dalai Láma: Habár a kínai vezetés keményen szembehelyezkedik a tárgyalások lehetőségével, bízom abban, hogy hosszú távon a kínai kormány belátja: Tibet ügyét kizárólag párbeszéd útján lehet rendezni.

Hendrey: Őszentsége több alkalommal kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy Tibet demilitarizált, békés övezet legyen. A mai ellentmondásos és feszült világban elképzelhetőnek tartja egy ilyen ország létezését? Elképzelhető egy erőszakszervezetek nélküli, békés, bűnözésmentes társadalom?

Dalai Láma: A világ valóban egyre feszültebbé válik, és pontosan ezért van szükség egy olyan helyre, ahol az emberek helyreállíthatják kibillent lelki egyensúlyukat. Hiszek benne, hogy Tibet a jövőben békeövezetté és természetes szentéllyé válhat, ahová az emberek a világ minden részéről ellátogathatnak, s szellemileg felfrissülhetnek.

Úgy gondolom, hogy a törvény és a rend fenntartása érdekében bizonyos mértékben szükség van a törvényességet felügyelő szervekre. Azonban őszintén hiszem, hogy kölcsönösen függő egységet alkotó világunkban a hadseregek, a nukleáris fegyverkezés és az ezekkel járó költségek nem állnak összhangban a józan ítélőképességgel és az emberi bölcsességgel. Éppen ezért a világméretű leszerelésre is törekednünk kell, ami végül elvezet a nukleáris leszereléshez.

Hendrey: A keresztény kultúrkörön belül nagyon sok ember nem érti, minek van jelen a buddhizmus Európában. Szükség van-e erre itt egyáltalán?

Dalai Láma: Ahogy azt már az előbb is említettem, a buddhizmus nem térítő jellegű vallás, és nem áll szándékunkban, hogy a buddhizmust az egész világon elterjesszük. Ha azonban az emberek érdeklődést tanúsítanak a buddhizmus iránt, kötelességünk elmagyarázni nekik, mi is a buddhizmus.

A személyes véleményem az, hogy jó, ha a világon sokféle vallás hozzáférhető, így minden egyes ember ki tudja választani a természetéhez leginkább illő vallást. A buddhizmus európai terjedésének okairól leginkább azok tudnának beszélni, akik a buddhista utat választották.
A magam részéről hiszem, hogy a buddhizmus nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy a társadalom békésebb és együttérzőbb legyen.

Sambhala: Őszentsége, beszélne a Riméről és annak jelentőségéről?

Dalai Láma: Azt hiszem, hogy az ökumenikus mozgalom rendkívül fontos, mivel lehetővé teszi, hogy saját hagyományunk tisztelete mellett egyéb hagyományok iránt is tiszteletet tanúsítsunk. Más hagyományok ismerete csak saját szellemi tapasztalatainkat és fejlődésünket gazdagítja, valamint az egyéb hagyományok iránti intolerancia esélyét is csökkenti.

Sambhala: Őszentsége elsősorban egyházi vezető, de emellett filozófus, jelentős békeharcos és nem utolsósorban népe érdekeit és fennmaradását védő politikus is. Hogyan tudja feloldani a különböző szerepeiből adódó konfliktusokat?

Dalai Láma: Alapvetően én csupán egyszerű buddhista szerzetesnek tekintem magam, aki történetesen a Dalai Láma is egyben. Különféle szerepeim között nem látok ellentmondást, legfőképpen azért, mert akár Dalai Lámaként, akár a tibeti nép politikai vezetőjeként – mindig az alapvető buddhista szemlélet ösztönöz: ha tehetem, segítek másokon, ha nem, akkor legalább törekszem arra, hogy legalább ne ártsak senkinek. Száműzetésemben elsődleges szerepem az, hogy a hatmillió tibeti szabad szóvivője legyek, s ezt mindennapi buddhista gyakorlatom részének tekintem. Továbbá, a Tibetért való küzdelem nagyban kapcsolódik a tibeti kultúra fennmaradásához, amely alapvetően buddhista kultúra. Éppen ezért ezt nagyon fontos felelősségemnek tekintem. Ha ez a küzdelem csupán a politikai hatalomhoz és törekvésekhez kapcsolódna, akkor nem foglalkoznék vele.

Ahogy már előbb is említettem, ha lehetőséget kapnék rá, hátralévő éveimet szeretném egyszerű buddhista szerzetesként a gyakorlásnak szentelni.

Hendrey: Őszentsége a világ történelmében teljesen rendhagyó módon, felülről kezdeményezett demokratikus változásokat országában. Mit gondol, a tibeti emberek mennyire fogadják el ezt a számukra idegen létformát?

Dalai Láma: A tibeti emberek számára nem teljesen ismeretlenek a demokrácia alapelvei. A buddhista szanga (vallási közösség) nagyon demokratikus felépítésű volt. Senki sem rendelkezett abszolút tekintéllyel. A vallási kérdéseket párbeszéd útján kell eldönteni. Még a Dalai Láma sem dönthet hitkérdésekben, amíg a szanga ki nem fejezi egyetértését. Jó példa erre a Ganden Trón Birtokosának választása, ami a tibeti buddhizmus gelug iskolájának legmagasabb rangja. A döntést mindig az egyén érdemei alapján hozzák és az esély mindenki számára biztosított.

Ami a tibeti társadalom demokratizálását illeti, úgy vélem, hogy ez a folyamat összekapcsolódott a tibeti emberekkel. Az Indiában, vagy más országokban élő tibeti menekültek új nemzedékei kizárólag a demokráciát ismerik, más rendszert nem. Mióta menekült-közösségeinkben bevezettük a demokráciát, a tibetiek egyre inkább értékelik a demokrácia áldásait és az arra való jogot, hogy félelemtől vagy részrehajlástól mentesen, ők maguk választhassák meg a tibeti parlament tagjait.

Személy szerint úgy vélem, hogy a szilárdan gyökerező demokratikus alapelvek jelentik a legjobb garanciát a tibeti nép fennmaradására.

Hendrey: Őszentsége mit tart az utóbbi negyven év legnagyobb eredményének a tibetiek számára?

Dalai Láma: Azt hiszem, az elmúlt negyven év legfontosabb eredményének a száműzetésben szerzett tapasztalatainkat tekinthetjük. Habár száműzetésben, menekültként élni nem túl boldogító élmény, mi, tibetiek nagyon sokat tanultunk a száműzetésben szerzett tapasztalatainkból. Tibet századokon keresztül elkülönült a világtól, s így elmulasztotta a lehetőséget a tibeti társadalom erősítését célzó változások és reformok bevezetésére. Száműzetésünkben megismertük a külvilágot, s az elmúlt negyven év során sikerült felnevelnünk a tibetiek második és harmadik nemzedékeit, akik kiváló képzésben részesültek, de ugyanakkor hűek maradtak kultúrájukhoz és Tibet politikai ügyéhez. Úgy vélem, ez nagy eredmény a tibeti menekültek közössége számára.

Sambhala: Őszentsége, köszönöm az interjút.