Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

JELENTKEZÉS/REGISTRATION»

URGYEN
tanításai
A mahamudra és dzogcsen egysége
Álomjóga, a megvilágosodás királyi útja
2016. március 12./szombat/11.00-18.00
helyszín/Sambhala Tibet Központ
Budapest I. Attila út 123.   11cs

A tanítások külön is látogathatók!

 

Sok ragyogás és tiszta gyönyörűség
Lángoljon fel a feltételekhez kötött létezésben,
Mely eredendően teljes és tömörült fényként jelenik meg,
Lévén gyönyörteli egységtermészetű üresség
XI. Tarab Tulku Rinpocse

A tiszta fény jógája

A tiszta fény jógája az ősi tibeti hagyományokra épülő rendszer, mely lényegileg tartalmazza a tibeti spirituális bölcsességet, de mindenki számára alkalmazható a pörgő nyugati világunkban is, minden vallási és kulturális korláttól mentesen.

Mi a tiszta fény jógájának jelentése? A tiszta fény jógájában a „tiszta” a tudat természetének eredendő tisztaságára utal, mely határtalan, mint a tér, és minden szennyeződéstől mentes, minden jelenség eredendő alapja. Tudatunk e határtalan tere azonban nem a semmi, hanem teljesen betölti saját „fényszerűsége”, az önmagától megjelenő gnosztikus energiája, mely így e tér minden megnyilvánulásának energiaalapja. A tér ezen eredendő tisztaságának és önkéntelen tökéletes fényszerűségének kettősségmentessége nem más, mint az együttérzés mindent betöltő energiájának folyamatos játéka. Ezen kívül nincs semmi.

A jóga kifejezés tibeti megfelelője a naldzsor, e tiszta fény-lényegiségünkkel, ezen eredendő állapotunkkal való azonosulást jelenti. Ez nem pusztán egy intellektuális megértés, hanem nagyon mély tapasztalati megértés is, mely megértéssel önmagunkat és az egész világegyetemet az összes lényével tiszta fényként érzékeljük.

E cél elérése érdekében elméleteket tanulunk a tibeti hagyomány különböző iskoláiból – az újabb hagyományokból (kagyü, szakja és gelug), valamint a nyingma és bön régi hagyományaiból – melyeket gyakorlatban ki is próbálunk, hogy teljesen átéljük valós természetünket. A gyakorlások tartalmaznak külső testi jógákat, belső energiameditációkat és lényegi tudattréningeket, így létünk mindhárom szintjén ráhangolódva eredendő állapotunkra. Ennek eredményeként a tapasztaló alany és tapasztalt tárgy, a tudat és a test, az energia és a test, a külső világegyetem és a belső világegyetem közötti különbségek eltűnnek, mert valójában nem is léteztek soha, csak tisztátalan kettős szemléletünk termékei voltak, és így könnyedén működni tudunk minden lény javára. Lentebb ki vannak fejtve a kurzusok témái részletsebben, mind a tiszta fény jógájának mahamudra és dzogcsen kettősségmentes szemléletéhez kapcsolódva.

    

2016. február 13./szombat/11.00-19.00
1. Mandala, a világegyetemet alkotó energiák

Az ősi kultúrák (például kínai, indiai) szerint a világegyetemet az öt energia alkotja, melyek a tibeti hagyományokban a föld, víz, tűz, levegő és tér. Ezeket a finomságuk szempontjából, három szinten különböztetjük meg. A legfinomabb szinten csak lehetőségként léteznek, tudatunk határtalan terének még megnyilvánulatlan lehetőségeként. Aztán kibontakoznak a finom megnyilvánulás szintjén és a durvább megnyilvánulás szintjén, de valójában mindig fényszerűek maradnak, ha a racionális, elemezgető tudatunk be nem szilárdítja őket. Valójában nem tudja beszilárdítani, de ez a képzeletünk a világról, habár átgondolva láthatjuk, hogy minden pillanatról-pillanatra változik az energiák mozgásaként. Erre az energiamozgásra ráhangolódva mindent mindig üdének, frissnek tapasztalunk, egyik dolog csak azért tűnik el, hogy átadja helyét egy másiknak, mint a zenében, ahogy egyik hang után következik a másik.

Minél jobban ráhangolódunk az öt energiára, azonosulunk velük – habár nem is tudunk nem azonosak lenni, mert ebből áll testünk, beszédünk és tudatunk is – vagy finomabban fogalmazva, rálátunk a működéseikre, fényszerűségükre, káprázatszerűségükre, annál inkább összhangban vagyunk a külső és belső világegyetemmel, hisz ez az önkéntelen működési módjuk.

Az öt energia szempontjából tekintve a külső megnyilvánuló világ, a testünk és a tudatunk azonos energiákból áll. Akkor hogyan lehetne különállóknak képzelni testünket és tudatunkat, a belső és a külső valóságot?

Az öt energia játéka a külső és belső megnyilvánulás szintjén tiszta formában a mandala. Mandalának nem nevezünk minden szabályos szép rajzocskát, hanem a mandala a mi összefüggésünkben a megvilágosodott állapot „térképe”, melyre ráhangolódva tapasztaljuk buddhaállapotunkat teljes mértékben, hiszen mindig is azok voltunk, csak zavarodottságunk folytán úgy gondoltuk, hogy valahova kell haladnunk, valami utat kell járnunk, vagy javítanunk kell helyzetünkön. Az öt energiával és a mandalával való azonosulás által, pusztán csak felelevenítjük a már meglévő megvilágosodott minőségeinket, természeresen élve életünket. Ezt gyakoroljuk.

2016. március 12./szombat/11.00-19.00
2. Álomjóga, a megvilágosodás királyi útja

Az indiai és tibeti alapokon nyugvó álomjóga rendszer a tudatos alvást, álmodást és a tudatos ébrenléti állapotot jelenti, vagyis a napi huszonnégy órás tiszta jelenlétet minden helyzetben. E kurzuson tanulunk az álmok különböző fajtáiról, mint a próféta-álmok, kincs-álmok (ebben az esetben a kincs kifejezés a „tudatkincsekre” utal), isten-álmok, a múlt és jövő megálmodása, más világegyetemekről szóló álmok, szexualitás-álmok, álmok a mesterrel, tisztítóálmok, felfedezésálmok, problémamegoldó álmok és gyógyító-álmok.

Az álomjóga és az alvás jógája azt is jelenti, hogy az alvási időszak alatt megtanulunk a tiszta jelenlétben tartózkodni, az álom esetében tudva, hogy álmodunk, és az alvás jógája esetében a megnyilvánulások fölé vagy mögé menve, az eredendő állapotunkban tartózkodni.

Gyakorlásunkhoz nagy tibeti mesterek álomjógáról szóló szemléletét használjuk, mint XI. Tarab Tulku Rinpocse (akitől az oktató először tanulta a témát), Namkhai Norbu Rinpocse, Tenzin Wangyal Rinpocse. A téma nagy nyugati szakértőjének Michael Katznak Tibeti álomjóga, a megvilágosodás királyi útja című könyvét is használjuk, melyet e célból lefordítottunk.  

Michael könyvéből láthatjuk, hogy ősidők óta a különböző kultúrák emberei különböző módokon használták az álmodást spirituális fejlődésükhöz: indiánok, különböző szigetek bennszülött törzsei, görögök, egyiptomiak, indiaiak, és – természetesen – a tibetiek is. A tibetiek esetében is az álomfoglalatosság sokkal régebbi, mint a buddhizmus Tibetbe érkezése: az álmot alkalmazták a néphagyományokban, népvallásban, bönben is, később mindezt alkalmazva a buddhizmusban. Tulajdonképpen ennek egyvelegéből tanulunk gyakorlatokat, megközelítéseket, ahogyan azokat Tarab Rinpocse az Egység a kettősségben rendszerében a nyugatiaknak és tibetieknek tanította.

2016. április 9./szombat/11.00-18.00
3. A halál és újraszületés: a létezés természetes lüktetése

Általában a halálra úgy gondolunk, hogy valaminek a vége, amikor testünktől tudatunk elválik, de lehet sokkal egészségesebb, kevésbé félelmetes módon is közelíteni hozzá.

A halálra úgy gondolva, hogy a testünk megszűnése, azért kelt félelmet, mert bizonyos fajta megszűnés, megsemmisülés érzettel jár, amit nem szeret senki.     

A tibeti buddhista és bön megközelítésben úgy tartják, hogy halálunk időszakában a minket és a világegyetemet alkotó öt energia egymásba olvad: a föld a vízbe, a víz a tűzbe, a tűz a levegőbe, a levegő a tér fehér (holdszerű) megnyilvánulásába, ez a fehér megnyilvánulás a vörös (napszerű) megnyilvánulásba, mely a fekete (szín hiánya) megnyilvánulásba, amelyből aztán feltűnik a tudat természetének tiszta fénye, a legbelső lényegiségünk.

Így a halál folyamatának meditációja által megtapasztaljuk ezeket az elemeket és a legbelső lényegiségünket, melyre való ráhangolódás azért szünteti meg a halálfélelmet – mely tulajdonképpen az összes félelem alapja – mert ez a lényegiségünk megvan kezdettelen idők óta, és sosem tűnik el. Ennek tapasztalásával „halhatatlanok” vagyunk. A fizikai halál folyamata során, az elemek egymásba olvadásának jeleit tapasztaljuk testi és tudati szinten is. E folyamat tapasztalására végzünk meditációkat.

A kurzus során arra is rádöbbenünk, hogy a „halál” tulajdonképpen minden pillanatban megtörténik, minden egyes pillanatban megjelenik valami a tudatunkban és el is tűnik, mint a vízre írt betű, és ez történik életeken keresztül mindig, így a tiszta jelenlétben időzve nem lehet semmi gond, sőt Tibet nagy jógijai fizikai halált a megvilágosodás nagy lehetőségének tartják, hiszen a folyamat mindenkivel megtörténik. A folyamat minden nap megtörténik elalvásunkkor is, tudati szinten ugyanúgy feloldónak az elemek. Ezt az álomjóga során megtanuljuk, és mivel valójában ez történik a testünk elhagyásakor is, a folyamatot könnyebben lekövethetjük.

E gyakorlat – mint a tiszta fény jógájának összes gyakorlata – a kiegyensúlyozottabb, boldogabb élethez vezet, végső soron a félelemmentességhez és a megvilágosodáshoz.

    

2016. május 07./szombat/11.00-19.00
4. Meztelen látás  I. rész

2016. június 04./szombat/11.00-18.00
5. Meztelen látás II. rész
A lángoló lámpák tantrája

E cím kissé fura lehet, de arra utal, hogy a nézéssel, a fénylátomásokkal hogyan foglalkoznak a tibetiek és mások is a világon, bármilyen „állatbőrbe öltöztetés nélkül”.

A nyugati kultúrában is kutatják a jelenséget, hogy amikor a szemek meg vannak fosztva az ingerektől, mint a teljes sötétség, vagy az égbolt kék színe, önmaguk hoznak létre bizonyos látomásokat. Erről Charles Bonnet is ír már a tizennyolcadik század közepén, és azóta a nyugati pszichiáterek izgalmas témája, Charles Bonnet szindróma néven. Itt van egy fontos pont, az hogy az ősi tibeti bön és buddhista, kínai taoista, indiai advaita védanta kultúra és a nyugati tudomány is egyet ért abban, hogy a fénylátomások belőlünk keletkeznek, elválaszthatatlanok tőlünk, ami bent, az kint.

 A tibeti hagyományok ezt a tudást a megvilágosodás céljára használják, minden fényszerűségének tapasztalására. Itt a fény az üresség és gyönyör megnyilvánulásának kettősségmentessége.

A kurzus során három tibeti szöveget fogunk használni, melyek a tizenegyedik század első felében jelentek meg. Ezek az első tibetire fordított szövegek a fénylátomásokról, és milyen érdekes, hogy mindhárom mű címében szerepel a „lámpa” kifejezés. Véletlen lenne, hogy három, ma már teljesen különbözőnek tartott hagyományban, ugyanabban az időszakban, legelső tibeti szövegekként a témában, ugyanaz jelenik meg, és még a címben szereplő kifejezés is azonos? E három szöveg az új hagyomány Kalacsakrájának Az ürességet megvilágító lámpás műve, a nyingma dzogcsen hagyomány Lángoló lámpák tantrája szövege, mely a Tizenhét tantra (a Sákjamuni Buddha előtti korokból származó tantrákról van szó, melyek ma a Nyingma gyü bum részei) egyike, és a bön dzogcsen hagyomány Tanácsok a hat lámpára műve. Ez lefedi a teljes tibeti spirituális rendszert, az új hagyományokat, a régi hagyományt és a bönt, a mahamudrát és a dzogcsent is, mert ahogy Őszentsége, a Dalai Láma is sokszor említi, az összes tibeti hagyomány végső célja a tiszta fény teljes tapasztalása, ez a megvilágosodott állapot, az eredendő természetünk. A kurzus során e látásmód elméleti és gyakorlati hasznát tekintjük át.  

2016. szeptember 25./vasárnap/10.00-17.00
6. Eredendő állapotunk megismerése jelkép által

E kurzuson egy nagy tibeti tekercsképet, tangkát használunk célunk elérése érdekében. Ez a dzogcsen hagyományban teljesen természetes, mert ott beszélünk szóbeli, szimbolikus és közvetlen átadásról. A szóbeli azt jelenti, hogy a tanító szavait hallgatva a gyakorló megismeri eredendő állapotát, tudata és a jelenségek természetét, a szimbolikus esetében ezt egy jelképen keresztül érti meg, a közvetlen esetében pedig, a tanító sajátos eszközöket használ az azonnali megértés érdekében.

Természetesen, ez utóbbi a lényegibb, de a szimbolikus átadás is sokkal jobban alkalmazható, mint a szóbeli, mert a szavak mindig csak a kettősség szintjén képesek kifejezni valamit, még olyan kifinomult nyelvezettel is, mint a dzogcsené, azonban ha egy jelkép által megértjük a lényeget, abba könyvek százait belemagyarázhatjuk, amelyeket egyszerre viszont nem tudnánk megjegyezni.

E jelképen keresztül megismerjük a mindig meglévő megvilágosodott állapotunkat, ilyen kérdéseket feszegetve: Mi a test, beszéd, tudat, minőség és cselekvés? Mi a tudatunk lényege és határtalan teressége? Mit jelent a hegy és az óceán jelkép közönséges szinten és a dzogcsenben?  Mi a tiszta jelenlét és mit jelent a jelen tudatosság? Mit jelent a tudat és a jelenségek fényszerűsége?

2016. október 16./szombat/10.00-17.00
7. Tanácsok a hat lámpára

8. 2016. november 19./szombat/10.00-17.00

2016. december 17./szombat/10.00-17.00
9. A tiszta fény meztelen tapasztalása a különböző tibeti hagyományokban

 


Az alábbi két témát a bemutatások végére hagytunk, mert ezeket minden alkalommal gyakorolni fogjuk.

Kum-nye, a dzogcsen jógája

Általunk, a tiszta fény jógája képzésein használt tibeti jógarendszer a kum-nye. Valójában kum-nye-nak kellene írni, de elnevezése az előző formában terjedt el leginkább nyugaton. A tibeti ku kifejezés, mely a szanszkrit kája megfelelője buddhatestet jelent, mint a csöku (igazságtest, dharmakája), longku (gyönyörtest, szambhogakája) és tulku (varázstest, nirmánakája). Van a testre egy másik kifejezés is, a , a közönséges emberi testet jelölve, mely a fizikai testre korlátozódik. A mnye masszázst jelent. Itt a mi összefüggésünkben minden gyakorlat „masszázs”, mely „megmasszírozza” testünket, energiatestünket és tudatunkat. Ezen gyakorlatok által a korlátolt közönséges testünket () egyre inkább a tudat határtalan terében áramló energiaként tapasztaljuk (ku). A kum-nye gyakorlatai között vannak légzésgyakorlatok, önmasszázs, jógahelyzetek, lassú mozgásgyakorlatok, ránevelve a gyakorlót, hogy élete minden pillanatát „jógaként” élje meg. Mivel rendbe teszi energiarendszerünket, nagyon kedvelt gyógyítási módszer is, már az ősi gyógyító szövegekben is megtalálható.

A kum-nye másik neve nyig-thig cá-lung. Ez még érdekesebb kifejezés, mely a dzogcsen hagyomány gyakorlói számára könnyen érthető. A tibeti hagyomány legtitkosabb rendszerét, mely ugyanakkor – természetesen – a dzogcsen hagyomány legtitkosabb rendszere is, mely a szivárványtest megvalósításának módszereit tartalmazza, mint a sötét elvonulás, a trekcsö és a tögál gyakorlatok, nying-thig-nek nevezik. Ezt általában szívlényegiségnek fordítják, de valójában a nying szívet és lényeget is jelent, és a thig a thigle, a határtalan tér rövidítése, melyet gömbszerűen, körszerűen ábrázolunk. Tehát a nyig-thig valójában „tér-lényegiség”, a tudat határtalan terére és lényegére is utalva egyszerre. Ha szívlényegiséget mondunk, az valójában a kifejezés első részének két fordítása. A cá-lung jelentése csatorna-szél, vagyis nadi-prána. Ezt a kifejezést a tantrikus rendszerben is használják a különböző haladott jógagyakorlatokra utalva.  

 Így a nyig-thig cá-lung jelentése: a tudat „határtalan tere lényegiségének csatornákkal és energiaszelekkel” foglalkozó jógagyakorlata. Hát így a kum-nye e rendszere a dzogcsen hagyomány lényegi jógagyakorlatait tartalmazza, melyek a szivárványtest megvalósítását segítik.

A kumy-nye jógája valójában teljesen azonos elven működik a dzogcsen titkos útmutatásaival: orron és szájon lélegzünk, és nem akarunk semmilyen energiát kifejleszteni, hanem hagyjuk önkéntelenül működni azt. Ez a tibeti tantrikus jógagyakorlatoknál nem így működik, ott mindig „fejlesztgetni” akarunk valamit. A dzogcsen jógája azonban a spontaneitás jógája, nem az erőlködésé, ezért minden gyakorlat után hosszan ülünk a tudat természetében, hagyva, hogy az energia önmagát erősítse. Olyan helyzet nem jöhet létre, amikor nem tudjuk az energiát tapasztalni, mert a világegyetemben nincs semmi az energián kívül. A szilárdnak hitt dolgok is pusztán az energia játékai. A kum-nye e megértése teljesen azonos a dzogcsen szemléletével, és így a hétköznapi életünk minden pillanata, az érzékszerveink és tudatunk minden tapasztalása, maga a kum-nye energiatapasztalása lesz, és életünk minden pillanatában tudatos dzogcsen jógikká válunk.

Eredendő állapotunkban, a tiszta jelenlétben tartózkodás

A kum-nye mellett a tiszta fény jógájának másik fontos gyakorlata, valójában az összes többi lényege, melyet mindig gyakorlunk, a tiszta jelenlétben tartózkodás.

A dzogcsen legfontosabb gyakorlata, valójában egyetlen gyakorlata a tiszta jelenlétben való tartózkodás. Ebben az állapotban csak ülünk. Testünk olyan, mint a hegy, teljesen nyugodt, tartjuk a meditációs helyzetet. Beszédünk olyan, mint az „elvágott húrú lant”. Nem adunk ki semmi hangot. Tudatunk a rigpa állapotában van, vagyis minden vonatkoztatási ponttól mentes, nem lehet a legkisebb koncentrációról sem szó, nincs semmi támasz. Csüngünk a térben. Bármit is észlelünk az öt érzékünkkel, tudjuk, hogy pusztán a tudatunk terében történő megnyilvánulás, ezért valójában minél több dolog jelenik meg, minél több mindent érzékelünk, annál díszesebb a gyakorlatunk.

Ebben az állapotban a testünk, beszédünk, tudatunk és érzékszervi tapasztalásunk „jó, ahogy van”, minden tökéletes, ahogy van. Nem kell semmin módosítanunk, javítanunk szikrányit sem.  

Kezdeti időszakban annyira figyelmesek lehetünk, hogy ne vigyenek el gondolatok és érzelmek, de ahogy a gyakorlás által az állapot egyre megszokottabbá válik, a „figyelés” értelmetlen, és ráadásul a kettősség állapotába ragadás, a figyelő-megfigyelt kettősségébe. Az egész dzogcsen „csak” tudati rászoktatás. A dzogcsenben különbséget teszünk az „éberség” és a „tiszta jelenlét” között. Az éberség az az állapot, amikor bármilyen figyelőről is szó lehet, hogy ne vigyenek el a gondolatok és az érzelmek. A tiszta jelenlét a rigpa állapota, amikor az éberség egyre finomabb tréningjével már megszűnik teljesen a figyelő-figyelt kettősség. Ezt a hozzáállást próbáljuk állandóvá tenni, és bevinni hétköznapi életünk minden pillanatába. Ugyanakkor ez a tiszta jelenlét mindig ott van, ha a gondolatok el is visznek, akkor is, ezért nem is lehet elhagyni. Hogyan lehetnénk máshol, mint a tiszta jelenlétben? Hogyan hagyhatnánk el az itt és most állapotát?

Arra, hogy mi is a „tiszta jelenlét”, álljon itt egy idézet a Jese Láma Dzsigme Lingpa Dzogcsen Atijóga Kézikönyve, Radikális Dzogcsen Fordítás, Keith Dowman műből:

„Tiszta jelenlét, rigpa: Ebben a fordításban a „tiszta jelenlét” alkalmazott a rig pa (rigpa) angol (magyar) megfelelőjeként, valamint az „(eredendő) jelen tudatosság”, a je sesz (jese) részére. A „belső tudatosság” jó megfeleltetés a rang rig-re, de behozza a „külső” tudatosság eszméjét. A „gnózis” vagy „gnosztikus tudatosság” csak addig működik, míg az előre kigondolt társítások nem tolakszanak be. A (tudati) jelenlét közel van a „figyelem” képzethez, ami a rig pa jelentése az általános használatban. A rig pa nem tudatállapot, melybe be lehetne lépni, vagy melyet el lehetne hagyni.”


info/Urgyen/06 70 563 5895   Sambhala/06 70 431 9343   www.tibet.hu

JELENTKEZÉS/REGISTRATION »

Webgalamb