Avalókitésvara

Avalókitésvara (szanszkrit: अवलोकितेश्वर, szó szerint: Úr, aki lefelé tekint, kínai: Kuanjin, Tibeti:སྤྱན་རས་གཟིགས irodalmi tibeti:Szpjan-rasz-gzigsz, magyaros átírásban: Csenrezig, japán: Kannon) bodhiszattva, aki rendelkezik az összes Buddha együttérzésével. Különféleképpen ábrázolják a különböző kultúrákban férfiként vagy nőként.

Avalókitésvara az egyik legszélesebb körben hódolt bodhiszattva a mahájána buddhizmusban, és nem hivatalosan a théraváda buddhizmusban is.

Nevének eredete
Avalókitésvara neve a következő darabokból áll össze: ava igei előrag, jelentése "le"; lok, "észre vesz, figyel" ige múlt idejű melléknévi alakja (a lokita itt aktív értelemben szerepel); valamint az ísvara, "úr", "uralkodó" vagy "mester". A szandhí (szanszkrit hangkombinációs szabályok) alapján az a+iśvara összetételből jön az esvara. Az egész jelentése ez alapján az "úr, aki lefelé tekint (a világra)". A loka (világ) szó nem szerepel a névben, de a mondat utal rá.

Kezdetben úgy vélték, hogy kínai nyelvre tévesen fordították le Avalokitésvara nevét Avalokitaszvara névre, amely megmagyarázza, hogy miért fordította Hszüan-cang úgy, hogy Guānzìzài (kínai: 觀自在), ahelyett, hogy Kuanjin (kínai: 觀音). Azonban a későbbi kutatások kiderítették, hogy az eredeti alak valóban Avalokitaszvara volt,amelyben az a-szvara ("hang, zaj") jelentése a "hang megértője", tehát "ő, aki le tekint a hangra" (például, az érző lények sirámaira, akiknek segítségre van szükségük; a-szvara állhat az ahr-szvara összetételből is, amelynek jelentése a "siránkozás hangja"). A kínai Kuanjin fordítás pontos fordítása tehát ez. Későbbi kínai fordítások is ezt erősítik meg, Kumáradzsíva például a Kuansijin (kínai: 觀世音) kifejezést használja, amely azt jelenti, hogy "ő, aki megérti a világ sírását" — itt a lok-ot egyszerre értelmezte úgy, hogy "tekint" és "világ" (szanszkrit: loka; kínai: 世, si). A végződésbe később helyettesítették be az -isvara szótagot, amely a VII. század előtti szanszkrit alakban még nem volt jelen. Az eredeti Avalokitaszvara szanszkrit nyelvű szövegtöredékekben már az V. században is létezett.

A név eredeti jelentése illeszkedik a bodhiszattva szerepének buddhista olvasatához. Az isvara végződés már erős hindu hatást mutat, amellyel általában Krisnát (vaisnavizmus) vagy Sivát (saivizmus) jelölték, mint Leghatalmasabb Urat, Teremtőt, a Világ irányítóját. Az istenek ezen tulajdonságai szálltak át a bodhiszattvákra, jóllehet Avalókitésvara üdvözítői a buddhista tanoknak megfelelően elutasították a teremtő isten fogalmát.

Az Avalókitésvarát jelölő tibeti Csenrezig (Csainrészig) a csen (szem), ré (folytonosság) és szig (néz) tagokból áll. Így a teljes jelentése, az aki mindig néz a lényekre (együtt-érző szemmel).

Kínát leszámítva Ázsia többi részén Avalókitésvara az együttérzés bodhiszattvája vagy a Kegyelem Istennője. A koreai buddhizmusban Avalókitésvara elnevezése Kvanum vagy Kvanszeum-poszal. Szanszkrit nyelven Avalókitésvara további elnevezései: Padmapáni (a "Lótusz tartója") vagy Lokesvara (a "Világ ura").

Eredete
A mahájána irányzatban
A mahájána irányzat szerint Avalókitésvara bodhiszattva esküt tett, hogy nehézségek idején segíti az érzőlényeket, és elodázza mindaddig saját buddhává válását, amíg minden más érző lény el nem éri a nirvánát. Az Avalókitésvarával kapcsolatos mahájána szútrák a következőek:
Szaddharma Pundaríka-szútra (Lótusz szútra)
Kárandavjúha-szútra
Pradzsnyápáramitá Hrdaja-szútra (Szív-szútra)
Mahákaruná Dháraní-szútra (Nílakantha Dháraní)
Avalókitésvara Ekádasamukha Dháraní-szútra
Csundí Dháraní szútra
A Lótusz szútra (szanszkrit: Szaddharma Pundaríka-szútra) elfogadottan a legkorábbi szútra Avalókitésvara tanításairól.[8] Ezek a szútra 25. fejezetében találhatóak, a Avalókitésvara univerzális kapuja (kínai: 觀世音菩薩普門品). Ez a fejezet Avalókitásvarát együtt-érző bodhiszattvaként ábrázolja, aki meghallja az érző lények sirámait, és aki fáradhatatlanul segít azoknak, akik segítségül hívják őt. Összesen 33 különböző megtestesülését említi a szöveg, amelyek közül mindegyik egy tudatállapotnak felel meg. A szövegben egymás mellett szerepel próza és vers.

Amikor Fa-hszien kínai szerzetes ellátogatott az indiai Mathura városába i.sz. 400 körül, Avalokitésvarát üdvözítő szerzetesekről számolt be.[ Három évszázaddal később Hszüan-cang indiai látogatása során mindenféle világi embert, szerzetest és királyt látott Avalókitésvara szobra előtt áldozni.[ Avalókitésvara népszerű maradt Indiában egészen a XII. századig, amikor a muszlimok elfoglalták ezeket a területeket és lerombolták a kolostorokat.

Kínában és Kelet-Ázsiában népszerű Avalókitésvara 18-karú megjelenítése, amelyet Csundínak neveznek. Az ábrázolásmód az indiai ezoterikus buddhizmusból ered. Csundít úgy is nevezik, hogy "Csundí Buddha-Anya" vagy "Csundí Bhagavatí".

A tientaj iskolában Avalókitésvara hat alakját különböztetik meg. A bodhiszattva mind a hat tulajdonsága a hat létbirodalom megfelelő akadályait hárítja el: pokollakók, állatok, emberek, aszúrák (félistenek), és dévák (istenek). A hat tulajdonság:
Hatalmas együttérzés
Hatalmas szerető-kedvesség
Oroszlán-bátorság
Egyetemes fény
Dévák és emberek vezetője
A hatalmas mindenhol jelenlevő Brahman

A tibeti buddhizmusban
A négykarú tibeti Csenrezig.
A tibeti hagyományokban Avalókitésvara alakját két forrás táplálja. Az egyik szerint egy előző világkorban (kalpa) egy együtt-érző buddhista szerzetesből vált bodhiszattvává és ebben a világkorban vált Avalókitésvarává. A másik forrás szerint (amely az előzővel nincs ütközésben) Avalókitésvara az együttérzés egyetemes megtestesülése, aki ugyanaz a Brahma, aki meggyőzte Sákjamuni Buddhát megvilágosodása után, hogy maradjon a Földön és tanítson. Ezután a déva birodalomban Buddha egyik legfőbb tanítványa lett.

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara hét alakját különböztetik meg:
Amoghapása: nem üres háló vagy lasszó.
Szahaszrabhudzsalokesvara : 1000-karú és 1000-szemű,
Hajagriva: lófejű
Ekadaszamukha: 11-arcú
Csundí
Csintamani-csakra: a legfőbb erő kereke
Árja Avalókitésvara: hatalmas együtt-érző Avalókitésvara;

A théraváda irányzatban
Avalókitésvara bodhiszattva üdvözítése Srí Lankán a mai napig élő szokás. Helyi elnevezése Nátha. Egyes nyugati tanulmányokat folytató théraváda megkísérelte Náthát Maitréja bodhiszattvával azonosítani. Azonban a hagyományok és az alapvető ikonográfia alapján, beleértve a korona elején szereplő Amitábha Buddha képét, Náthát Avalókitésvarával azonosítják.

Ezerkarú Avalókitésvara
Egy buddhista történet szerint Avalókitésvara fogadalmat tett, hogy addig nem fog pihenni, amíg az összes érzőlényt meg nem szabadítja a szamszára összes szenvedéseitől. Nagy nehézségekkel nézett szembe, miközben elmélkedés közben tizenegy darabra esett szét a feje. A helyzetet látva Amitábha Buddha tizenegy fejet adott neki, hogy jobban meghallhassa a szenvedők hangját. Így Avalókitésvara valóban jobban képes volt mindenki panaszát meghallani, azonban két karja szerteszét szakadt a nagy igyekezet közben. Ekkor kapott Amitábha Buddhától ezer kart.

Testöltései
Avalókitésvara rengeteg formában öltött testet (köztük bölcsesség istenek (vidják) formájában). Ezek közül a legáltalánosabbak:

Szanszkrit                   Jelentése                            Jellemzése
Arjavalokitésvara    Szent Avalokitésvara    A bodhiszattva gyökér formája
Ekádasamukha    tizenegy-arcú Avalokitésvara    tízzel több arc, hogy mind a 10 létsíkon tanítson
Sahasra-bhuja Sahasra-netra    ezerkarú, ezerszemű Avalokitésvara   
Csintámani-csakra    Kívánság-teljesítő Avalokitésvara    Tartja az ékszeres csintamani kereket
Hajagríva    Lófejű Avalokitésvara    Haragos alak; egyidőben bodhiszattva és bölcsességkirály
Csundí    Anya istennő Avalokitésvara    Sok karral ábrázolják
Amoghapása    Avalókitésvara kötéllel és hálóval    
Bhrkuti    Félelmetes szemekkel    
Pándaravásziní    Fehér és tiszta    
Parnasabarí    Levelekből készült köpennyel    
Rakta Sadaksarí    Hat vörös szótag    
Svetabhagavatí    Fehér-testű    
Udaka-srí    Kedvez a víznek