Adigzsi felfedezése

2011 novemberében érkeztem haza a Jenyiszej és Ob folyók forrásvidékéről, az Orosz Föderáció területén található Altaj,Tuva, és Hakaszia  Köztársaságokból, Belső–Ázsiából.
Az „Ősi Hangok Ázsia Szívéből” című dokumentum filmemet mutattam be expedíciós vetítéseken, az ott élő népek körében. Valamint további gyűjtéseket végeztem a tuvai gyógyító samanizmusról. Munkámat Dr. Réthelyi Miklós kulturális miniszter úr támogatásával végeztem.
Az Altáj és Szaján hegység  vidékén, a Jenyiszej és Ob folyók felső folyása mentén ma is három török ajkú nép él; altajiak , tuvák, hakaszok.

A nagyobbrészt nomád nagyállattartó, kisebbrészt  réntartó tuvák a Jenyiszej forrásvidékén, a Szaján és a Tannu-Ula  hegyláncai között Tuva Köztársaságban élnek.
Különleges éneklési módjuk, a torokéneklés, valamint a ma is élő sámánhagyomány híressé tette hazájukat. Kutatók és turisták érkeznek évről-évre Tuvába ,hogy tanulmányozzák lovasnomád életmódjukat, hagyományos életüket. Én magam is előadói, gyűjtői és kutatómunkát végzek e területeken az ott élő őslakos népek körében, valamint magyar népdalainkon keresztül hírt adok távoli rokonainknak Magyarországról.

Ebben az évben az egyik ottani segítőmről, aki az expedíciókon kísérőm volt, kiderült hogy az egyik leghíresebb sámáncsalád leszármazottja, akinek nagytatája meghagyta, hogy majd csak 55 éves korában kezdhet el dolgozni. Addig nem adhatja ki az erejét. A sámán neve See-Oglu Adigzsi. Két évvel ezelőtt kezdett el dolgozni. Azért nagyon érdekes és hiteles az ő munkája, mert úgy dolgozik, ahogy azt az apukájától és nagytatájától látta, az 1960 évek tájékán. Eddig  nem mutatta meg tudását.

A sámánközpontban - ahova a sámánok jönnek, mennek dolgozni tuva szerte, és a kliensek is innen hívják meg őket- sem látta senki a családoknál végzett szertartásait, mert mindig egyedül hívják meg dolgozni a szertartások elvégzésére felkért sámánt. Így én láthattam meg először, mert mostmár megengedte hogy filmezzem.
A bizalmukba fogadtak sok helyen Tuva szerte , visszavárt Adigzsi is ,hiszen az előző alkalmakkor tiszteletben tartottam kérését, nem fotóztam és videóztam a sámánok tárgyait.
A történet érdekessége, hogy ”hét esztendővel” ezelőtt ismertem meg, és öt évvel ezelőtt voltam Tuvában utoljára. Akkor még fotófelvételeket sem engedtek készíteni a gyógyító sámánközpontokban, vagy sok pénzt kértek a külföldiektől. Ami érthető is. Nem beszélve arról, hogy zavarja őket az állandó fotózás, kamerázás.

Főként 7. és 49. napi halottbúcsúztató, helyiségtisztító, és természetben tartott áldozati szertartásokat vettem fel. Például a turáni fennsíkon, Arzsan 2 régészeti lelőhelyen tartott egy szertartást Adigzsi, a szkíta fejedelmi család kurgánjánál. Itt mutatta meg legelőször magát és tudását. Valóságos rituálékat ugyanúgy, mint azokat amikor az újságírók, tévések, kérik a sámán-show produkciókat.
 Így volt szerencsém meglátni valódi életüket, a ma élő gyógyító sámánok mindennapjait.
Egyedül mentem, mert azok a családok, akik a sámánt meghívják, szinte egyáltalán nem engedik, hogy a családtagokon kívül más ember részt vegyen a szertartásokon.
Miután megbizonyosodtak arról, hogy őszinte és tiszta szándékaim vannak, vittek csak magukkal, a halotti búcsúztatásokra és egyéb szertartásokra. 
Mintegy 30 órányi anyagot rögzítettem Tuvában.Egy átlagon felüli,  különleges embert ismertem meg Adigzsi sámán személyében.
A dél-szibériai kutatások mellett folyamatosan gyűjtéseket végzek a moldvai csángó magyarok körében is, népdalainkat, ősi hiedelmeinket összehasonlítom feltételezett rokonnépeinkkel, akik a mai napig számon tartják a Kárpát-medencében élő magyar rokonaikat.

Az archaikus népi imádságokból feltételezek egy a magyaroknál is régen végzett szertartást, ahogy azt Diószegi Vilmos samanizmus kutató is leírta már. Főként a helyiség sarkokat, függöny  és szekrények mögötti részeket, mellékhelyiségeket tisztítja,  ”artis” -hegyi tuja- füstölővel, valamint dobol, táncol szertarás közben. Kövekkel jósol, hasonlóan mint, ahogy a csángók baboznak. Vízvetéshez hasonlóan keresi a „zavaró” tárgyat. Általában az egész rokonság részt vesz a szertartáson.

2013 februárjában ismét Tuva Köztársaságba utaztam, hogy a Saga Hold-Újév Ünnep szertartásait , a Kígyó év köszöntését filmfelvételekkel dokumentáljam.

Munkámat Balog Zoltán miniszter úr ,a Nemezeti Kulturális Alap támogatja.

Kanalas Éva 2011.
énekes, gyűjtő, hangkutató

                                                                                                            
Kanalas Éva énekesnő Tuva Köztársaságban végzett gyűjtő és kutatómunkáját a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával végzi.