A Magyar Anjou Legendárium üzenete

Franzoni Zoltán
A Magyar Anjou Legendárium üzenete egy kisfiú üdvtörténeti útjáról

 A Magyar Anjou Legendárium eredetije a XIV. századból származik. Ez a mű látványos képi ábrázolását adja a szentek legendáinak. Már sok éve annak, hogy egy antikváriumban sikerült megvásárolnom egy 1973-as kiadást, melyben összegyűjtötték a világ több pontján, szétszóródva található oldalakat, illetve képeket. Amikor végre a kezembe került, érdeklődve lapozni kezdtem a könyvet, néztem a festett képeket és összevetettem a hozzá fűzött magyarázatokkal. Azonban már akkor megakadt a szemem néhány olyan részleten, amit sehogy se tudtam megérteni. Idősebb Szent Jakab apostol legendájában van egy történet, melyben egy gonosz varázsló megbénítja a tanítványát, aki az apostol tanítására megtért. Azonban a történethez tartozó képen nem ezt látjuk, mert ott egy börtönbe zárt alak jelenik meg. Nem értettem ezt, hiszen a bénultságot leginkább egy földön fekvő, megbilincselt alakkal lehetett volna ábrázolni. De azt sem értettem, hogy a Legenda képein a tanítvány, miért sokkal öregebb a mesterénél? A képek nagyjából igazodnak ugyan az eredeti történethez, melyet például a Legenda Aureában olvashatunk, de vannak olyan részletek, melyek túlmutatnak a Szent Jakab legenda eseménysorán. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsem ezeknek az eltéréseknek az okát és azt, hogy a Legenda eme képeibe egy üzenetet rejtettek.
  Az eredeti történet általunk megvizsgálandó részlete, így szerepel a Legenda Aureában: „Amikor tehát (id. Szent Jakab) Judeában hirdette az Isten igéjét, egy mágus, név szerint Hermogenes, a farizeusokkal együtt elküldte hozzá Philetus nevű tanítványát, hogy Philetus a zsidók előtt győzze meg Jakabot arról, hogy hamisan prédikál. De miután az apostol világos érveléssel mindenki előtt meggyőzte, és sok csodát tett előtte, Philetus visszament Hermogeneshez, igazolta Jakab tanítását, elmondta csodáit, és kijelentette, hogy az ő tanítványa akar lenni, sőt mesterét magát is megkísérelte rábeszélni, hogy hozzá hasonló módon legyen Jakab tanítványa. Hermogenes ezen felbőszülve, saját mágikus tudományával úgy megbénította, hogy mozdulni sem tudott, és így szólt hozzá: „Lássuk csak, kiszabadít-e a te Jakabod?” Miután ezt Philetus megüzente a szolgájával Jakabnak, az a keszkenőjét küldte el neki, mondván: vegye kézbe a keszkenőt és mondja; „Az Úr felemeli a lesújtottakat és megoldja a foglyokat”. Amint Philetushoz ért a keszkenő, megszabadult béklyóitól, kicsúfolta Hermogenes mágikus praktikáit és Jakabhoz sietett.”

      
 A Magyar Anjou Legendáriumból a történethez illeszkedő első két kép hiányzik. A meglévő első képen, Szent Jakab egy kendőt ad át egy kisfiúnak, akinek a kézmozdulatai nagyon beszédesek. A gyermek a jobb kezét felemeli, a bal kezét pedig a mellkasára, a lélek területére helyezi. Ez az eskü kézmozdulata is, de mivel az eskü tulajdonképpen egy vállalás, melyben egy lelki terhet vesz magára az eskütevő, ezért nem állhatunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ennek a kisfiúnak a lelke vállal valamit vagy vállalkozik valamire. Csakhogy az eredeti legendában szó sincs se kisfiúról, se vállalásról, se lelki teherről. Ott egy szolga szerepel, akinek a szerepe tulajdonképpen jelen-téktelen. De az Anjou Legendárium képein szereplő kisfiú, főszereplővé válik.
  A második képen egy börtönben sínylődik egy szakállas öregember. Ő lenne a megbénított Philetus. Az eredeti történetben szó van ugyan béklyókról és kiszabadításról, de ott ez egyértelműen a bénultság béklyóit és az abból való kiszabadítást jelenti. A börtön épületén lévő bástya egy koronához hasonlít, a börtön falán pedig megjelenik a kiteljesedett fény jele. De milyen börtön lehet az, amely magán hordozza a kiteljesedett fény jelét? A képen ebből a négylevelű lóhere alakú ablakból a legsötétebb feketeség árad. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a részletet sem, hogy a börtönépületnek hangsúlyosan két bejárata van, egy „baloldali” és egy „jobboldali”, ám mindkettő egy börtöncellában végződik. Ezek után el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon mit jelképez ez a börtönépület és ki a foglya ennek a börtönnek? A kisfiú a Szent Jakabtól kapott kendőt, a börtönbe zárt fogoly felé nyújtja. A kendő, mely az eredeti legendában gyógyító erővel bír, itt szabadító erővel van felruházva. Aki megérinti, az szabadul.
  A harmadik képen bemutatott jelenet, ugyancsak különös és az eredeti legendától eltérő értelmezést tesz lehetővé. A képen mindkét alak feje visszafordul és úgy tekintenek maguk mögé, mintha valamilyen veszély fenyegetné őket. Az ábrázolás alapján úgy tűnik, mintha a gyermek egyértel-műbben látná a fenyegető veszélyt, mint az öregember. A veszély forrása viszont nem jelenik meg a képen. A kisfiú mozdulatának kétféle értelmezés adható. Egyrészt felfogható sürgetésként, másrészt egy olyan mozdulatként, amely védelmező, oltalmazó jelleggel bír. Ez a kisfiú a testével védelmezi a kiszabadított foglyot. Fontosabb számára az öregember védelme, mint a saját testi épsége. De megint fel kell tennünk a kérdést, hogy hol van szó erről az eredeti Szent Jakab legendában?
      
A negyedik képen a szabadult fogoly hálát ad Szent Jakabnak. Viszont van egy olyan részlet ezen a képen, amely kétségessé teszi Szent Jakab személyét. A Szent Jakabként szereplő alak bal kezének mozdulata az első és a negyedik képen ugyanaz. Ezek után viszont nehezen érthető, hogy az első képen még mozdulatlan köpeny SZÉL-e, a negyedik képen miért kezd el úgy fodrozódni, mintha belekapott volna a SZÉL. De érthetővé válik ez az eltérés akkor, ha a képek készítője ilyen módon akart utalni valakire, aki kapcsolatba hozható a SZÉL-el, vagyis a Vénusz bolygóval. Hiszen a magyar népi hagyományban az Esthajnalcsillagot Szélnek is nevezik, mert a megjelenésekor este és hajnalban feltámad a szél. Ugyanakkor van valaki, aki azt mondja magáról a Jelenések könyvében, hogy „Én vagyok (…) ama fényes és hajnali csillag.” (Jel. 22,16.) Tehát adott esetben a képen szereplő alak, nemcsak idősebb Szent Jakab apostol lehet, hanem Jézus Krisztus is. Erre figyelmeztet nemcsak a SZÉL-re vonatkozó kettős utalás, de a Legenda képein megjelenő idősebb Szent Jakab és Jézus Krisztus közti külső hasonlóság is. A Legenda apostolábrázolásai közül ugyanis, idősebb Szent Jakab apostol szinte teljesen olyan külsővel jelenik meg, mint Isten Fia. De újabb kérdésként adódik, hogy a negyedik képen a kisfiú, befelé fordított tenyérrel miért nyúl a nyakához? Ez a kézmozdulat sem a Szent Jakab legenda, sem a megfestett jelenet alapján nem értelmezhető. Egyetlen módon lehet értelmet adni ennek a kézmozdulatnak, ha a képen szereplő kisfiú nyakában van egy kendő és ezt a kendőt lazítja meg ezzel a mozdulattal. Ezt a kendőt nem festették meg, hiszen akármennyire üzenni akartak nekünk ezen a négy képen keresztül, azért igazodni kellett az eredeti legendához. A negyedik képen a glóriás alak kézmozdulata is elég beszédes. Itt nagyon hangsúlyos a mutatóujj (Jupiter) és a hüvelykujj (Vénusz). A Jupiter bolygóhoz sorolják többek között az ítélkezést, a Vénusz pedig a szeretet planétája. De mit jelent szeretettel ítélkezni? Ez maga a kegyelem.
  Ezek után már csak össze kell raknunk a Magyar Anjou Legendárium eme négy képe által hordozott üzenet részleteit. Jézus Krisztus elküld egy kisfiút kendővel, akinek a lelke vállal egy küldetést. Szabadítóként érkezik hozzánk, a testével védelmez minket és elvezet bennünket Isten kegyelmébe. Az önök számára nem ismerős egy kisfiú, aki több mint két évvel ezelőtt egy kendővel a nyakában jelent meg a világ előtt, és akinek a sírja fölé, a hófehér fejfájára valaki egy kendőt kötött? Emlékeznek még Szita Bencére, erre az angyali szépségű kisfiúra és arra a sátáni gonoszságra, amely ellene fordult? A Legenda képeinek tanulmányozása és Szita Bence emlékének felidézése után felvetődik néhány kérdés. Úgy vélem, hogy Szita Bencének és önmagunknak is tartozunk ezeknek a kérdéseknek a megfogalmazásával és megválaszolásával. Ezek a kérdések a következők: Lehet, hogy Szita Bence sokkal több annál, minthogy csak egy szerencsétlen sorsú kisfiúként tekintsünk rá? Lehet, hogy Szita Bence a lelkében egy hős, aki egy másik világban vállalta, hogy a testével fog védelmezni minket egy sötét erőtől? Lehet, hogy akit megérint Szita Bence őszinte és feltétel nélküli szeretete, az megszabadul ennek a világnak a szellemi és lelki börtönéből? Lehet, hogy Szita Bence azért jött, hogy elvezessen bennünket Isten kegyelmébe?
  Nem szabad félnünk attól, hogy őszinte válaszokat keressünk ezekre a kérdésekre. Hiszen ha a Legenda képein valóban Szita Bence jelenik meg, akkor rendkívül fontos, hogy a maga teljességében megismerjük őt és azt az üdvtörténeti utat, melyről a Legenda képei csak nagyon szűkszavúan tudósítanak.