Miért vagyok tele reménnyel a világ jövőjét illetően?/HUNG

2016. június 30./WashingtonPost/Szakja Tasi Csöling/TibetPress

Dalai Láma 2016. június 14.
Washington Post

forrás/https://www.washingtonpost.com/opin...

Majdnem hat évtizede, hogy elhagytam szülőföldemet, Tibetet, s menekült  lettem. Az indiai kormány és az indai nép kedvességének köszönhetően mi,  tibetiek, második hazára leltünk itt, ahol méltóan és szabadságban  élhetünk, megtartva nyelvünket, kultúránkat és buddhista  hagyományainkat.

Generációm nagyon sok erőszak tanúja volt-egyes történészek szerint a  XX. században több mint 200 millió embert öltek meg különböző  konfliktusokban. Napjainkban a Közel-Keleten nem látni a végét a  rettenetes erőszaknak, mely Szíria esetében a generáció legnagyobb  menekültkríziséhez vezetett. A szörnyű terrortámadások - melyek sajnos  ezen a hétvégén is történtek - mélyen gyökerező félelmet teremtettek.  Könnyű lenne reménytelenséget és kétségbeesést érezni, de épp ezért  szükséges a XXI. század elején reálisnak és optimistának lenni.

Több okunk van bizakodni. Az egyetemes emberi jogok elismerése,  beleértve az önrendelkezést, szélesebb körben elterjedt, mint azt egy  évszázada gondoltuk volna. Növekszik a nemzetközi egyetértés a nemek  egyenlőségében és a nők tiszteletében. Különösen a fiatal generáció  utasítja el a háborút, mint módszert, a problémák megoldására. Sokan  végeznek hasznos munkát a terrorizmus megelőzésére az egész világon,  felismerve a félreértések mélységeit, és azt, hogy milyen veszélyes a  megosztó "mi" és "ők" elnevezés. A nukleáris fegyverarzenál jelentős  csökkenése azt jelenti, hogy a fegyverkezés további csökkentésére, majd  végső felszámolására felállított ütemterv - melyet Obama elnök nemrég  Hiroshimában is hangsúlyozott - nem álom többé.
 
Az elképzelés, hogy az egyik fél abszolút győzelmet arathatna a másik  felett, elavult; egyes helyzetekben, a konfliktus után, amit sem  békének, sem háborúnak nem nevezhetünk, szenvedés keletkezik. Az erőszak  elkerülhetetlenül további erőszakot szül. A történelem azt mutatja,  hogy az erőszakmentes ellenállás tartósabb és békésebb demokráciához  vezet és eredményesebb a tekintélyelvű rezsimek eltávolításában, mint az  erőszakos harc.

Pusztán imádkozni nem elég. Sok  problémánkra van megoldás; a párbeszéd  új módszereinek megteremtése mellett az erkölcsi értékek oktatására van  szükség. Ezek alapjául szolgál az a szemlélet, hogy mindannyian az  egyetemes emberi családhoz tartozunk és együtt, közösen válaszolhatunk a  globális kihívásokra.
 
Bátorító látni, hogy szerte a világon hány egyszerű ember mutat nagy  együttérzést a menekültek sorsa felé, kezdve azoktól, akik kimentik őket  a tengerből, olyanokig, akik magukhoz veszik őket barátságot és  támogatást nyújtva. Mivel magam is menekült vagyok, erős empátiát érzek  helyzetükkel, és mikor félelmüket látjuk, mindent meg kell tennünk, hogy  segítsük őket. Megértem a befogadó országok azon lakóit is, akik  elárasztva érzik magukat. A körülmények összessége felhívja figyelmünket  az igazi béke helyreállításának lényegi fontosságára azokban az  országokban, ahonnan a menekültek származnak.

A tibeti menekültek első kézből ismerik az ilyen körülmények között való  életet, s habár még nem áll módunkban visszatérni hazánkba, hálásak  vagyunk a humánus támogatásért, amit barátainktól kapunk évtizedek óta,  beleértve az Amerikai Egyesült Államok lakóit is.

A remény másik forrása, az országok közötti őszinte együttműködés a  környezetváltozást illető közös cél érdekében, ahogy ez megfogalmazódott  a Párizsi megállapodásban. Ha a globális felmelegedés veszélyezteti  egyetlen otthonunk, a bolygónk egészségét, csak a széles, globális  szemlélet szem előtt tartásával tudjuk elérni a helyi és nemzeti  érdekeink megvalósulását.

Személyes kapcsolatom van ezzel az üggyel, mivel Tibet a bolygó  legmagasabb fennsíkja és egyben epicentruma a globális felmelegedésnek,  ahol közel háromszor olyan gyorsan történik, mint a világ többi részén. A  két sarkon kívül ez a Föld legnagyobb víztárolója, forrása a  legkiterjedtebb folyórendszernek, melytől a világ tíz legnépesebb  országának vízellátása függ.

Hogy megoldást találjunk a környezeti problémákra és századunk erőszakos  konfliktusaira, új válaszokat kell találnunk. Habár buddhista szerzetes  vagyok, úgy hiszem, ezek az új megoldások a vallásokon túl vannak, -  ahogy én hívom - a világi etika koncepciójában. Ez a megközelítés  kombinációja önmagunk tudományos találmányok alapján való képzésének,  közös tapasztalatainknak és a józan észnek - univerzálisabb megközelítése  a közös emberi értékek támogatásának.

Több mint három évtizedes, tudósokkal, oktatókkal, szociális munkásokkal  folytatott eszmecseréim feltárták közös aggályainkat. Ennek  eredményeképpen kifejlesztettünk egy rendszert, mely magába foglalja a  szív oktatását, olyan módon, hogy az inkább a tudat és az érzelmek  működéséről szóló tudományos kutatásokon alapul, mint a vallásos  gyakorlatokon. Mivel olyan erkölcsi elvekre van szükségünk, mint  együttérzés, mások tisztelete, kedvesség és felelősségvállalás, az  emberi tevékenységek összes skáláján arra törekszünk, hogy segíteni  tudjunk az oktatási intézményeknek lehetőséget teremteni a fiataloknak  nagyobb tudatosság kifejlesztésére, romboló érzelmeik kezelésére és  szociális készségeik ápolására. Ezt a képzési módot beveszik  Észak-Amerika és Európa több iskolájának tantervébe - jómagam  bekapcsolódtam az Emory Egyetem munkájába, egy világi etikát tartalmazó  új tanterv kialakításába és annak  bevezetésébe számos indiai és  észak-amerikai iskolában.

Közös felelősségünk biztosítani, hogy a XXI. század ne ismételje meg a  múlt vérontásait és fájdalmait. Mivel az emberi természet alapjában véve  együttérző, hiszem, hogy néhány évtizeden belül eljön a béke időszaka -  de ezért nekünk,  közös bolygónk  polgárainak, együtt kell  megdolgoznunk.