Ven Csia-pao kínai miniszterelnök életpályája

2011. június 16./TibetPress

Ven Csia-pao életpályája

A han nemzetiségű, most 69 éves Ven 1942. szeptember 15-én született, Beichen körzet Tianjin városában. 2003. március 16.-a óta tölti be miniszterelnöki tisztségét. A híres Nankai főiskolán kezdte meg mérnöki tanulmányait, ahol annak idején Zhou Enlai is tanult. 1965 áprilisában lépett be a Kínai Kommunista Pártba. 1967-ben kezdett dolgozni, emellett posztgraduális tanulmányokat folytatott a pekingi geológiai intézetben.

1968-1978 között Gansu tartományban dolgozott a helyi geológiai hivatalban. Aktivizálta magát a politikai munkában is és hamarosan a hivatal vezetője, majd a nemzeti erőforrások minisztere lett. Akkor került Pekingbe, amikor Hu Yaobang pártfőtitkár éppen tehetséges kádereket keresett az országban tervezett átalakítási folyamatokhoz. Bevonták a párt vezetésébe került és gyorsan haladt előre a ranglétrán, hamarosan a KKP KB Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának, azaz a kínai párt legfelső vezető testületének a tagja lett.

Wen Jiabao az egyetlen jelenlegi kínai vezető, aki az Állandó Bizottság tagja maradt három egymást követő pártfőtitkár, Hu Yaobang, Zhao Ziyang és Jiang Zemin alatt is. Politikai túlélőként a legnagyobb teljesítménye az volt, amikor Zhao Ziyang közvetlen vezető munkatársaként 1989-ben részt vett főnökével a Tiananmen téren tüntető diákokkal folytatott tárgyalásokban, és Zhao ezt közvetlenül követő bukása (a főtitkárt a kollektív vezetéssel való szembeszegülése miatt leváltották, és 2005-ös haláláig házi őrizetben tartották) nyomán is a vezetésben maradt.

Szakmai és politikai karrierje során hatékony technokratának bizonyult, aki elmélyült, aprólékos munkája mellett jól tudott összepontosítani a lényegi kérdésekre. Elődje, Zhu Rongji kínai miniszterelnök 1998-től megbízta őt a mezőgazdasági, pénzügyi és környezetvédelmi politikák irányításával. Ezek ekkor is kulcsfontosságúak voltak, különösen azért, mert Kína a Kereskedelmi Világszervezetbe való belépésre készült.
Miniszterelnöki tevékenysége.

Wen 2002 novembere óta a KKP PB Állandó Bizottságának rangsorban a harmadik számú tagja. Amikor 2003 márciusában Hu Jintaót a hatalom átvételének folyamata során megválasztották köztársasági elnöknek, a kínai Országos Népi Gyűlés jóváhagyta Wen Jiabao miniszterelnöki kinevezését is.

Miniszterelnökként Wen irányítja a KNK gazdasági reformjait, amelyek ebben az időszakban a gazdasági növekedés primátusáról a társadalmi célok előtérbe helyezésére irányulnak. A növekedés újfajta, átfogó felfogásának az összefoglalása a „harmonikus társadalom” doktrínája.

Wen széles körű tapasztalatai a mezőgzdaság irányítása terén, amelyeket Zhu Rongji kormányzatában szerzett, nélkülözhetetlenek a kínai vezetők "negyedik generációja" számára, amikor azok felé a belső kínai régiók felé fordulnak, amelyek kimaradtak a gazdasági reform eddig eltelt két évtizedéből.

Bár eredetileg csendesnek és visszahúzódónak tartották, a miniszterelnökről kiderült, hogy jó kommunikátor és a "nép embere" - különösen Hu Jintao elnökhöz képest, aki visszafogott és titokzatos személyiségnek látszik. Nagy a kontraszt a harmadik generációhoz, a Jiang Zemin vezette "sanghaji klikkhez" képest. Jiang, a kozmopolita világváros, Sanghaj volt polgármestere több nyelvet beszélő, urbánus, irodalmi műveltségű vezető volt és mint ilyen, távolabb állt a kínai nép tömegeitől.

Mind Hu Jintao, mind Wen Jiabao esetében nagy szerepe volt üstökösszerű felemelkedésükben rendkívüli intelligenciájuknak, fotografikus memóriájuknak. 2003 márciusában az egyébként szerény Wen nyilvánosan megemlítette, hogy a svájci nagykövet egyszer számítógéphez hasonlította a memóriáját, és hozzátette: valóban, nagyon sok statisztikát tud fejből idézni. Konszenzuális vezetési stílusa széles körben elfogadottá tette személyét a pekingi vezetésben.

Határozott lépéseket tett a hagyományos kínai, és különösen a kínai kommunistákra jellemző titkolódzás felszámolására, a nyilvánosság felé fordulásra. 2003-ban véget vetett a madárinfluenzával kapcsolatos kormányzati tehetetlenségnek és hírzárlatnak. Nyíltan beszélt az AIDS és a kábítószerek terjedése elleni küzdelem szükségességéről, kábítószer-függőket kezelő intézményeket látogatott meg.

Gyakran tesz váratlan vidéki látogatásokat a valós helyzet megismerése érdekében. Népszerűsége jelentős, sokan Zhou Enlai-hoz hasonlítják.[1] A külföldi sajtó számára is ő a legmagasabb elérhető forrás, sajtókonferenciáin ő igyekszik válaszolni a Tibetet, az emberi jogokat vagy Tajvant érintő "érzékeny" kérdésekre.

Sokan tehetséges diplomatának is tartják. 2003 decemberében, első egyesült államokbeli látogatásán elérte, hogy Bush elnök kritikai megjegyzést tegyen Tajvan elnökére. Kanadába és Ausztráliába is ellátogatott, ahol főleg gazdasági kérdésekről tárgyalt.

Ugyanakkor kemény fellépésekre is kész. 2005 márciusában a tajvani kérdés kiéleződése idején úgy nyilatkozott, hogy Kína nem kíván külföldi intervenciót, de nem is fél attól. 2007 márciusában ő jelentette be a katonai költségvetés jelentős emelését, ami éles bírálatokat váltott ki az Egyesült Államokban.

2008 januárjában, a súlyos természeti csapást jelentő kínai hóviharok idején ellátogatott Changsha and Guangzhou tartományok vasútállomásaira, és igyekezett megnyugtatni az ott rekedt tízezreket.