Vallás - A buddhizmusról - HÁTTÉR

2006. április 12. /MTI/TibetPress

Április 13-án Kínában, Hangcsou (Hangzhou) városában 1949 óta először tartanak nemzetközi értekezletet a buddhizmusról.
A buddhizmus az öt világvallás egyike. Követőinek száma 353
millió főre becsülhető, közülük 350 millió Ázsiában él, de a vallás
egyre népszerűbb Európában és az egész világon is. A buddhizmus az
i.e. VI. században keletkezett Indiában, nevét alapítójától, Gautama
Sziddhártha Buddháról (i.e. 560-480) kapta. A buddha szó jelentése
"felébredt": azt nevezik így, aki a "megismerés fényére ébredt a
tévelygés éjszakájából".

Buddha életét hagyományosan négy szakaszra osztják: születés és
gyerekkor, a megvilágosodáshoz vezető út, a tanító- és vándorévek,
az élet vége és a nirvána. Sziddhártha Gautama királyi családban
született csodás körülmények között, rangjához méltó nevelést
kapott, majd családot alapított. Fényűző életet élt, de egyre inkább
tudatára ébredt, hogy az élet így értelmetlen, ezért elhagyta
családját, lemondott a gazdagságról és hét évig tartó
önsanyargatásba kezdett. Egy éjszaka, egy fügefa alatt elmélkedve
megvilágosodott és Buddha lett; attól kezdve életét tanítással
töltötte, s 80 éves korában halt meg lelki békességben. Buddha nem
isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem halandó ember,
aki legyőzte a szenvedélyeket és így csodás erők működnek benne.
Gautama nem az első Buddha volt és még több fogja őt követni.

Buddha az általa kidolgozott vallási-filozófiai rendszert
(dharma) szóban hirdette, azt tanítványai foglalták írásba. A
buddhizmus legrégibb irata a Tripitaka (három "kosár"), Buddha
tanításainak, a szerzetesi élet szabályainak, valamint a tanítások
filozófiai magyarázatainak gyűjteménye. A buddhizmus korán, már a
IV.-V. században két irányzatra - kis szekér vagy keskeny út
(hinajána), illetve nagy szekér vagy széles út (mahajána) - szakadt,
de létezik egy harmadik irányzat, a vadzsrajána (gyémántszekér) is.

A buddhista tanítás szerint az élet szenvedés, amelynek oka a
ragaszkodás az élethez. Akinek sikerül lemondania a vágyakról,
kiszabadul a lélekvándorlás körforgásából és eljut a tökéletes
megnyugvás, a nirvána állapotába. A hinajána szerint a megváltás
csak kevesek számára lehetséges, a megengedőbb mahajána szerint erre
mindenki képes, de csak megfelelő tanítás, irányítás mellett, amit a
bóddhiszattvák (a nirvána elérése előtt álló, de erről lemondó és a
tévelygőket segítő személyek) nyújtanak. Minden vallás közül a
buddhizmus hangsúlyozza legerősebben az élet mulandóságát, de nem
követeli a magukat buddhistáknak tartóktól, hogy feladják más
vallásokhoz fűződő korábbi kapcsolataikat.

A buddhizmus misszionáriusok révén Ceylon szigetén, Nepálban,
Kínában, Koreában, Indonéziában és Japánban, majd Mongóliában és
Oroszország egyes területein is elterjedt s kialakultak helyi
változatai. A minden szempontból rugalmas vallás Amerikában és
Európában is egyre népszerűbb. Szülőföldjén a hinduizmus és az
iszlám szinte teljesen kiszorította, Indiában a buddhisták száma ma
a lakosság 1 százalékát sem éri el.

Magyarországon az ötvenes évek óta van jelen a buddhizmus, de
hazai története már Kőrösi Csoma Sándorral kezdődött. Buddhista
gyülekezetet az ötvenes években alapítottak és megalakult a
Buddhista Misszió. A Körösi Csoma Buddhológiai Intézet már
tanítással foglalkozott, tanárai a nyolcvanas évek végén új iskolát
alapítottak Tan Kapuja Buddhista Egyház néven; buddhista
gyakorlatokat tartottak és az oktatást tették az egyház egyik fő
céljává. A főiskola a buddhizmus mahajána irányzatában a kilencvenes
évek eleje óta komplex képzést ad.

A buddhizmus mahajána irányzatának legismertebb formája a
lámaizmus, amelynek központja a XI. században Tibetben alakult ki. A
tibeti egyház két legrangosabb vezetője a Buddha reinkarnációjának
tartott dalai láma és a pancsen láma (a láma tibeti nyelven
szerzetest, a dalai óceánt, a tibeti Buddha végtelen bölcsességének
jelét, a pancsen nagy tanítót jelent). Bár ők ketten formálisan
egyenrangúak, az idők folyamán a pancsen láma helyzete meggyöngült,
Tibet legfőbb vallási és világi vezetője a dalai láma lett.
Feltételezik, hogy minden dalai láma egyben elődjének újjászületett
alakja; halála után egy gyermekben testesül meg újra, kilétét annak
születésekor bekövetkező csodás jelenségek alapján állapítják meg. A
jelenlegi dalai láma a tizennegyedik a sorban: Tendzin Gyaco 1940.
február 22-én lépett az "Oroszlán trónra", és lett a tibeti
buddhisták vezetője, a "Hó királyságának" uralkodója.

A kínaiak 1950-ben megtámadták Tibetet, majd a "felszabadított"
országot katonai körzetté minősítették. A dalai láma 1951-ben
szerződést volt kénytelen aláírni "Tibet tartomány visszatéréséről a
Nagy Hazába, a Kínai Népköztársaságba". A hagyományos tibeti
társadalom lerombolása, a kolostorok és a szerzetesség felszámolása
nyomán a tibetiek általános elégedetlensége 1959. március 20-én
fegyveres lázadásba torkollott, amelyet a kínaiak vérbe fojtottak,
tízezrek - köztük a dalai láma - menekültek külföldre. Tibetbe 1963
és 1971 között egyetlen külföldit sem engedtek, a vallásgyakorlást
megtiltották, a kulturális forradalom alatt a 6000 templom és
kolostor közül csak 26 maradt épen, a felbecsülhetetlen értékű
könyvtárak nagy részét felégették. A helyzet a nyolcvanas évektől
javul, de a kínai hatóságok továbbra sem akarnak hallani Tibet
autonómiájáról, nacionalista szeparatizmusnak bélyegzik a nyelv- és
vallásgyakorlás követelését. A színfalak mögött folynak tárgyalások
a kínai hatóságok képviselői és a dalai láma között (aki a
függetlenségről már lemondott, csak az autonómia megadását sürgeti),
ezeken állítólag közeledés tapasztalható, de az alapvető
nézetkülönbségek megmaradtak. Peking ahhoz kötné a száműzetésben élő
vallási vezető tervezett kínai zarándokútját, hogy az "teljes
mértékben" mondjon le Tibet függetlenségéről.

MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank