Újabb merénylet Irán ellen - kinek jó a Wikileaks?

2010. november 30./barikád.hu/TibetPress

Hát nem „aranyos”? A vezető és kevésbé vezető nyugati lapok is „támadásról” beszélnek, amikor bombamerényletekkel öltek meg egy iráni atomtudóst és sebesítettek meg súlyosan egy másikat. A Wall Street Journal európai kiadásának 9-ik oldalán „Atomtudósokat támadtak meg Teheránban” címmel számol be a gyilkosságról és a gyilkosságkísérletről. Ugyanezzel a szóval – „támadás” – számolnának be ugyanezen lapok egy egyszerű bűntényről saját városaikban, ha az áldozat meg sem sérül.

Vajon hányadik oldalon írnának e lapok az iránihoz  hasonló merényletről, ha az Bostonban, Berlinben vagy Tel-Avivban történt volna, az áldozatok amerikai, német vagy izraeli atomfizikusok, és a merénylőkről azt sejtik, hogy őket az iráni titkosszolgálat küldte útjukra?

Vajon akkor is messze a WikiLeaks-botrány és oly sok más hír mögé szorult volna ez a hír?

Ez sem fér valahogy a képbe, ugye? A „terrorista” állam, amely nem győz a terrortámadások ellen védekezni. Miután az izraeli rezsim a közelmúltban megbénította Stuxnet nevű vírusaival Irán több, polgári célú urándúsító centrifugaközpontjának működését. Izrael, az örökös „áldozat”, amelynek 300 atombombája van és egyetlen nemzetközi ellenőrt nem enged be az országba.

De ha már minden médium a WikiLeaks-szel foglalkozik, tegyük azt meg mi is, de csak ebben a sorrendben: az iráni tudósok elleni merénylet után.

Mielőtt azonban a WikiLeaks-ügyre térnénk, annyit szögezzünk le: ha a nyugati világ politikusai és sajtója minden, ismételjük, minden empirikus tény ellenére azzal vádolja Iránt, hogy atombomba programján dolgozik, akkor nekünk legalább legyen szabad gondolkodni - tények alapján.

Ugyanis tény, hogy a WikiLeaks által kiszivárogtatott dokumentumok meglehetősen érthetetlen módon eddig csak egyetlen országnak nem okoztak „imázskárt”. Ez pedig Izrael. Nem felettébb érdekes, hogy a tel-avivi amerikai nagykövetségről egyetlen, az izraeli kormánynak ártó dokumentum sem került ki? Netán olyan nagyköveti távirat, amelyben az izraeli vezetőket annak nevezik, mint aminek látszanak?

És vajon a WikiLeaks-szivárogtatások eddigi történetében miért fedezhetjük fel ugyanezt? Vagyis azt, hogy mindezidáig egyetlen olyan dokumentum sem látott e portálon napvilágot, amely káros lett volna Izraelnek? Vajon teljesen hihető-e az a történet, hogy egy Irakban szolgálatot teljesítő baka csakúgy hozzáfér negyedmillió bizalmas és titkos amerikai külügyi irathoz és azokat átküldi a WikiLeaks-nek?

Vajon nem képzelhető-e az, hogy a szivárogtatás mögött azon amerikai neokonok rejlenek, akik Bush regnálása idején felelősek voltak az Egyesült Államokat anyagilag és erkölcsileg gigantikusan károsító Irak- és Afganisztán elleni háború kirobbantásáért? Akik e háborúkat csak azzal a céllal robbantották ki, hogy Izraelnek kedvezzenek? Vajon ugyanezen neokonoknak ma számít az, hogy az amerikai diplomáciának gondot és kárt okoznak?

És utolsó kérdésünk: a fenti gondolatkísérletünk netán nem eshet közelebb a valósághoz, mint az a tényként állított vád, hogy Iránnak öt perc múlva atombombája lehet?
Ordosz műhely