Új hun leletek Mongóliából

2011. augusztus 30./OB/TibetPress

Az év végéig látogatható a hunok kétezer éves örökségét felsorakoztató kiállítás Mongóliában. Az elmúlt évtized új feltárásainak leleteiből szervezett látványos bemutatót az érdeklődők az ulánbátori Nemzeti Történeti Múzeumban tekinthetik meg.

Az év végéig látogatható a hunok kétezer éves örökségét felsorakoztató kiállítás Mongóliában. Az elmúlt évtized új feltárásainak leleteiből szervezett látványos bemutatót az érdeklődők az ulánbátori Nemzeti Történeti Múzeumban tekinthetik meg.

Meginduló ásatások
Az első hun sírt 1924-ben az orosz Kozlov vezetett expedíció tárta fel Mongólia északi részén. A káprázatos fejedelmi sír Noin ula, majd Nojon úl néven vált ismertté a szakirodalomban. Akkoriban - a magyar Geleta József szerint – a nemesfém tárgyakat az oroszok elvitték a helyszínről, de a jeges talajban konzerválódott ruhák, varkocsok, szőnyegek és egyéb használati tárgyak az oroszországi Ermitázs Múzeumba kerültek. A világ  tudományos műhelyeinek nagy része már akkor felfigyelt az ázsiai hunok páratlan művészetére és a lelet együttesnek köszönhetően egyes kutatók felfogása megváltozott: a hunokat már nem barbárnak, hanem fejlett művészeknek tekintették. Azóta többször tártak fel a területen kurgánsírokat. A magyar kutatók közül Erdélyi István hozott a felszínre hun tárgyakat. Nojon úlban talált sírok számát egyébként a mongol régészek 400 körülire becsülték, vagyis a következő régész generációk is alaposan megismerhetik a hunok ősi tárgyait. 

Hunok, kusánok, pártusok
A paziriki kurgánsírokat feltáró orosz régész, Rugyenko az altaji szkíta leleteket összehasonlította a mongóliai hun sírokéval és megállapította, hogy a kettő között nagyfokú hasonlóság mutatható ki. Ő már akkor felvetette a két - szkíta és hun civilizáció- egységének gondolatát, melyet a mai mongol kutatók több oldalról is bizonyítottak. A kiállításon bemutatott új leletek újból megerősítik azt, hogy a külföldi krónikákban szereplő törzseket nem lehet tisztán etnikai egységként kezelni és a sírokban talált leleteket csupán egy törzsszövetséggel kapcsolatba hozni. A nojon úli sírokból előkerült páratlan szőnyegleleteken például kusán és pártus ruházatú és hajviseletű férfiak sorakoznak, sőt az egyik lovas ábrázolás mása a Kr. u. 1. századi kusán érméken fedezhető fel.

Az egyszarvú nyomában
A 2006-ban a nojon úli fejedelmi sírból egyszarvú ábrázolások kerültek elő. A kínai krónikák szerint a hunok szentnek tartották ezt az állatot, mely az ókorban a Sárga-folyó kanyarulatánál fekvő Ordoszban élt. De a sírokból griffes övkapcsok és a hegyi kecskéket megjelenítő plakettek is előbukkantak.  Az egin goli hun sírokból pedig Napot és Holdat ábrázoló vas- és arany fejfedő díszek kerültek elő. A régészek rekonstruálása alapján az égitesteket ábrázoló jeleket törzsi vezetők vagy éppen közigazgatási vezetők varrták süvegükre. A Nap és a Hold együttes ábrázolása azt jelentette: viselője az egész világot uralja.