Titokzatos lelet a Kárpátok déli felén

2011. szeptember 12./OB/TibetPress

Az ezer éves sírban a régészek egy emberi csontvázat találták, akit hasonló helyzetben temettek el, mint a keresztény  hitűeket. A sír különlegessége, hogy az elhunyt mellé lovat temettek. A régészek úgy vélik, hogy a sír egy besenyő előkelőé  lehetett, aki a 10-11. században a Kárpátok déli lejtőinél élt.  

 Kit rejt a sír?
 A román hírforrások nem közöltek képeket és további adatokat a feltárásról, ezért nem tudjuk eldönteni, hogy vajon tényleg a  magyarokhoz még Etelközben csatlakozott besenyő sírról van-e szó, avagy egy keresztény magyar harcost rejt-e a föld. A datálásból  sem tudunk pontos következtetést levonni, hiszen a besenyő bevándorlás több hullámban történt a Magyar Királyság területére. A f  finnugristákkal ellentétben ez a keleti lovas nép nem ellenség, hanem szövetséges nép volt. A 10. század folyamán erős hadseregük az északról támadó varégok ellen a szintén hun utódnép kazárokat is megvédték. 

Besenyők Magyarországon
A besenyők közül néhányan valószínűleg Árpád fejedelmet követték a Kárpát-medencébe, hogy visszavegyék Attila birtokát. 933-ben Merseburgnál a magyar csapatokkal együtt harcoltak, Taksony fejedelem idején pedig az Árpád-házi nagyfejedelem házassági szerződésre lépett a fejedelmi házukkal, hiszen egy besenyő hercegnőt választott feleségül. Szent István legendájában feltűnnek a Magyar Királyság ellen lázongó besenyők, de elképzelhető, hogy ők nem a magyarok, hanem csak a keresztény hit felvétele ellen lázadtak fel. Tonuzoba vezérről tudjuk, hogy inkább élve eltemettette magát, mintsem felvegyen egy számára idegen vallást. Voltak viszont olyanok, kik áttértek az új hitre. Szent Brúnó a 11. század elején mintegy háromezer besenyő megkeresztelkedéséről ír. Ő a Galíciától keletre lakó törzsek között végzett missziót. A besenyők nagy számban a 11. század közepén jelentek meg a Kárpátok keleti és déli végein, amikor a keleten felemelkedő kunok legyőzték vezetőiket.