Tiltott múlt 2.

2009. december 15. /Kromek blog/TibetPress

Ujgur

Ősidők

Az Ősmagyar történelem valóságának megértése, a magyar népért történő aggódás nem a mai kor találmánya. Egy ilyen kitagadott, de legalább is elhallgatott kutatónk Kolozsvári Grandpierre Endre. Történelmünk központi titkai „A Magyarság eredete”  című művének az elején ezt írta:

Félő, hogy emlékezetvesztés áldozatai vagyunk. Félő, hogy eredeti mivoltunk tudatát és őseredetünk valóságos tényeit feltáratlan kataklizmák és félreértelmezések, bujtogató tévtanok hatására elveszítettük, valamiképpen kizökkentettek bennünket, önmagunkból, őseredeti pályánkról és már nem tudjuk pontosan, hitelesen, kik voltunk, kik vagyunk. Félő- számtalan jel utal ere- hogy valamikor ősrégen, vadrégen, meghatározatlan homályfedte időben, vagy talán a közelmúltban, valamiféle végzetes fordulaton estünk át, ami kifordított bennünket önmagunkból.

Homályban a nemzeti múlt, jelen és jövő.

Homályban a magyar emlékezet és vele a magyar eszmélet.

Három  mondást kell felidéznünk.

Elvész a nép, amely tudás nélkül való, és amely a legfontosabb tudásnak, az önmagáról való igaz tudásnak híján van.

Elvész a nép, amely meghasonlott önmagával, és eltűri, hogy nemzeti összetartozó kötelékeit fellazítsák.

Mert a közszólás szerint akit Isten nagyon meg akar verni annak előbb az eszét veszi el.

Szerezzük vissza hát igaz tudásunkat valós múltunk megismerésével.

Ezek a szavak, sajnos ma még talán jobban igazak mind valaha.

Ha tudásunk visszaszerzésének útját járjuk, akkor hazaárulónak kell kikiáltani azokat, akik, eltagadják, a múltunk, hazug igazságra oktatják a gyermekeinket, nem hagyják megelevenedni a nép álmát, eltitkolják a valóságos történelmet, a legendákat, meséket.

Mai világunkban, amikor a legendák fantasztikus, vagy elvont írásokban, filmekben elevenednek meg, nincs olyan személy, aki ne álmodott volna az emberiség, a saját népe, általa elképzelt hős múltjáról. Így vagyunk ezzel mi magyarok is. Minden ember a saját kultúráját helyezi előtérbe a másikéval szembe, én őszintén remélem mi magyarok is. A mi népdal és mesevilágunk az egyik leggazdagabb a világon, egyedül felér szinte az összes többivel együtt, erről tesznek tanúbizonyságot azok a meséink, amik a kisgyerekeink száján a mai napig megelevenednek. A mi gyermekeinket, unokáinkat ne a nemzetközi általános emberi kultúra iskola, felé terelgessük, hanem a magyar mesék, a magyar emberek elképzeléseiben megszületett csodás, magyar történetek, legendák, mesék irányába. Ha ezt megtesszük, akkor tegyük úgy mind más nemzetek, hősként tisztelve jelenítsük meg hőseinket, és nem gúnyos elfajzott művészetekbe burkolt nemzeti értékeket romboló fércművekben.  Hazaáruló az a magát polgárpukkasztónak nevező művész, vagy közszereplő, aki a saját pillanatnyi gazdasági érdekeit, a nemzeti jelképeink, hőseink, mesefiguráink, kigúnyolásával akar magának előnyt szerezni.

Ne hagyjuk!

Tisztában vagyok azzal is, hogy a nemzetközi kultúrák nagy része a magyarság múltjából szétlopott morzsák. Ezeket a morzsákat kívánják számunkra az Indoeurópai népek által lefűzetett hitszegő magyart beszélők, pénzért elmásítva visszaadni, ránk erőszakolni. Nem tudják, hogy nekünk a nép nyelvén van minden témáról eredeti történetünk is. Jelenítsük meg azt!

A mai modern ember képzeletének kiegészítésére, tovább adására, különféle, technikai eszközöket vesz igénybe ahhoz, hogy ezt kifejezze. Ezek lehetnek filmek, PC játékok, manapság már online játékok is. Ki ne képzelte volna magát a Jurassic Park vagy az Elveszett világ hősei közé. Az emberiség fejlődése, kialakulása, a tudomány és technika fejlődésével, szinte naponta változik, bővül, kiegészül.  A történelmi változásokat, igazságokat mindig a győztesek írták, ehhez igyekeztek hozzárendelni a saját népük kialakulását, beleillesztették egy általuk törvénynek kikiáltott rendszerbe. Most ezeken az oldalakon ettől a rendszertől rugaszkodom el. Nem teszek mást, mind összefoglalom azoknak a gondolkodóknak az ismereteit, akik mindig igyekeztek, a magyarság igazi küldetésének bemutatására. Itt most nem nevezem meg ezeket az általam igen tisztelt szerzőket, mert akárhogy is van hosszú a sor. Csak egyszerűen leírom a magyarok történetétek egy darabját.

Ebben a részben az emberiség kialakulásának azon szakaszával foglalkozom, ami még mindig az Eocén földtörténeti korban a jégkorszakban játszódik. Arról olvashattok, hogy ebben az időszakban, merre lehetett a magyar ember őse. Az,az őse akit már akkor is Mag-ary-nak hívtak. Hogy éltek, több millió, vagy több tízezer évvel ezelőtt. Elrepülünk egy pillanatra a dinoszauruszok világába, a jég hátára, a paradicsomba. Mindenütt a világon ezerféle módon elbeszélték  a Vikingek, a Frankok, a Zsidók történeteit. A magyarokét a hunokét elfelejtik. Ez a fejezet az Ujgurokról szól a magyarok, a sámánok emlékezete szerint. Most arra törekszem, hogy ha nem is annyira hivatalosan tudományos, nem is annyira művészies, de az egónkat kielégítve bemutassam a magyarok eltitkolt, elhallgatott múltjának egy darabját.

Szebb jövőt remélve!

Következzék a második mese:

Ujgur

Ujgur MU legnagyobb gyarmatbirodalma volt. Ujgur a világon valaha létező gyarmatbirodalmak közül, a legnagyobb.

Időrenden három egymást követő birodalmat különböztetünk meg.

Az első birodalom fennállásának fénykora a Pleisztocén földtörténeti korban időszámítás előtt 18000 évvel volt. Itt meg szeretném jegyezni, hogy a régészeti kutatások szerint a legidősebb kőeszközök kora akár 2,5 millió év is lehet. Ujgur Keleti határa a Csendes Óceán, Nyugaton az Atlanti Óceánig húzódott.  Az Északi határait írásos bizonyítékok nem támasztják alá, de valószínű a végtelen jég. Délen a birodalomnak része volt Kína, de Ujgur uralta Perzsiát és Indiát is.

Az Ujgurok története:

Az első birodalmi Ujgur két emberi csoportból alakult ki. A jégkorszakok ciklikus felmelegedési és lehűlési periódusaiban, a mai Kárpát medence területéről kiáradó népekből, az egyik csoport. Ők voltak a Mag-ary-k. (a továbbiakban csak magyaroknak hívom őket). A felmelegedések során délről a Kárpát medencébe áradó magyar népek szorították ezeket a népcsoportokat az Ujgur földre. Ezek a népek egy nyelvet a Mag-Ari nyelvet beszélték. A lehűlési periódusok során a visszafelé vezető út elzárult, Északra Ázsia irányából, mivel a Kárpát medencét kivéve, Közép és Nyugat Európát legalább harminc méteres jégtakaró borította. Ezekben az eljegesedési időszakokban Ázsiát és Kelet Európát csak Északon borította jégtakaró, de ez esetenként elérhette a 3000 méteres vastagságot. A melegben történő kitágulás, a hidegben a medencébe történő visszaáramlás úgy biztosította a földnek az értelmes embert mind a szív az emberi testek a vért. A föd szíve az emberiség emlékezete szerint a Kárpát medence ez a dobogás látta el friss erővel az emberiséget. A jégkorszakok idején, a jegesedés határán Ázsiában és Kelet Európában a jéghegyekből táplálkozó bővizű gleccserek buja élővilágot alakítottak ki.

A jéghatár egyes kutatók szerint Moszkva magasságában húzódott. A jegesedési periódusok változása során ez a határ is állandóan mozgott. Ebben a változó korban a mamutokat, és egyéb nagytestű állatokat, ragadozókat mind például a kardfogú tigris kellett az embernek kijátszani, velük együtt élni. A ragadozók kivételével ez a világ felért a paradicsommal, de a kemény küzdelem harcossá nevelteaz itt élőket. A Kárpát medencéből származó népek adták a birodalom kézműveseit, tudósait, a magyarok képviselték az első Ujgur birodalom Összetartó erejét, ez a nép volt a tudomány, a fejlődés képviselője. A magyarok irányították Ujgur társadalmát. Az Ujgurok másik származási csoportja a Csendes óceánban akkoriban még meglévő elsüllyedt földrész MU földről állandóan bevándorló Árja népekből alakult ki. Ez volt a másik jelentős a magyaroknál nagyobb népcsoport. Az Ujgur birodalom fennállásának teljes időszakában láncszerűen kiépített település hálózattal rendelkeztek a csendes óceántól, egészen Közép Európáig, a Kárpát medencéig. A megoldásokat mindig ennek a láncnak a végéről várták. A területen élők egymással szemben, és együtt folyamatosan vándoroltak, keveredtek. Az egymás mellett élésből alakultak ki az Ujgurok. A pleisztocén időszakban a mai Ázsia területe a mérsékelt égövig eljegesedett. A jég vastagsága az északi területeken egy jéghegy esetében meghaladhatta a három kilométer vastagságot. Ez a hiányzó vízmennyiség az óceánok szintjét az egész földön legalább száz méterrel lejjebb vitte. Egyes beltengerek szintje még ennél lejjebb több száz métert is süllyedhetett.

A birodalomban egyszemélyes irányítás nem létezett. A hatalmat gyakoroló magyarok szava volt a törvény. (Ez annyira nem kitaláció, hogy csak el kell olvasni a mai Oroszországban élő Kínai elnyomás alól felszabadulni vágyó, felszabadító Ujgur közösségek történelmi web lapjait, és látszik, a történelmi tudásban kialakult korai kőkorszaki magyaroktól való félelem, rettegés, a jelenlegi elnyomott helyzetükből való megoldás elvárása.)   Ahol ma a Góbi sivatag van ott fejlődött ki a birodalmi központi város Uighurs. Ez a város a Bajkál tó déli oldalán volt. A mai sivatag a gleccserekből táplálkozó folyókkal egy jól öntözött termékeny síkság volt. A Keleti népek legendáiban egészen a Csendes óceántól a Himalájáig, a Kárpátokig, kövezett útrendszerre felfűzött települések voltak kialakítva. Termékeny megművelt földek, mezők, erdők, tavak és ezeket szőtte át a kövezett út. Szerencsére nem kell mindenben a legendára támaszkodni, Ujgur történelmével kapcsolatban. Az egyik tibeti kolostorban fennmaradt néhány „nakalskih” dokumentum, amely 70 000 évre! visszamenően leírja a birodalom fénykorát. Pár idézet gépi fordítással: “Hetven ezer évvel ezelőtt hozták a fény az ujgur főváros a listák szent ősi otthont a szentírások ihletett.”  Ez a legendás történet azt állítja, hogy Ujgur ősi otthona valahol a Sárga tenger partján jött létre. Innét jutottak el egy lapos területre a mai góbi sivatagba, ezek az emberek MU földjéről jöttek hajókkal. Aztán a katasztrófák után a maradék Ujgurok különböző utakon visszatértek közép Európába, a Kárpát medencébe.

A legendák szerint ennek a birodalomnak az irányító városát majd 10 000 év fennállása után egy mágneses vihar okozta katasztrófa pusztította el. Miután a birodalom egy központi épület által okozott Mágneses viharban, katasztrófában elpusztult a maradék népek, és utódaik visszaköltöztek Mag-áriába. Ez a tragédia a Pleisztocén korban történt. Az ujgurok magukkal hozták Európába a köréjük sereglett kiszolgáló és határ népeket. A tercier időszakban azok, menekültek el az Ujgur területekről, akik túlélték a mágneses hegyek kialakulása, közben létrejött, katasztrófákat. Ezek a szlávok, germánok, kelták, írek, bretonok és a baszkok. Ezek a népek mind rendelkeznek Ujgur ilyen módon magyar gyökérrel. Még nem tudtam megállapítani, azt, hogy miért nevezik, vagy azonosítják a mai Ujgurok a katasztrófa után elköltöző népek között magyarokat az Angolok ősekén. Ezt több helyen is leírják. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a mai Góbi sivatag területén több Ujgur város romja található, a homok alatt. A kínai írásos források melyek errre az időszakra vonatkoznak, az Ujgur embert „tejfehér” bőrű csillogó személyiségnek tartják.  A leírások szerint az Ujgur kék szemű és szőke, de a vezető rétegek fehér bőrű sötét hajú sötét szemű emberek voltak. De tulajdonképpen mi okozta az első Ujgur birodalom, a csodálatos főváros pusztulását?  Mi az oka annak, hogy a gazdag termőföldek góbi sivataggá változtak? A felfedezett legrégebbi Tibeti kolostorban található leírásokból kapunk erre választ. „ Uighurst a fővárost, annak minden lakósát árvíz pusztította el. Ezzel a pusztítással, ami kiterjedt a birodalom keleti felére megszűnt az Ujgurok befolyása.”  A Kelet Ázsiai területek Önálló életre keltek. Ezt az ősi bizonyítékot több geológiai jelenség is támogatja. Az elpusztult Ujgur városok, a tetőtől a pincéig, olyan geológiai rétegben vannak, ami a víz üledéke, sziklák, kavics, homok, folyami homok. A világ tudósai elismerik, hogy ez a réteg egy nagy árvíz üledéke. Kétségtelen, hogy ez a szökőár ez a kataklizma volt a bibliában is leírt Özönvíz. Ujgur, városait Angol és Orosz tudósok már a XIX. században feltárták, az  Özönvíz egész Eurázsiát letarolta. A lerakódásokból megállapítható, hogy az utolsó legnagyobb lerakódást képező árhullám délről északra haladt. Erre egész Eurázsiában vannak geológiai bizonyítékok.  Egyesek szerint az Északra áramló árhullám fő iránya a Léna folyó völgye volt. Északon a Léna folyó torkolatában a Lyakov sziget csoport található. Az egyik ilyen szigeten található a csontok, mamut agyarak, a világon, egy helyen legnagyobb mennyiségben található állatok és emberek maradványai. Ezért hívják ezt a helyet, a Mongol síkság és Szibéria utolsó nyughelyének. Ez az utolsó lerakódás nem hozott magával jeget, ez megállapítható.  Orosz és Kínai geológusok, valamint a fennmaradt írásos bizonyítékai alapján, az Első Ujgur Birodalom beleértve a tudást, a kialakult központokat, a jégkorszak alatt bekövetkezett szökőárral, megsemmisült.  Ami megmaradt az a birodalom nyugati, és délnyugati része, valamint a Kárpát medencei központ, és Kína területének egy magasabban fekvő része. A Nagy hegyek közép Ázsiában Ujgur földön minden irányában előfordultak ezekben az időkben. Az özönvíz idejének meghatározása pontosan nehezen határozható meg. A Birodalom területén kialakult nagy hegyeket, szó szerint letépte a földről, újak keletkeztek, Ázsia átrendeződött. Ez a kataklizma, földrengésekkel, a vulkanikus tevékenység fokozásával, lávafolyamokkal biztosította a teljes megsemmisülést. Nem lehet megmondani hány ember élte túl a kataklizmát, az biztos, hogy kevesen.  A birodalom délnyugati határa a Kárpát medence és Kína területe. A meglévő feljegyzések nem tartalmaznak olyan adatokat, ami a kataklizma pontos idejét határozná meg. Ez a pusztítás teremtette meg a Góbi sivatagot, föld alatti folyókat hozott létre. A sivatag alatt pár métertől hetven méterig egészen biztosan található víz. Ez a történet, vagy legenda eljutott egy változatban az 1800-as években Közép Európába, Magyarországra a neve Ujgur nyelven Ayurvéda,  angolul “The Book of Manu” Ezek a történetek, ha nem is az én megközelítésemmel, de ezt írják le. Többszöri és folyamatos Közép európai kiáramlások biztosították Ujgur lakóságát, az ott élőket tanították, képezték. Ők voltak a vezető rétege az Első Ujgur Birodalomnak. Ez a lüktetés biztosította tíz ezer éven át a természeti katasztrófáig a birodalom fennmaradását. A katasztrófák, túlélői akik tehették visszavonultak a Kárpát medence védelmébe.

Ezeknek a bizonyítékoknak a birtokában mesélik el legendáink az eltűnt „MU” történetét. De az már egy másik mese.