Tibetet segítő üzenet március 10-re Budapesten

2016. március 10./TibetPress

Kedves Tibet barátok, támogatók és jelenlévők!

2016. március 10-én ismét itt vagyunk a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetsége előtt, megemlékezve 1959. március 10-re, amikortól Tibet függetlensége szimbolikusan és de facto is megszűnt, a XIV. Dalai Láma menekülésre kényszerült.

Azokban a napokban hagyta el Őszentsége a XIV. Dalai Láma Lhászát, és vonult egy kalandos és veszélyes út után emigrációba az indiai Dharamszalába. Sok évtized telt el azóta, és ugyan a tibeti helyzet szerte a világon százmilliók számára ismertté, valamint a Dalai Láma mindenhol közismert, szeretett és nagy tiszteletnek örvendő, megbecsült személlyé vált, de a tibetiek helyzete a szabadságuk és identitásuk tekintetében lényegében semmit nem változott. A politika, a nagy és kis hatalmak nem tettek semmit Tibetért, legfeljebb csak a politikai frázisok és lózungok terén. Tibetben több mint egy millió ember halt meg saját hazájáért az elmúlt fél évszázadban, és már többedik generáció növekszik fel és szenved folyamatosan az elnyomók kegyetlen uralma alatt.

2016. március 10., a Kínai Népköztársaság nagykövetsége előtt
TibetPress foto archívum

Számtalan példa van a történelemben, hogyan lehet egy országon belül kisebbségként, nemzetiségként boldogulni, örömteli életet élni és főleg az identitást, az önkifejeződést gyakorolni, ami minden történelmi nép számára alternatívát nem tűrő kívánság és akarat. A tibeti elnyomás a történelem legújabbkori idejében példa nélküli, azt is lehet mondani, agresszivitásában, kegyetlenségében példátlan, és kollektív elhallgatásában pedig gyalázatos. Az emberi történelem során sok igazságtalanság, lelketlenség, gyilkolás és nemzetirtás zajlott már Földünkön, de a tibeti genocídium ezeken belül is szörnyű előkelő helyet foglal el.

A megtévesztő látszat ellenére a világot a valóságban igazgatók számára az emberi élet, az emberek élete egyáltalán nem érdekes, nem beszélve az életkörülményeikről. Egyértelmű, hogy Tibet a nagyhatalmi sakkjátszmák egyik stratégiai színtere, és az is lesz még egy jó ideig az adok-kapok elvtelen harcmezején. Persze az is kérdés, lehet-e egyáltalán másképpen játszani ezt a játszmát úgy, hogy az önzés, hatalomvágy, mohóság és szeretetlenség genetikusan és sorsszerűen az emberi szív és tudat központjában -- hívatlan vendégként -- ott lakozik. Lehet-e harc, háború, vér és forradalom, támadás és védekezés nélkül élni, lehet-e békésen, szép szóval meggyőzni bárkit is a Dalai Láma erőszakmentes életfilozófiájáról, ami azért lássuk be, egy magasabbrendű intelligencia, mint a már lassan elvtelen terrorizmus. Nem a terrorizmust kellene megreguláznunk, mert azt amúgy is lehetetlen, hanem az emberi szemléletet kellene előhoznunk magunkban, ami maga az együttérző szeretet. Rossz hír, ez is lehetetlennek tűnik? Ne legyünk a terrorizmus háttérbázisa!

De az erőszaknak sosincs vége, mindig, mindenhol utat talál magának. A napokban gyújtotta fel magát a 145. tibeti mártír, Dordsze Cering, egy 16 éves diák személyében az indiai Dharamszalában.  Az erőszaknál talán a végtelen és gátlástalan hazugság terjed jobban a világon. A kínai állami média állítása szerint a Dalai Láma tervezi meg és készíti elő az öngyújtásokat, és buzdítja saját lakosságát, öregeket, fiatalokat, szerzeteseket, asszonyokat és lámákat erre az ultimátumszerű szörnyű cselekedetre. Miközben a kínai hatóságok hazugságokra kényszerítik a hátramaradt családtagokat, azt kell nyilatkozniuk, véletlen baleset történt. Kína retteg a 145 mártírtól, a világ pedig csak értetlenül áll és szörnyülködik, el sem tudja képzelni, hogy vannak még emberek, akik bármikor és bárhogyan képesek meghalni népük szabadságáért.

Változatlanul, évtizedek óta nem lehet Dalai Láma képet sem nyilvánosan mutogatni, de még birtokolni sem Tibetben. Egy-egy ilyen „főbenjáró bűnös” cselekedetért éveket lehet kapni a kínai gyarmaton, és ha egy tibeti még kissé óvatlan is, rövid időn belül a hírhedt Drapcsi-börtönben, a tibeti gulágon találja magát, a halottasház szomszédságában. De még utána sem nyugszik meg a halott lelke, mert ha egészséges, testének szervei bújtatott kereskedelemben árucikké válnak. Különösen az elmúlt időszakban erősödtek fel kampányszerűen az ilyesféle cselekedetek, megtorlások formájában.

Az elmúlt hetekben megint lezárták Tibet határait a külföldiek elől, ennek nyilvánvaló oka a március 10-e körüli várható zavargások a tibetiek részéről. És a félelem! A giga hatalom mindent megtesz, hogy eltitkolja a valóságos helyzetet a világ amúgy is hályogos szeme elől.  Hatalmas energiát fektet a hazugság-gyárakba, hamisít, eltitkol, félrevezet, zsarol azért, hogy minél nagyobb titokban és észrevétetlenül birtokolhassa rabolt zsákmányát. Tibetet a kínai sárkány farkának szokta nevezni a hivatalos retorika. Itt akár egy magyar közmondás is eszünkbe juthat: sokat akart a szarka, de nem bírta a farka! Ne feledjük, minél hatalmasabb egy birodalom, annál gyengébb, annál hamarabb kezdődik el a belső lebomlás!

Tovább folytatódik a népesség ki- és betelepítésének folyamata. A helyhez kötött nomádokat helyes kis, de számukra lakhatatlan blokkokba száműzik, a kínai hanok  betelepítése meg eközben szakadatlanul folyik. Már régen túl vagyunk a  kritikus demográfiai ponton; jóval több kínai él Tibetben, mint helyi őslakos. Így válik lassan Lhásza is világvárossá azok minden kellékével; McDonaldsok, KFC-ék, Hotel Hollidayek,  Palace mozik, bordélyházak, kaszinók és plázák színterévé.

Közben a világ színjátéka tovább folyik, csak éppen a tibeti színpadon (is) valódi vér fröccsen és valódi fejek hullanak. Nézve a nem tudom hányadik felvonást, és gondolva, a menekült szóból és annak kísérő tartalmaiból már mindenkinek elege van. De emlékszem, amikor Magyarországra került a nyolc tibeti menekült, még a menekült státuszt sem kapták meg egykönnyen, (közülük van, aki máig sem kapta meg) hivatkozva arra, hogy ha visszakerülnek Kínába, nem éri bántódás őket, hiszen a kínai-tibeti viszony normalizálódása a legjobb úton halad. Mondta ezt ma, Magyarországon a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal.  Ugyanakkor több százezer Euróért bármelyik kínai állampolgárságot vásárolhat (és vásárol is) hazánk gazdasági fellendülése érdekében. Ez jó érzéssel tölt el minket? A normalizálódás egyik kínai előfeltétele, hogy a Dalai Láma ismerje be, hogy Tibet mindig is Kína része volt. Csak egy baj van, Tibet mindig önálló államiság volt saját kultúrával, saját vallással, saját királyokkal és saját dalai lámákkal.

De a becsületes, bátor politikai akarat sincs meg még Magyarországon sem Tibet ügyében.  Csak egyetlen egy párt, egy zöld-párt hallatja szavát ez ügyben, akik még a parlamenti ülésen is Tibet-trikóban jelentek meg két évvel ezelőtt. Minden más politikai erő hallgat, és jobb vagy rosszabb esetben a Kínával való lojalitást hangoztatja. Hol vannak a régi szép idők, amikor a jelenlegi vezető párt politikusai, miniszterei még a kínai nagykövetség előtt is lengették a tibeti zászlót, Free Tibetet skandálva.  

Tibet világunk egyik legnagyobb szégyenfoltja. De nézzük a pozitív oldalát, legjelentősebb szimbóluma is. Azt mutatja saját áldozatán, hogy van mit tenni, hogy mit kell tenni, hogy most kell tenni, és ezt nem csak a labilisan de mégiscsak erősödő Kínának, hanem nekünk itt a nem kevésbé labilis civilizált nyugatnak is.

Ne hagyjuk Tibet hol parázsló, hol lángoló tüzét kialudni, ne hagyjuk, hogy az egyik legemberségesebb népcsoport  saját testét égő fáklyaként áldozza fel ébresztésünkre!

Az idei a tűz-majom éve a keleti asztrológiában. Ezt az újévet köszöntik a tibetiek és a kínaiak is. A tűz-majom éve a kezdeményezés és az eredmények éve. Kívánom, hogy Kína éljen az alkalommal, és legyen bátor egy gyökeres fordulat kezdeményezésére Tibet ügyében. Tibetnek meg kívánom, hogy jogos szabadságharcukat és rengeteg véráldozatukat kövesse a szabadság mámoros megélése. Lesz elég dolguk még azután is.
Ne hagyjuk elveszni Tibetet, ne hagyjuk elveszni magunkat!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Hendrey Tibor
A Tibetet Segítő Társaság alapító elnöke