Tibet, Ujgur, Hong Kong, Falun Gong közös összefogás a Kínai Nagykövetség előtt Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság elnökének beszéde a követség előtt/HUNG

TibetPress 2020. július 28.

Tibet, Ujgur, Hong Kong, Falun Gong közös összefogás a Kínai Nagykövetség előtt
Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság elnökének beszéde a követség előtt / 2020. július 28. / 19.00

Kedves Barátaink, Kdves Megjelentek!
Először is köszönöm, hogy ilyen szép számmal megjelentetek, bár lehetnénk többen is. Bemelegítésként küldjünk  hangos üzenetet a Kínai nagykövetségnek, hogy precíz jelentéseikben továbbítsák az anyaország hatalmasai felé a magyarok véleményét.  (közös skandálás)

FREE TIBET- FREE UJGUR - FREE HONG KONG - FALUN GONG

Nem csak Tibetről van szó! Nem csak az Ujgur kegyetlen átnevelő táborokról, nem csak Hong Kong szabadságának vérbefojtásáról és nem csak a Falun Gong követők ezreinek meggyilkolásáról és a szervkereskedelemről van szó. Mindannyiunkról van szó, ha már ilyen nagy adok-veszek uralkodik a földünkön, minden eladó és minden megvehető. A globalizáció legalsó foka az áru-, de még a kulturális csere-bere is. Az hogy mindenki békében éljen a földön, mindennél többet ér, és nincs alternatívája. Arról van szó, hogy sokan vagyunk, de nem annyian, hogy ne figyeljünk oda egymásra, nem csak itthon magyar honfitársainkra, hanem minden földi honfitársunkra. Mert ha honfitársainknak pokoli élete van, előbb-utóbb mi is ott végezzük. De ezt már Buddhától Jézusig sokan megmondták, úgy tűnik, hiába.

A boldog emberi élet egyik legnagyobb akadálya a birtoklási vágy, ami nem csak az egyénre érvényes, hanem nagyobb közösségekre, országokra, de legfőképpen országirányitókra is. Sajnos a hatalmas kínai vadkapitalista-kommunista hibrid - a felhőkarcolók és milliárdosok ellenére/mellett - embertelen birodalom, ha nem is egyedülállóan a történelemben, de ebben elől jár. Ez a felszólalás nem a kínai emberek ellen irányul, akik megnyomorodva maguk is nehéz történelmi hátizsákot cipelnek, hanem azon gátlástalan hatalmi elitet figyelmezteti, akik egyértelműen fenyegetik a jövőnket, és ez a fenyegetettség ad nekünk erőt és bátorságot hangunk kieresztésére.  Engedjétek meg, hogy röviden, idő és hely hiányában történelmi magyarázatok nélkül bemutassam a Kínai Népköztársaság jelenlegi összetételét, vagyis az előbb említett gólem, vértől áztatva milyen végtagokat varrt fel magára, a szervkereskedelem előjátékaként, csak hogy történelmi hibáit és sérelmeit megbosszulja és a világ uraként alattomos revansot vegyen valós vagy vélt megaláztatásaiért.

- Lássuk az úgynevezett anyaországot, Kínát, amely önmagában jelentős méretű és kiváló földrajzi adottságú, hatalmas példamutató kultúrájú birodalom volt évezredeken át, de változó étvágya folyamatosan ácsingózott a környező területekre. Még egyszer hangsúlyozom, hogy történelmi részletekbe nem tudunk belemenni, mert az végelláthatatlan hosszú disputa lenne, és a lényeg ugyan valóban a részletekben rejlik, de a végeredmény viszont magért beszél.
Az igazi gátlástalan feneketlen étvágy a császárság bukása után jött meg Mandzsúria bekebelezésével 1949-től, amihez sajnálatosan, Pu-Ji az elkergetett kínai-mandzsu császár alaposan hozzájárult. Az eredmény: Mandzsúria teljes elkinaizálása. A lakóság 80% már régóta han nemzetiségű kínai. Mandzsúria Területe óvatos becslések szerint is 800 ezer nkm.

- Most lássuk Tibetet, alapítványunk elsődleges témakörét. Tibet, mint közép-ázsiai tagozódás önálló kultúrával, nyelvvel, hiedelemvilággal és vallással rendelkező birodalom volt, és mint minden nagyobb birodalom, végigjárta az országegységesítés fájdalmas lépcsőfokait. Kína változó intenzitással, de évszázadok óta kivetette a hálóját a hóoroszlán birodalmára. Itt tudni kell, hogy Kína mindig is abban a tudatállapotban volt, hogy a mennyei birodalom a világ közepe, és minden környező terület az ő fennhatósága alá esik. Ennek ellenére adódott olyan történelmi helyzet is, hogy - a mandzsukhoz hasonlóan -- Tibet is egy időben leigázta és uralma alá helyezte Kínát. De ugorjunk egy nagyot! 1950-ben erőszakos tárgyalások kezdődtek a pekingi kormány felszólítására Tibet csatlakozásáról, és miután ezek eredménytelenül végződtek, még abban az évben a kínai csapatok bevonultak Lhászába, Tibet fővárosába. Közel tíz éves kínai ármánykodás után a Dalai Láma elmenekülni kényszerült saját hazájából, és 1959 márciusától Tibet a Kínai Népköztársaság részévé vált, mint Tibeti Autonóm Terület, szőröstül bőröstül. Az eredmény: több mint másfél millió tibeti halála, a kulturális identitás kiirtása, gulágok tömege, megfélemlítés, a vallásgyakorlás megnyomorítása. Jelenleg 2 és fél millió tibeti őslakoson 4 millió kínai élősködik. Halkan mondom, hogy mindenki hallja: hivatalosan Magyarországon 30 ezer kínai él, de a valóságos számok 80 ezer körül mozognak. Tibet eredeti területe 2.3 millió nkm és lakossága akkor 6-7 millió körül mozgott.

- A következő kiszemelt áldozat az ujgurok birodalma, vagyis Kelet-Turkesztán. Az ujgurok vegyes népessége, történelme során szinte folyamatosan védekezett a kínai betörések és bahatások ellen. Ennek eredményeképpen már a XIX. században megkezdődtek a han-kínai betelepülések, amelynek következményeképpen új nevet is kapott az akkor Kelet-Turkesztáni birodalom, Hiszincsiang névvel. Zűrzavaros időszak után szovjet segítséggel a Kínai Néphadsereg bevonult, és 1955-től a Kínai Népköztársaság autonóm területté nyilvánította az ujgurok ősi területét. Az eredmény: több millió ujgur halála, szervkereskedelem a raboktól, kegyetlen átnevelő táborok tömege.  Kelet-Turkesztán, azaz Ujguria történelmi területe 900 ezer nkm és mai népessége 21 millió lakos, aminek a fele kínai.

- Nézzük Dél- azaz Belső-Mongóliát. A XIII. században Dzsingiszkán unokája, Kublaj kán, mint Ázsia legnagyobb birodalmának uralkodója kínai császárra nyilvánította magát. A mandzsuk kínai uralkodását követően Mongólia déli részére jelentős kínai betelepülés történt, így a kínai felügyelet is szorosabbá vált. 1945-ben a lakosság 85 %-a már han-kínai népesség volt. Az 1940-es évek végétől a Kínai Népköztársaság Belső Mongóliai Autonóm Terület néven szovjet segítséggel bekebelezte Mongólia déli részét. Az eredmény: nem tudni hány millió áldozat, a lakóság és a kultúra teljes kinaizálása. Belső Mongólia területe 1.2 millió nkm, népessége 25 millió körül van, aminek a háromnegyede kínai.

- De a határtalan étvágy tovább erősödött. Tibet elfoglalása után Mao Ce-tung deklarálta a „Tibet Öt Ujja” stratégiát, ami azt jelentette, hogy az elfoglalt Tibet, Kína jobb tenyere, és a hozzá csatlakozó öt ujjnak de facto Kína részévé kell válnia.

Ez az öt ujj; - Szikkim, Arunacsal Prades, Bhután, Nepál és Ladak.

- Az első ujj Szikkim, ami 1975-ben történelmi és kulturális okokból békésen beolvadt Indiába. Abban az időben Kína ezt nagyon ellenezte, és azóta a kínai politika és annak fegyveres erői folyamatosan megpróbálnak beszivárogni Szikkimbe, vagy legalább is feltűnő fenyegető csapatmozgásokat produkálni az indiai határ mentén.

- A második ujj Arunacsal Prades, az a terület, ahol Kína folyamatosan zavart teremt. 1962-ben a kirobban indiai-kínai háború alatt a kínai csapatok mélyen behatoltak ezen területre. Kína azt állítja, hogy ez a terület a már elfoglalt Tibet déli része, ezért történelmileg az övé. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs. A kínai erők folyamatosan stratégiai jelentőségű helyeken tanyáznak Arunacsal Prades határvonal közelében, és jelentős területeket már el is foglaltak.

-  Nepál a harmadik ujj. Valamikor Nepál azt állította, hogy Kína a leggonoszabb ellenséges ország, mivel Tibetet elfoglalta, és azzal nagyon megsértették az ország érdekeit.  A múlt század közepén Nepál még arra kérte Indiát, hogy nyújtson neki katonai segítséget a kínai fenyegetettség ellen. A kommunista Kína aknamunkája, valamint a nepáli belháborúk következtében azonban Nepál kommunista kormánya most már Kína hálójába került, és Indiát ellenségének nyilvánítja. Sajnos Nepálnak fogalma sincs arról, hogy számára a legnagyobb fenyegetés a kínai Tibet Öt Ujja stratégia, amelyet Kína nagyon komolyan meg akar valósítani, és hogy ennek megfékezése legjobban éppen rajta múlik.

-  A negyedik kísérlet Bhután csábítgatása. Bhután egy békés, gyönyörű és virágzó ország India keleti végén, emberséges társadalommal. Itt a nemzeti összterméket nem GDP-ben mérik, hanem egy úgynevezett boldogság skálán. Kína már hosszú ideje magának követeli, és az Öt Ujj stratégiához illeszti Bhutánt, vagyis tervei szerint előbb vagy utóbb úgyis hozzá kerül. Kína hosszú ideje jövedelmező külföldi befektetéseket, kölcsönöket és segítséget kínál és szeretne adni e kis ország számára, azonban Bhutáni Királyság soha nem fogadta el azokat.

-  Az ötödik ujj Ladak, amelyre Kína a legnagyobb figyelmet fordítja. Erre a területre az elmúlt években Kína gyakran tett behatolási kísérleteket, és nem egyszer eredményesen, így sok területet el is rabolt. Nem túl régen az egész Aksai Chin terület Indiához tartozott, amelyet Kína lassan, de módszeresen egyszerűen elfoglalt. Mostanra már nagy erőkkel tartózkodik a Galván-völgyben, amihez eddig semmi köze nem volt. Kína most már nyíltan magának követeli az egész Galván-völgyet.

- Ezek után még nem is említettük, Kedves kínai barátaim, a Dél-tengeri szigetek körüli vitákat, a Japán, Vietnámi, Koreai szigetekkel kapcsolatos kínai követeléseket, a mesterséges szigetek kreálását hadi támaszpontokkal, valamint Afrika intenzív neokolonialista megszállását. És ha már gazdasági szempontok is szóba kerültek, látnunk kell és látjuk is, hogy gazdasági légypapírossal, vagyis pénzzel, gyanús szolgáltatásokkal Kína magához csalogatja a rászoruló országokat, hogy aztán aránytalan politikai és gazdasági előnyöket kicsikarva belőlük, beláthatatlan helyzetbe hozza azokat.

- Összefoglalva, meg kell értenünk, miért is veszélyes ez a kínai stratégia. Az a veszélyes kínai politika, amely sosem fért a bőrébe és a mindig határtalan telhetetlenségével nyilvánvaló gazdasági és katonai világuralomra tör. A nagy birodalmak, nagy területű országok nehezen birkóznak meg a kohézióval. De még az sem lenne tragédia, ha Tibet, Ujgur és Belső-Mongólia a Kínai Népköztársasághoz tartoznának, mint autonóm területek. De ebben az esetben, a XXI. században, és mindig is az anyaországnak kötelessége és ésszerűsége lenne a teljes kulturális, nyelvi, gazdasági és vallási autonómiát biztosítani a csatolt területeknek, a világ sokszínűsége érdekében, amely sokszínűség egyben az emberiség fennmaradását is elősegíti. Azonban a hazug, sunyi stratégia, mindenképpen veszélyezteti a világbékét, és ennek firtatása és számonkérése semmiképpen sem Kína belügyeibe való beavatkozást, és semmiképpen erre nem, a Nix ugri-bugri reagálást jelenti, hanem a már fenn említett közös felelősségvállalást a világ jövője érdekében. Ez Magyarország érdeke is!

A baráti jobbal való kézfogásra mindig szükség van, de a halálos ölelésből ne kérjünk, különösen önszántunkból ne! A politikusoknak csak egy ősi tibeti mondást tudok idézni és egyben ajánlani: „kínainak sose higgy!” A legnagyobb tisztelet a kivételeknek és szerencsére sokan vannak azok is, mint a kínaiak.
Harsogjuk, még egyszer üzenetünket a Nagykövetség felé!
FREE TIBET - FREE UJGUR - FREE HONG KONG - FALUN GONG