Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Tibet kínai megszállása

2007. január 6./virtus.hu/TibetPress

Egy békeszerető ország kommunista leigázásának története. A nemzetközi szervezetek tehetetlensége Tibet példáján keresztül.

1949-re Kína legnagyobb része a kommunista rezsim uralma alá került, ekkor jelentette be a pekingi rádió, hogy Tibet Kína része, és hogy a néphadsereg be fog vonulni Tibetbe, hogy az ott élő lakosságot a feudális elnyomói alól felszabadítsa.
A kínai erők 1950. október 7.-én bevonultak Tibetbe.
Az invázió ellen tiltakozott India, majd Nagy-Britannia is csatlakozott az invázió elítéléséhez.

Levél az ENSZ-hez: 1950. nov. 11.
„A kommunista Kína által Tibet ellen végrehajtott fegyveres invázió az agresszió iskolapéldája. Amíg Tibet polgárait akaratuk ellenére kényszerítik arra, hogy Kína állampolgárai legyenek, addig Tibet jelenlegi megszállását az erős által a gyenge ellen elkövethető legdurvább erőszaknak kell neveznünk. Ezennel Önökön keresztül kérjük a világ nemzeteit, legyenek segítségünkre a kínai agresszió visszaszorításában.”
Dalai Láma

Az ENSZ Közgyűlése elhalasztotta a tibeti kérdés rendezését.

India miniszterelnök helyettese kijelentette: „Kardot használni a hagyományosan békeszerető tibetiek ellen több mint elítélendő. A világon nincs még egy olyan békeszerető ország mint Tibet.”

A „felszabadító hadsereg” megérkezése után elkezdődött a tibeti nép elnyomása. A kínai katonák ellátását a lakosság fedezte, így hamarosan éhínség ütötte fel a fejét. A tibeti lakosok számára fejadagokat vezettek be.

1954-ben a kínai kormány meghívta a Dalai Lámát Pekingbe a kínai Nemzetgyűlésbe. A tibetiek ugyanakkor ellenezték, hogy a Dalai Láma Kínába utazzon, attól féltek, hogy nem engedik visszatérni. A Dalai Láma „vendégeskedése” alatt találkozott Mao-Ce-tung elnökkel, Nehru India miniszterelnökével és Nyikita Hruscsovval is. Természetesen ezeken a találkozásokon nem volt alkalma szabadon beszélni.

Kínának végül Indiával is sikerült egyezkednie, megkötöttek egy kereskedelmi egyezményt, melynek egyik kitétele volt, hogy India nem szól bele Kína Tibet politikájába.

India az egyezmény aláírása után nem tárgyalhatott közvetlenül a tibeti kormánnyal csak Kína közvetítésével.

1956-ban India a Fényességes Buddha 2500. évfordulójára készülődött, erre az ünnepségre meghívták a Dalai Lámát is, viszont a kínaiak mereven megtiltották, hogy elutazzék. India és mások tanácsára mégis megengedték, hogy a Dalai Láma Indiába utazzon, természetesen előre megírták a beszédeit és kioktatták, hogy mit tehet és mit nem.

A Dalai Láma részt vett az UNESCO ülésén, beszédet mondott, nem törődve a kínai instrukciókkal.

1958-ra a tibeti lakosság gerillaharcba kezdett, a kínaiak pedig tüzérséggel lőtték a városokat és a kolostorokat. Az emberirtás egyre nagyobb vehemenciával folytatódott.

1958-ban egy Tibetben megjelenő lap kínai propagandakiadványt közölt le, a cikk szerzője sárba tiporta a vallást, és reakciósnak titulálta Buddhát.
1959 március 17-én a Dalai Láma álruhában Indiába menekült, a kínaiak március 29-én a Dalai Láma és kísérete ideiglenes kormányt alakított.

A Dalai Láma menekülése után pár napra a kínaiak 12 000 embert mészároltak le, megjelentek a harckocsik és más modern fegyverek is.

1966-ban Kínában elkezdődött a kulturális forradalom, ettől fogva vált intenzívvé a kolostorok lerombolása, a szent könyvek elégetése. Ennek eredménye képen több ezer tibeti kolostorból csak néhány maradt meg. A kulturális forradalom másik hozadéka az volt, hogy a tibeti nyelvet ezentúl csak vallási tevékenységre lehetett használni. Betiltották a tibeti nyelvkönyveket és irodalomkönyveket, helyettük Mao tanításai kerültek a napirendre. Ezek eredményeként mára már felnőtt egy generáció amely nem ismeri saját nyelvét, akiknek azt tanították hogy a tibeti vallás babonaság csupán, a nyelv pedig elmaradott.

1971-től Kína több nukleáris robbanófejet és rakétát telepített Tibetbe.
1976 szeptemberében meghal Mao Ce-tung, halálával a kulturális forradalom is véget ért.

1977 Teng Hsziao-ping elnök vezetése alatt enyhülés figyelhető meg, ezek főleg a felszínt érintik, lényegi változás napjainking nincs Tibet kapcsán.
Az ENSZ 14. ülésszakának programjába került be Tibet ügye. Ennek tárgyalása során szóba sem került Kína agressziója, egyedül a tibeti emberek emberi jogát, illetve a tibeti hagyományokat és vallás tiszteletben tartását mondták ki.

1985 ENSZ közgyűlés újból napirendre tűzte Tibet ügyét, a vizsgálatból kiderült, hogy 1959 és 1979 között 1,2 millió tibeti halt meg a a kínaiak gazdasági és fizikai elnyomása miatt.

1986-tól tibeti nőkön tömegesen hajtanak végre kényszerabortuszt. Ahol már 2 gyermek van a családban, akár a terhesség 8. hónapjában is előfordult a kényszerabortusz, illetve a kényszer-sterilizáció.

1987. március 28. Pancsen Láma jelentése: „ …Golok területén ahol rengeteg embert öltek meg, a holttesteket a hegyről hatalmas gödrökbe gurították, és a hozzátartozóknak azt parancsolták, hogy vígadjanak, hiszen csak lázadókat öltek meg. Kényszerítették őket továbbá, hogy a halottakon táncoljanak, majd később gépfegyverrel őket is lemészárolták…..”

A Tibetből elmenekült emberek biztosítják a nép, a vallás és a kultúra fennmaradását. A tibeti morál erősebb mint valaha, de ez nem elég. Nagyon fontos, hogy a világ értesüljön a Tibettel kapcsolatos eseményekről folyamatosan.

A Dalai Láma beutazta a világot, meghirdette a békés harcot Tibet függetlenségének a visszaszerzése érdekében. Világszerte szívesen fogadják a vallási vezetőt, azonban ez mit sem változtat azon a tényen, hogy sem a nemzetközi szervezetek, sem a világ vezető országai nem szállnak szembe az agresszor Kínával, mi több számos gesztusértékű engedményt tesznek az atomnagyhatalomnak.

felhasznált irodalom:
Tsepon W. Shakabpa: Tibet története Osiris Kiadó-Bódhiszattva Kiadó, 2000
Száműzetésben- szabadom a tibeti Dalai Láma önéletírása, Írás Kiadó, 1990

Tibeti nép szabadságáért, kultúrájáért létrejött szervezetek hazánkban:
Shambala Központ www.tibet.hu
Ablak Tibetre http://info.rec.org/tibet2000/
Bocs Alapítvány http://bocs.hu/csi/csi97j4.htm
Dharmalap http://dharmalap.fw.hu

Forgách Terézia

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb