Tibet függetlenségének bizonyítékai - a XIII. Dalai Láma függetlenségi nyilatkozata

2013. február 6./TibetPress

Száz éves Tibet függetlenségének bizonyítékai
A XIII. Dalai Láma Függetlenségi nyilatkozata 1913-ban, a Víz_Bivaly éve, első hónapjának nyolcadik napján

A XIII. Dalai Láma folyamatos dardzsilingi erőfeszítéseinek és a tibetiek állhatatos harcának köszönhetően minden ellenséges szándékú kínait kiűztek Közép-Tibetből. Khámban elég sokan maradtak, ám amikor a Dalai Láma visszatért a fővárosba, ezek eltávolítása megkezdődött.
Nem sokkal az után, hogy visszatért Lhászába, a Dalai Láma kihirdetett egy közleményt. Nyilatkozatában, ahogy korábban Yuan Shigai ajánlatára adott válaszában is, formálisan deklarálta Tibet függetlenségét. A közlemény a Víz-Bivaly év (1913) első havának nyolcadik napján íródott.

Nyilatkozat
Én a Dalai Láma, a buddhista vallás minden titkokat ismerő híve, aki a Fényesség Buddha India földjéről érkező parancsa értelmében kaptam címemet és rangomat, a következőket közlöm veletek:

Szavaim jussanak el minden rendű és rangú tibetihez. A mi urunk, az India dicsőséges földjéről származó Buddha megjövendölte, hogy a régi nagy királyoktól kezdve a dicső uralkodókon át a mai napig Avalókitésvara reinkarnációi fogják biztosítani Tibet jólétét.

A mongol Dzsingisz kán és Altan kán idején, a kínai Ming-dinasztia , majd a mandzsu Csing-dinasztia idején is Tibet és Kína az azonos érdekek és vallás alapján nyugvó kapcsolatban állt egymással. Néhány évvel ezelőtt Kínához tartozó Szecsuán és Junnan urai elhatározták országunk gyarmatosítását. A kereskedelmi megállapodások ellenőrzése ürügyében hatalmas csapatokat vezényeltek Közép-Tibetbe. Én ennek következtében minisztereimmel együtt elhagytam Lhászát, és az indiai határ vidékére vonultam. Abban reménykedtem, hogy távirati úton sikerül tisztáznom a mandzsu császárral a Tibet és Kína között már régóta fennálló kapcsolatot, amelynek alapját a láma-patrónus viszony és nem az úr-szolgafüggőség adta. Nem maradt más választásom, át kellett kelnem a határon, mert a kínai csapatok voltak a nyomomban, amelyeknek célja az volt, hogy visszahozzanak engem, akár élve, akár holtan.
Indiába érkezésemkor több táviratot küldtem a császárnak, ám a korrupt pekingi hivatalnokok miatt nem kaptam tőle választ a kérdéseimre és követeléseimre. Időközben a Mandzsu Birodalom megbukott. A tibetiek felbátorodtak, és kiűzték a kínaiakat Közép-Tibetből. Én magam biztonságban visszatérhettem hazám szent földjére, és most éppen az köti le a figyelmemet, hogy a keleti-tibeti Dó-khámból is kiűzzük a kínai csapatok maradékait. A kínaiaknak az a vágya, hogy a láma-patrónus viszony ürügyén gyarmatosítsák Tibetet úgy szétfoszlott, akár a szivárvány az égen. Most, hogy újra visszaállítottuk országunkban a békét és a boldogságot, megkövetelem tőletek, mindannyiatoktól, hogy a következő feladatokat vita és ellenszegülés nélkül hajtsátok végre.

1. Ezen a világon csak a buddhista hit megőrzésével lehet fenntartani a békét és a boldogságot, ezért létfontosságú, hogy Tibetben megmaradjanak a lhászai Dzsokhang-templomhoz és a Ramocséhoz, a dél-tibeti Szaomjéhoz és Tádukhoz, valamint a három nagy kolostorhoz hasonló létesítmények.

2. A Tibetben létező különböző buddhista egyházakat meg kell őrizni, és meg kell óvni az enyészettől. Tanítani és tanulni kell a buddhista tanokat, és a meditációt sem szabad elhanyagolni. A különleges személyeket kivéve a kolostorok tisztségviselői számára tilos a kereskedés, a pénzkölcsönzés, az élelemmel való kufárkodás és/vagy a mások tulajdonának megszerzése.

3. A tibeti kormány polgári és katonai tisztségviselői az adók begyűjtése, és a polgárokkal való más érintkezés során kötelesek becsülettel ellátni feladataikat, kötelesek igazságos döntéseket hozni, és kötelesek szem előtt tartani a kormány érdekeit, de anélkül, hogy sértenék a polgárok érdekeit. A központi kormánynak a nyugat-tibeti Ngári Korszumban és a kelet-tibeti Dó-khámban székelő tisztségviselői kényszerítsék alárendeltjeiket, hogy magas áron adják el áruikat, és a kormány által engedélyezett legmagasabb áron végezzék el a szállítási munkákat. A házak, a vagyontárgyak és a földek a polgárok tulajdonát képezik, egészen addig, amíg az esetleges jogsértések miatt elkobozzák. Eleddig a polgárokat sok esetben végtagjaik levágásával büntették – az ilyen súlyos büntetési formák alkalmazása mostantól fogva tilos.

4. Tibet természeti kincsekben gazdag ország, ám tudománya nem olyan fejlett, mint más államoké. Kicsi, vallásos és független nép vagyunk. Annak érdekében, hogy lépést tudjunk tartani a világ többi részével, meg kell védenünk országunkat. Ha végiggondoljuk az idegen hatalmak által ellenünk indított támadásokat, látnunk kell, hogy ilyen inváziók esetén népünknek szembe kellett néznie bizonyos nehézségekkel – ezeket át kell hidalnunk. Annak érdekében, hogy megőrizzük országunk függetlenségét, mindenkinek önként kell vállalnia a kemény munkát. A határvidékeken élőknek állandóan résen kell lenniük, és a különleges futárok révén informálniuk kell a kormányt minden gyanús mozgolódásról. Célunk az, hogy megakadályozzuk az országok közötti, kisebb nézeteltérések miatt kialakuló nagyobb méretű összecsapásokat.

5. Tibetnek viszonylag kevés lakosa van, bizonyos területein mégis nagy
a népsűrűség. Akadnak olyan tisztségviselők és földesurak, akik távol kívánják tartani az embereket a még lakatlan vidékektől. Azok az emberek, akik így cselekszenek, az állam és a haladás ellenségei. Mostantól fogva senki sem tilthatja meg senkinek, hogy megművelje az eddig kihasználatlan területeket. A földadó begyűjtésére az első három esztendőben nem kerül sor; három esztendő után a föld megművelője a föld használatának fejében köteles minden évben adót fizetni a kormánynak és a földesúrnak is. A föld azé, aki megműveli.

Csak akkor teljesítitek a kormánnyal és a néppel szembeni kötelességeteket, ha mindazt végrehajtjátok, amit most leírtam. Ezt a levelet Tibet valamennyi körzetében közszemlére kell kitenni, egy másolatát pedig minden járási hivatalban meg kell őrizni.
Kelt: A Víz-Bivaly évében 1913
a Potala Palotában (A Dalai Láma pecsétje)

forrás: Tsepon w. Shakabpa, Tibet története
Osiris-Bódhiszattva kiadó/Tibetet Segítő Társaság