Szőnyeg szkíta módra

2011. március 18./barikad.hu/TibetPress

Hazánkban a legtöbben hallottunk már a híres perzsa szőnyegekről. Arról viszont csak kevesen értesültünk, hogy az ősi mesterséget nem az Iránban élő perzsák, hanem az azerbajdzsánok, és őseik, a szkíták fejlesztették tökélyre. Az ősi képzőművészeti ág kialakulása talán egyidős az emberiséggel. Ahogyan a témát kutatók állítják, az első szőnyegek talán a házak melegen tartására szolgálhattak, padlóra és falra egyaránt akaszthatták, majd később a pásztorok hajlékot is készítettek belőle. De kié lehet ez az ősi örökség?

Első leletek

Az első, épen maradt szőnyeget 1949-ben találták meg az Altaj-hegységben lévő, Kr. e. 6-5. századra datált paziriki szkíta sírokban, ahol a fagyos időjárás jól konzerválta a kurgánsír tartalmát. Ezelőtt viszont a Kaukázusban, Azerbajdzsánban olyan ősi leletek tárultak fel, melyek azt igazolják, hogy abban a térségben ez a mesterség több ezer éves múltra tekint vissza. Sok ősi, eneolit korú azerbajdzsáni temetkezési helyről (Karabah, Mingecsevir, Gobusztán, Nahcsiván, stb.) kerültek elő olyan eszközök, melyeket az ott élt szkíta népek szőnyegszövéskor használhattak.

Felkapott iparág

Az antik történészek közül a görög Xenophon a Kr.e. 5. században jegyezte fel azt, hogy a Kaukázusban a szőnyegkészítés és fémművesség nagyon fejlett volt. A görög szerző szerint a perzsák a médektől tanulták meg ezt a különleges mesterséget. Hérodotosz csupán azt jegyezte meg, hogy az emberek a Kaukázusban mesterei a jó minőségű festékek készítésének, mely a szőnyegkészítés fontos elemének számít. Valószínűleg már az ókortól Északkelet-Azerbajdzsán lehetett a minőségi szőnyegkészítés központja. A középkortól kezdve egyre több említés esik a szövésről, a különféle alapanyagokról és magáról a szőnyegek készítési módjáról is. A 13. században a keleti világot felfedező európai utazók és kereskedők megdöbbentek az azerbajdzsáni térség csodálatos szőnyegein és ékszerein. A középkori Európa két óriás kereskedőhatalma Velence és Genova sok árut vásárolt onnan és azokat az európai piacon értékesítették. A 16-17. században, a Szafavidák idején Tebriz, Ardabil, Samaha, Baku, Gendzse és Barda volt a szőnyegkészítés központja. Innen művészeti munkák ezrei kerültek a nagy nyugat-európai múzeumokba, gyűjteményekbe.

Rovásjelek a szőnyegeken?

A szőnyegekkel azért érdemes foglalkoznunk, mert nagyon sok ősi,  szkítákig visszavezethető motívumot őrzött meg számunkra. Az ősi nemzetségi-törzsi jelek, az úgynevezett tamgák sokszor előfordulnak rajtuk, de sokukon megtaláljuk a türk rovásírás jeleit. Találunk geometriai mintákat, nyolcágú csillagot, szvasztikát és a napot szimbolizáló gránátalmát is. A virág és a fa motívumok is elég gyakoriak. A mesékből ismert sárkányok és griffmadarak is megtalálhatók a szőnyegeken, de ugyanúgy szerepelnek azon valós állatok, mint teve vagy éppen táltos ló, esetleg csodaszarvas, utóbbinak dzsejran a "helyi" neve.